Mindig ott leszek veled (Befejezett)

Az új osztálytárs

Reggel a szobámba keltem fel. Minden nap ugyan ugyan úgy  telik mint az elrablásom próbálkozása előtt annyi különbséggel hogy Naoki mindig elkísér az iskolába és értem is jön. Meg persze egy házban lakunk, de szerencsére az a gondolat még nem jutott el az agyáig hogy velem aludjon. Azóta a nap óta mindennap elmondja hogy szeretlek én ilyenkor zavarodottan állok meg és pár perc kínos csend után témát váltok. Még magam sem tudom mit érzek iránta sőt alig ismerem.  Meg én nem vagyok meleg sem. Bár nem tudom még soha nem szerettem igazán egy lányt se. Ma az első órám töri lesz. Már bennt ülök a terembe amikor belép az osztály főnökünk.

Jó reggelt gyerekek!

-Jó reggelt!-köszöntük hangosan.

-Ma érkezett egy új osztály társatok:

Egy kedvesnek tűnő fiú állt mellette, barna haja és barna szeme jól állt neki bevallom.

-Én Funaki Itsuo vagyok. Remélem jól kijövünk majd egymással!

-Itsuo kérlek ülj le oda, Aito melletti üres padba.

-Mosolyogva sétált oda és leült mellém. Oda fordult hozzám:

Szia Itsuo vagyok, de szerintem már tudod-odanyújtotta a kezét

-Szia én meg Aito!-kezet ráztam vele. Elég fura velem senki nem szokott beszélgetni ezért is ülök egyedül vagyis ültem.

Óra után lementünk az udvarra az új gyerek folyton jött utánam minden hova a kérdéseivel és azzal hogy beszélgetni akar. Megállítottam a folyosón:

-Figyelj ha ennyire akarsz beszélgetni akkor suli után menjünk el valahova.-valahogy már idegességből csúsztak ki a szavak a számból.

-Oké! Ha nem bánod. Majd akkor suli után találkozunk. -mondatát befejezve elment mellőlem be a terembe.

Ekkor persze leesett mit mondtam. Na most kit fog kinyírni Naoki? Hát persze hogy engem. A boltba se enged el nem hogy egy új diákkal aki ráadásul követ is. Bár neki minden gyanús. Na mindegy majd valahogy meg beszélem vele. Véget ért az utolsó óránk persze már a testőröm kint állt a suli előtt. Gondoltam lemegyek gyorsan elé és megbeszélem vele ne hogy Itsuo előtt kelljen. Olyan gyorsan szaladtam ahogy tudtam.

-Naoki itt vagyok!- mondtam neki alig kapva levegőt. Oda jött hozzám és már akarta volna megfogni a kezem és haza rángatni, de megállítottam.

-Naoki most ha lehet elmennék egy osztály társammal valahova beszélgetni?

Milyen osztálytárs? Ki ő? Eleget beszélgettek az iskolában szerintem-mondta mérgesen közben a szemeimbe bámulva. Imádom a vér vörös íriszeit mindig el tudok bennük veszni.

-Gyorsan összeszedtem magam és elkezdtem neki válaszolgatni.Ő új diák és addig követett míg bele nem mentem egy beszélgetésbe.

-És még is hova akartok menni?-kérdezte még mindig rám bámulva és egyre közeledve felém.

-Nem tudjuk én a parkot gondoltam-mondta kicsit félve mert már látom a féltékenységet a szemeiben amit nem értek nagyon. Nem járunk igaz ő szerelmes belém de én vagyok az vagy igen?- a gondolkodásomat Naoki hangja szakította félbe.

-Nem az nem jó ott sokan vannak azonnal kiszúrnának. Max akkor mehetsz vele ha egyenesen hozzánk jöttök és ott beszélgettek.

-Ijedtembe belementem. Komolyan mondom ha nézéssel meg lehetne ölni valakit és én már rág a temetésemen lennék.

Éppen Itsuo jött oda hozzánk.

-Szia Aito akkor mehetünk?-megfogta a vállamat és felém nézett.