Aito egy kísérleti baleset utána macska hibrid lett. Azóta keresek hova tűnt. Egy este megpróbálják elrabolni, de egy régi barát megmenti és megígéri hogy vigyázni fog rá.
A történetben yaoi van azaz fiú x fiú. Aki nem szereti a műfajt az ne olvassa...
Már egy ideje itt fekszem mellette, de nem tudok aludni. Látni akarom ahogy felébred és megpillant engem. Vajon mi lehet Mináékkal? Bízom benne hogy minden rendbe legyen. Miközben itt feküdtem, és ő a karjaimban sok dolog futott végig a fejemben. Gondolkoztam a babánk nemén, nevén stb. De ezeket Aitoval kell eldöntenem. Mikor ébred már fel?-végigsimítottam újra az arcán és nyomtam rá egy puszit. -erre elkezdett egy kicsit mocorogni. -felém fordult mintha tudná hogy melyik oldalon vagyok. -lassan kinyitotta a szemeit és engem nézett a csodaszép tengerkék íriszeivel. Eddig bírtam mielőtt megszólalt volna. Ajkaira tapadtam és a egy vad csókcsatát váltottunk. Végül szétváltunk a fránya oxigén hiány miatt és közben egy nyálcsíkot húztunk kettőnk között. Olyan régóta vártam erre a pillanatra.
-Mindennél jobban szeretlek.-suttogtam a fülébe.
-Én is téged.-magamhoz öleltem még jobban.
-A baba? Jól van?-kérdezte aggódva, közben arcát a mellkasomba fúrta.
-Igen Emikoék sikeresen megmentettek titeket.-megkönnyebbült.
-A többiekkel mi lett?
-Hazavittük őket és párat befogadtunk. Kivéve egy Yuko nevű lányt.-a szemeim kikerekedtek.
-Mi van vele?
-Nyugodj meg először! Eljött velünk mert beszélni akart veled, de az utunk közben megindult nála a szülés így most Emikoék segítenek neki.-megpróbált felülni, de nem hagytam neki.-Ne kelj fel még, pihenned kell.
-De de látnom kell! A legjobb barátom volt ott.
-Rendben, de akkor én viszlek.-bólintott én meg felemeltem és vittem Mináékhoz.
Aito szemszöge:
Alig vártam hogy megtudhassam mi lett velük. A kedvesem sietett ahogy tudott. Amikor odaértünk, bementünk és csodálatos látvány fogadott minket. Yuko ott ült kezében a kisbabájával. Odaakartam futni, de elég nehéz volt úgy hogy valaki a karjaiban tartott. Érezte rajtam mit akarok és lerakott az egyik székre ami az ágy mellett volt. Gyönyörű volt a kicsi.
-Gratulálok!
.Köszönöm!
-És eldöntötted mi lesz végül a neve?-kérdeztem kíváncsian.
-A Gouki tetszett meg a legjobban így azt adom neki.
-Remek választás!
Még beszélgettünk pár dologról és közben a kicsi Gouki az én kezemben is volt. Jobban megnéztem, barnás, fekete haja és bár csak egy pillanatra láttam, de a szemei méregzöldek voltak. Naoki is megcsodálta ahogy mindenki más is. Erről jtott eszembe vajon hogy fog kinézni a mi kisbabánk? Biztos csodálatos lesz.
Ezután Yuko elment pihenni mi megvártuk Emikoékat hogy csináljanak rajtam egy vizsgálatot. Felfeküdtem az ágyra és jött az "orvosunk" vigyorral a száján amit nem nagyon értettem.
-Hogy érzed magad? Nincsenek fájdalmaid?-mellém lépett.
-Nincsenek és jól érzem magam.
-Mielőtt elkezdenénk egy hírt szeretnék veletek közölni.
-Mi lenne az?-mondtuk egyszerre a kedvesemmel.
-Mikor műtöttünk ott akkor vettük észre hogy nem csak egy magzat van. Ikreket vártok!-kicsit lesokkoltam ahogy Naoki is de szívünk mélyén mind a ketten örültünk ennek.
-Ez csodálatos!-szólalt meg Naoki.
-Igazad van!-mosolyogtam rá.
Emiko közben megvizsgált és most már megtudhattuk a baba bocsánat babák nemét is. Kiderült hogy minden rendben van és már a harmadik hónapban vagyok. Jah és persze már tudjuk hogy 2 kisfiúnk lesz! Két rakoncátlan csibész. Annyira várom már a pillanatot hogy a karomba tarthassam őket. Eközben visszamentünk a szobánkba és befeküdtünk az ágyba. -Naoki köröket, egyéb formákat rajzolgatott a hasamra, ami jó érzéssel töltött el. Addig csinálta míg álomba nem merültem.
Naoki szemszöge:
Kettő baba és mindkettő fiú. Annyira örülök ennek az egésznek! Imádom már a gondolatát is!
Észrevettem hogy az én kiscicám már békésen alszik mellet így kicsit feljebb csúsztam az ágyon és az ölelésembe voltam. Azon a boldog napon így aludtunk el újra.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Remélem tetszett ez a rész is nektek! Köszönöm hogy elolvastad! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! A következő részben találkozunk
