Mindig ott leszek veled (Befejezett)

Fuss!

Aito szemszöge:
Reggel 6-kor Naoki bátyja Yuto keltett és mondta hogy ideje eltűnni. -felöltöztem és indultunk is. Saki ma nincs itthon mert elment valahova. Keigo már ott volt a megbeszélt helyen. -intett és mi mentünk utána. -elvezetett minket a kapuig ahol egy fekete kocsi állt. -hirtelen öltönyös alakok ugrottak ki belőle akik megpróbáltak elkapni minket. -futni kezdtünk de én lassabb voltam és elkaptak.

-Yuto fuss! -elmondtam neki hol van a tábor hátha igazából nem akarták volna elengedni őt. Így legalább tud szólni nekik.

-De de mi lesz veled és a babával?-megfordult miközben futott pár könnycsepp futott végig az arcán.

-Ne aggódj! Szólj Naokinak!-könnybe lábadt mindkettőnk szeme és gyorsabban kezdett futni. Keigo leintette őket hogy hagyják elmenni és felém közeledtek.

-Te szemét állat! Miért? Azt mondtad Sakit szereted? Akkor engem miért nem hagysz elmenni?

-Hát tudod hülye lennék csak úgy elengedni egy terhes omegát aki hybrid is és még különleges is. Így eladhatlak abból lesz pénzem és még Saki is az enyém lehet. -kezdett el nevetni az arcomba.

-Te rohadék! Baszodj meg! -ordítottam neki.

-Csöndesülj már el. -egy kendőt nyomott az arcomra amitől elkábultam.

A szemeimet lassan kinyitottam de megbántam. Egy pincében voltam sok hibriddel és sima emberekkel. Nagyon fájt mindenem. A hasam még alig nőtt meg csak kicsit látszik hogy terhes vagyok. - felültem és kicsit körül néztem. Mindenki lehajtott fejjel ült fiúk - lányok, nők-férfiak egyaránt voltak. A mellettem lévő ketrecben egy terhes nő üldögélt és sírt. Nagy hasa volt már szerintem a 8. hónapja végén járhatott.
-Szia-köszöntem neki amire felnézett rám. -a rácshoz már a legközelebb mentem.
-Szia.-mondta sírva.
-Mióta vagy itt?
-Úgy egy hete.
-Hányadik hónapokban vagy?
-8. - nak a felénél. - sírt még jobban.
Ne sírj! Csak ki lehet innen jutni valahogyan..
-Lehetetlen. Ez egy Isten háta mögötti hely.
-Hülye kérdés, de miért raboltak el és hogyan?
-Hát tudod én egy sima halandó vahyok de a férjem vámpír és az ő gyerekét hordom ki. Ha megszültem eladnak rabszolgának és elveszik tőlem a kicsit. - hasonló cipőben járok én is.
-Sajnállak! A férjed nem keres?
-Szerintem igen de innen eddig senki nem jutott ki élve.
-Tudod én is hasonló helyzetben vagyok. - ámult szemekkel nézett rám. - Én is terhes vagyok. - a szemei tányér nagyságura nőttek.
-De te nem fiú vagy?
-De igen. De egyben omega is vagyok.
-Bocsánat a kérdésért de kié a gyerek?
-A szerelmemé. Aki most keres engem.
-Tényleg akkor egy cipőben járunk....
-Mikor szoktak eljönni ide? - kérdeztem megtörve a csendet
-Csak ha kaját hoznak vagy ha kezdődik az eladás.
-És az mikor lesz?
-Nem tudom az időérzékemet itt elveszítettem és mindig máskor jönnek.
-Értem. Egyébként Aito vagyok. - mutatkoztak be
-Én Yuko vagyok. - mutatkozott be ő is
-Fiú vagy lány lesz a pici?
-Fiú. És a tiéd?
-Még nem tudom. És tudod már hog, fogod hívni?
-Hát nekem nagyon tetszett az a név hogy Gouki.
-Nekem is tetszik. - mosolyogtam rá. - Én még nem gondolkoztam a neveken.
-Hányadik hónapban vagy?
-Egy és fél. Még idő van vissza.
-Gyorsan eltelik majd. - intett a kezével

Ezután nem beszéltünk semmi érdekes dologról csak ilyen baba holmikról meg nevéről meg hogy milyenek lesznek az utolsó hónap.

Pár óra múlva hozták le nekünk kaját. Aki terhes volt az többet kapott egy kicsivel, de nem volt valami jó íze, Igaz jobb a semminél. Utána megint egyedül hagytak minket és csak akkor jöttek le újra amikor felvittek két férfit, egy fiút és három lányt. Engem nem vitték el és Yukot sem mellőlem. Azután beszélgettünk sok féle dologról de egy idő után elálomosodtam és az álmok világába merültem.

Ennyi lett volna ez a rész remélem tetszett nektek ez a rész is! Köszönöm hogy elolvastad! A következőben találkozunk.
Sziasztok!