Mindig ott leszek veled (Befejezett)

Boldogság felső fokon

Aito szemszöge:

5 hónap telt el az óta hogy megkérte a kezemet. Azóta már megtartottuk a hivatalos ceremóniját is szűk körben. Megegyeztünk hogy a nászéjszakát majd bepótoljuk rendesen. Yuko régóta a férjénél van a kis Goukival és boldogan élnek. 

A hasam már elég nagy. Alig tudok tőle normálisan menni. Naoki ezért folyton itt van velem és alig megy el mellőlem. A mostani napjaink úgy teltek hogy ettem és egész nap feküdtem vele egy ágyban. Sokszor rúgnak már a picik ami fájni szokott, de elviselhető. Emiko szerint kevesebb egy hét van hátra.

Ebben a pillanatban is egymás karjaiban vagyunk már amennyire magához tud szorítani. Annyira aranyos olyan mint egy bújó kisállat. A gyerek szoba már készen van. Már csak őket várja. A neveket még mindig nem találtuk ki. Majd ha megszületnek akkor adunk nekik ebben állapodtunk meg. A picik elég élénkek most is így nem tudok aludni. Mostanság egyre jobban. 

-Áúú-hirtelen egy összehúzódást éreztem. Többször is volt már ilyen, de ez erősebb volt. -erre a hangra a kedvesem is felébredt.

-Jól vagy?-kapta fel azonnal a fejét.

-Igen csak egy összehúzódás megint.-próbált enyhíteni rajta úgy hogy magához ölelt és simogatta a hátamat. Bevallom kicsit segített rajta. Miután elmúlt az első jött a következő. 

-Naoki szeretném ha szólnál Emikonak. Ez egyre jobban fáj.-nyöszörögtem. Nem kellett neki több felugrott és futott ahogy tudott. -lehúztam magamról a takarót és egy foltot véltem felfedezni magam alatt. Ezek szerint itt az idő. -pár pillanat alatt vissza is értek, én addig felültem egy kicsit hátha jobb lesz. Feszített és fájt, de muszáj lesz kibírnom.

Azonnal elkezdett vizsgálni engem. -a kedvesem mellettem ült és a kézfejemet simogatta nyugtatásképp.

Természetes úton fogok megszülni ezt már rég tudattam velük amit el is fogadtak. 

Már egy ideje tart, a fájdalom kicsit már enyhült. Mire feleszméltem már vége is lett. Ekkor két kicsi babát nyújtott Emiko a kezembe. Gyönyörűek voltak! Boldog vagyok hogy itt tarthatom őket a kezembe a férjemmel az oldalamon. Ő is megcsodálta őket és egy csókot nyomott a számra. Ezután én elaludtam és amikor felkeltem a házunkba voltam a hálószobában egyedül. -felálltam az ágyról és megtaláltam a gyerekszobában Naokit ahogy altatja őket. Olyan aranyosak voltak. A kiságyukban voltak. Az egyiknek halvány a másiknak sötétebb szürke volt a haja. de az közös volt bennük, hogy az egyik fülük fehér a másik fekete volt. 

-A szemszínük milyen?-súgtam oda neki nehogy felébredjenek.

-Az egyik kék a másik piros.

-Komolyan?-ámultam el.

-Igen. Jut eszembe mi legyen a nevük?

-Nekem a Mio név tetszett a legjobban.

-Gyönyörű név! Én olyat találtam hogy Ryu.

-Oké akkor ez eldölt. A halvány szürke hajú lesz Mio a sötétebb Ryu.

-Csodás ötlet! Na gyere menjünk pihenni!

-Rendben. -kimentünk a szobánkba és befeküdtünk az ágyba és elaludtunk, de a szép álmunk nem tartott sokáig mert a kicsik elkezdtek sírni. -bementem hozzájuk, biztos éhesek már. Emiko szerint egy ideig tudom őket szoptatni aztán át kell állnunk a tápszerre. -kivettem óvatosan mind kettőt és megszoptattam őket, közben láttam a csodaszép szemüket. Naokinak igaza volt, felemás mindkettőé. -ezután kimentem a szerelmemhez aki az ágyban volt.

-Felébredtek?

-Igen, de már visszaaludtak.-befeküdtem mellé. -magához ölelt. -Szerinted örökké lehetünk ilyen boldogok?

-Igen. És tudod miért?

-Miért?-néztem rá kíváncsian.

-Mert mindig ott leszek veled!Jóban, rosszban!-ezután az ajkaimra tapadt és végre bepótoltuk a nászéjszakánkat. 

Remélem tetszett nektek ez a rész is! Köszönöm hogy elolvastad! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat!