Mindig ott leszek veled (Befejezett)

Ki lehet ő?

Aito szemszöge: 

Mikor felébredtem nem volt mellettem. Kicsit megijedtem hogy itt hagyott de mikor erre terelődött a gondolatom nyomódott le a kilincs és Naoki jött be rajta. -megnyugodtam hogy itt van. -bebújt mellém és átölelt. Már vagy 10 perce vagyunk így de egyikőnk se akarja beszéddel elrontani ezt a pillanatot. Csak élvezzük egymás megnyugtató társaságát. -de ezt a szép csendet a gyomrom korgása zavarta meg. 

-Éhes vagy Kicsim?-nézett rám

-Igen egy kicsit.

-Oké akkor gyere elmegyünk enni.-próbáltam volna felállni de összecsuklottam és a földön maradtam. Naoki ijedve futott oda hozzám.

-Jól vagy, nem ütötted meg magad? -kérdezte aggódóan.

-Nem csak....fáj....a fenekem.-szememet lesütöttem a földre.

-Az első után mindig ez van. Na gyere.-felemelt a földről és visszarakott az ágyba.

-Mindjárt jövök!-mosolygott és kiment az ajtón. Pár perc után tért vissza egy tálca kajával a kezében. -beült mellém és az ölébe rakta a tálcát.

-Mond hogy áá. -Most mit csinál? Nem vagyok kisbaba. De olyan aranyos, belemegyek a játékba.

-Áá.-nyitottam a számat ő meg egy falat kenyeret rakott bele. Így ment ez percekig amíg el nem fogyott. 

-Finom volt?

-Igen nagyon.-ekkor jutott eszembe. -Ma hogy fogok edzeni így?

-Nyugi már szóltam Minának hogy elmarad és én se megyek bevetésre mert elhalasztottam holnapra hogy itt tudjak lenni veled és segíteni bármiben.

-Köszi!-kicsit elpirultam. 

-Mihez van ma kedved? 

-Hát..nem tudom. 

-Hát mivel még járni nem nagyon tudsz mit szólnál ahoz ha ágyban töltenénk?-kérdezte közben lerakta a tálcát és a mellkasára raktam a fejem.

-Nekem meg felel. -ásítottam egyet.

-Álmos vagy?

-Csak egy kicsit....

-De még dél sin...-nem hallottam hogy mit mondott mert elaludtam.

Akkor keltem fel amikor már sötétebb volt. Észrevettem hogy Naoki ölelésében aludtam és ő is azt teszi. Kicsit körbenéztem a szobában mert nem akartam őt felébreszteni, ekkor az ablakon megakadt a szemem. Megint a fekete köpenyes ember állt ott és engem nézett. A sötét ellenére a mosolya még mindig látszódott.Elkezdtem kicsit félni. -az ajtó felé közeledett amitől megijedtem és elkezdtem böködni az alvó szerelmemet. 

-Mi történt?-kérdezte kómásan.

-Itt van megint, most az ajtónál. -ijedt tekintetemet rá emeltem. Értette mire célzok és az említett nyílászáróhoz vette az irányt. -kinyitotta és ott állt a kapucnis ahogy meglátta Naokit csak vigyorgott egyet és mielőtt elkaphatta volna elfutott. A szerelemem utána eredt és itt hagyott. Féltem egyedül és kicsit reszkettem. Közben azon gondolkodtam hogy ki lehet ő és mit akarhat.  Hamarosan visszaért és mikor meglátott gyorsan odajött hozzám és megölelt. Ezek szerint nem tudta elkapni de legalább épségben tért vissza hozzám.

-Semmi baj. Nyugodj meg el fogjuk kapni. -pár könnyem már lecsordult de bíztam a szavaiban és elbújtam az ölelésében.

De ki lehet ő és mit akarhat. -kiadtam magamból a bennem kavargó kérdéseket. -ő csak szorosan ölelt tovább.

-Nem tudom de majd kiderítjük. Ne félj majd én megvédelek! De szerintem egy darabig nem jön vissza mivel sikerült megsebesítenem a lábát. Egy ideig nem tud majd gyorsan futni és akkor majd elkapom.-megnyugodtam a szavaitól. -felemeltem a fejem és egy puszit nyomott a homlokomra. -újra belebújtam a mellkasába és elaludtam. /Már megint....xd/

Naoki szemszöge:

El tudom képzelni mennyire megijedt. De ha most már sokkal jobban fogok vigyázni rá. Ha még egyszer látom tuti elkapom és kiderítem ki ez. Aito csak szuszog a mellkasomon ettől én is álmos lettem és az álmok világágban kötöttem ki.

Ennyi lett volna ez a rész remélem tetszett nektek! Kicsit rövid lett tudom.

 Köszönöm a megtekintéseket és a voteotokat!

A következőben részben találkozunk! Addig is:

Sziasztok!