The Lion King ✔

5. Anya lánya nap

/Mishana/

- Mishana, nem lenne kedved egy kis időt tölteni csak velem? - kérdezte anyu. - De persze! - vidultam fel.
- Jó, mert apád és Kume is csinálnak ilyen apa fia dolgot. Mit szeretnél ma csinálni? - érdeklődött anya. Hosszasan gondolkodtam, majd válaszoltam. - Elmegyünk azokra a helyekre ahol apával voltál még régen? És közben mesélhetnél is róla, hogy milyen volt. Na?
- Rendben, habár van néhány olyan hely is, ahova tilos menni. Ilyen például Zord földe is - húzta el a száját. - Zord földe?
- Igen. Még kölyök korunkban ott találkoztunk először, amikor arra kószáltam. Utána Simba nagyapád jól megdorgált, de persze megérdemeltem, hogy ellenszegültem neki.
- Igen? Te is lázadó voltál?
- Igen, de már nem vagyok olyan, mint régen.
- Miért?
- Mert most itt vagytok ti és én vagyok Büszke Birtok királynője, tehát felelősségteljesen kell viselkednem - mondta miközben elmentünk a zebra csorda mellett. - Értem - bólintottam.
- Nézd, Mishana - állított meg anya.
- Mit?
- Régen itt hajkurásztuk a madarakat apátokkal.
- Igen?
- Igen, de csss. Halkan menjünk közelebb - lépkedett halkan előre, majd a domb tetején megállt bevárni engem. Mikor mellé értem megláttam a sok madarat. Anya jelzést adott és egy üvöltés kíséretében futottunk le. Nevetve futottam utána. Jó volt anyával is szórakozni egy kicsit.
- Gyere, kicsim - nevetett anya is.
- Megyek, anyu! - futottam mellé.

...

A madár kergetés után elmentünk a szurdokba ahol apuval menekültek a rinocéroszok elől. Még azt a kis lyukat is megmutatta ahol egymásba szerettek. - Ez olyan cuki - mosolyogtam anyura. - Igen, milyen régen volt már - mosolygott anya is. Ezután még sétáltunk egy kicsit, majd elindultunk haza. Otthon Kumével megtárgyaltuk, hogy milyen jól éreztük ma magunkat utána az izgalmas nap után elnyomott minket az álom.