The Lion King ✔

18. Harc a földért

/Mishana/

- Gyere, Mish! - szólt nekem Mjanja.
- Megyek már - nyújtózkodtam, majd kimentem a sötét barlangból. Ma volt a napja, hogy elfoglaljuk a királyságot. Az éj leple alatt indultunk el Büszke Birtokra, hogy elfoglalhassuk. Athari vezette a falkát. Minden oroszlánra szükség volt, mert nem tudhattuk hányan lesznek. Útközben átvágtunk az itatón és a Trónszirt közelében szétszóródva lapultunk. Csend volt. Csupán az éjszakai állatok hangját lehetett hallani. - Halkan és rajtaütés szerűen csapunk le - suttogta Athari. Csendben bólintottunk és tovább mentünk. Bennem azonban furcsa érzések kavarogtak. Az eszem azt mondta, hogy „Tedd meg, jobb lesz így a falkának!” a szívem azonban azt súgta, hogy „Nem helyes, amit teszel a szülőföldeddel és a családod falkájával!”. Azonban, mikor odaértünk a Trónszirthez egy madár repült felettünk és gyorsan bement a barlangba. - Zazu? - suttogtam magamnak. Nem sokkal később az oroszlánok kirontottak a barlangból és ezzel kezdetét vette a küzdelem Büszke Birtokért. A két fél vadul küzdött, azonban megláttam azt a hímet is harcolni, aki próbálta szabotálni a vadászatomat.
- Te!? - üvöltöttük egyszerre a hímmel. Egymásnak ugrottunk és egymást haraptuk vagy karmoltuk. - Miért szabotáltad a vadászatomat?! - kérdeztem miközben megkarmoltam a hátát. - Mert a barátom csordája volt - pofozott meg.
- Egy zebrával barátkoztál? Milyen szánalmas egy oroszlántól - nevettem fel megvetően. Erre, mintha az elméjére borult volna a vörös köd és úgy nekem jött, hogy a szakadékhoz közel gurultunk. Ő időben leugrott rólam, de én tovább gurultam, egészen a szakadék széléig. Megkapaszkodtam a peremben és vadul dobogó szívvel próbáltam felhúzni magam. - Segítség! - kiabáltam félve, hogy esetleg lezuhanok. Mjanja meghallotta a kiáltásomat. - Athari! Mish bajban van! - üvöltötte a vezérünknek.
- Hogy?! - fordult felém. Odafutott hozzám, de valaki ellökte onnan. Az erőm kezdett elszállni. Még egy utolsó pillantást vetettem Mjanjára és lezuhantam.