The Lion King ✔

14. Ki vagy?

/Kume/

Egyedül mentem tovább. Valahonnan annyira ismerősek voltak nekem. Mikor közeledtem a nagy sziklához megláttam pár oroszlán hölgyet, néhány kölyköt és négy kb velem egyidőst. Igyekeztem észrevétlenül elmenni mellettük, de az egyik észrevett. - Az meg kicsoda? - kérdezte az egyik hím. Szuper, lebuktam. Nem gondolkodtam, csak futni kezdtem. A fiatalabb oroszlánok utánam futottak.
- Hé, állj meg! - kiabálták. Eszemben se volt megállni. Tovább futottam. Volt egy kis előnyöm velük szemben, így az egyik kisebb szikla mögé rejtőztem el. Ők tovább futottak én meg ott lapultam. Ezt megúsztam.

/Aisha/

- Merre mehetett, Aisha? - kérdezte Dafina. - Fogalmam sincs, de gyorsan eltűnt - néztem a barátnőmre és visszamentünk a Trónszirthez.
- Anyu, láttunk egy idegen oroszlánt itt a közelben - mondta Dafina Vitaninak, mire ő értetlenül nézett Anyára. - Nem lehet, hogy Zordföldéről jött ide?
- Nem hinném. Akkor tudnánk róla.

/Kume/

Mikor már megbizonyosodtam róla, hogy elmentek előbújtam és tovább mentem volna, de valaminek neki mentem. Riadtan néztem fel a nálam jóval idősebb oroszlánra.
- E-elnézést - néztem rá, majd futásnak eredtem, de utánam futott. Jóval gyorsabb volt nálam, így sikerült beelőznie. - Ki vagy te? - kérdezte.
- E-egy senki vagyok!
- Minden senki valójában valaki - mondta bölcsen. Lehajtottam a fejem.
- Szóval, ki vagy te? Esetleg számkivetett vagy?
- Úgy is mondhatjuk.
- Mi a neved?
- Kume vagyok, uram - suttogtam.
- Kume?
- Igen - néztem fel rá. Nem mondott semmit, csak elmosolyodott. - Ha a nevedet tudod, akkor azt is tudnod kell, hogy kicsoda is vagy.
- Tudom, hogy ki vagyok!
- Ki vagy?
- Kume!
- Gyere, nézz bele a vízbe - mutatott az itatóra. - Minek?
- Csak nézz bele - kérte, mire belenéztem. Nem láttam semmit, csak a saját tükörképemet. - Mit látsz?
- Csak magamat - sóhajtottam fáradtan. - Nézd meg jobban - suttogta. Mélyet sóhajtottam és ismét belenéztem. A tükörképem kezdett átformálódni. Már nem az én tükörképemet láttam, hanem másét. Hasonlított rám, csak idősebb volt.
- Kit látsz, Kume?
- Az apámat - mondtam döbbenten.
- Akkor válaszolj hát, Kume. Ki. Vagy. Te? - tagolta az utolsó mondatot mire válaszoltam. - Kume vagyok! Kiara és Kovu fia vagyok! - néztem az öregre, akinek szélesebb mosoly pihent az arcán. Nem mondott semmit, csak az egyik mancsával összeborzolta a sörényemet. - Gyere, örülni fognak neked - indult a Trónszirthez, de én nem mentem.