The Lion King ✔

17. Háromból kettő

/Kume/

- Te meg ki vagy? - kérdezte a húgom.
- Aisha, már nem ismersz meg? Én vagyok az! A bátyád, Kume - néztem rá, mire először értetlenül nézett rám, majd boldogan ugrott rám.
- Mondd, hogy itt maradsz! Hisz te vagy a törvényes király apa után! Élni szeretnék végre! - nézett rám reménykedve Aisha. - Persze, hogy maradok, Aisha! Mostmár itt maradok! - dörgölőztem a húgomhoz.
- Mishanáról nem tudsz semmit?
- Nem, semmit. Akkor ezek szerint ő nem jött haza - értettem meg. Aisha szomorúan bólintott. - Köszönöm! - bújt hozzám a húgom.
- Mégis mit?
- Hogy legalább te visszajöttél - nézett fel rám könnyezve. - Már kezdtem feladni a reményt, hogy valaha is látni fogom valamelyikőtöket. Legalább te előkerültél - mondta Aisha.
- Igazából nem magamtól jöttem vissza - vallottam be. Aisha értetlenül nézett rám, mire én elmeséltem neki az eddig velem történteket.
- Egy pocokkal és egy zebrával éltél? - kérdezte ámulva Aisha.
- Igen - mosolyogtam.
- Hű. És a nagypapa miatt maradtál?
- Igen.
- Nem fogom tudni elégszer megköszönni neki! - mosolygott rám Aisha. - Na gyere, menjünk vissza a Trónszirthez - indultam meg az otthonunk felé. A húgom vidáman követett engem. Mindketten őrültünk, hogy ismét láthatjuk egymást végre, hosszú idő után.