Màr vagy éjjel 2 lehetett és még mindig nem aludtam. Nem tudtam egyszerűen. Egyszer csak megszólal Jin, akiről azt hittem már rég alszik:
-Miért nem alszol?-kérdezte.
-És te miért nem alszol?-kérdeztem vissza.
-Én figyelek rátok. Nem aludhatok egy picit sem.
-Jahh tényleg. Ez így logikus...-nevettem magamban. Már elég fáradt lehetek ha ilyeneken nevetek.
-Na miért nem alszol? Jungkook màr egy ideje alszik.
-Tudom... nem tudok. Elég sok dolog van a fejemben. Például mennyire megtud változni az életed egy pár nap alatt. Most egy börtönben ülök....-nevettem lehajtott fejjel.-és hogy mennyi dolog nem változik meg sok-sok idő után se.
-Ah értem. És ha megkérdezhetem, mi nem változott meg még mindig?
-Tök mindegy. Úgyse nagyon szeretném neked elmond....
De nem tudtam bejefezni mert közbe szólt.
-Jungkookkal kapcsolatos ugye? -kérdezte, én meg felvont szemöldökkel fordultam felé. Eddig háttal voltam neki.
-Honnan tudod?
-Hát az hogy:" ugye tudod mennyire szeretlek" és a "igen tudom, én is téged" picit fura volt.
-Miért lenne fura? Jungkook az egyetlen ember akihez ilyen közel állok. Már szinte családtag.
-Nem az hogy fura hogy mennyire közel vagytok. Hanem az, hogy hogy nem látja hogy belé vagy esve.-mondta Jin.
Én ezek után csak lefagytam. Ha egy idegen egy nap után rájön erre, Jungkook hogy a faszba nem tud miután vele lakom?
-Oké gratulálok rájöttél. És akkor mi van ha szerelmes vagyok belé? Változtat valamin? Dehogyis. -nevettem. -mindegy inkább megyek aludni vagy mittoménmit micsnálni.
-Oké, menj. De adok egy tanácsot. Egy idő után jó lenne elmondani neki.-mondta Jin. És ezután csend lett megint. És én végre elaludtam.
-Tae. Taetae. TAE.-kiabálta valaki.
-Mi az igen itt vagyok.-kelltem fel hirtelen.
-Nyugi csak én vagyok az.-nevetett Jungkook. -Hogy aludtál?
-Elég szarul.-vallottam be neki.-és te?
-Én jól.
Ezután egy kis csönd volt majd újra megszólalt.
-Mit fogunk kezdeni magunkkal Tae? Én nem akarok örökre itt maradni.-mondta szomorúan.
-Én se. De ahhoz abba kell hagynunk azokat a dolgokat amik idevezettek.
-Hát igen. -sóhajtott.
-Kiszökhetünk és leélhetjük az életünket normális munkával. Vagy még egy ideig itt maradunk és majd kiengednek vagy halálra ítélnek minket. Bár azt úgyse fogják.
-Ahh Tae.
-Tudom Jungkook, tudom.-mondtam szomorúan.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Don't Let Me Down || Taekook
Fanfic"-Akkor siess, ha még vársz egy picit rádtalálnak. -Ne aggódj értem drága.-nevetett. -Még egyszer drágámnak hívsz én magam lőlek le. Na menj már.-kiabáltam neki. -Megyek már.-majd bement az ajtón." Taekook fanfiction ❤️
