Szia. Abigél vagyok. De mindenki csak Abinak becéz, lényegtelen. 11-es vagyok, mondanám hogy átlagos életem van, de szerintem ez nem igaz. Még életemben egyszer sem voltam szerelmes. Fura, mi? Nos, ezen nagyon sokat rágódtam az évek alatt, de arra jutottam, hogy leszarom. Nem kell nekem, hogy szeressenek. Megvagyok így is.
17 éves vagyok és Miskolcon élek a szüleimmel. Oh, ha már itt tartunk. Elég rizikós a kapcsolatom velük. Nem tudom mikor mit gondolnak. Na jó ez így nem pontos. Senki se tudja pontosan mit gondol a másik. Mindegy a lényeg, hogy kiszámíthatalanok. Az egyik pillanatban megdicsérnek és mosolyognak. A másikban meg elpicsáznak, mert hogy nem takarítottam el, a használt koszos tányérokat.
Van egy barátom, sőt a legeslegjobb barátom. Kismaki korunktól vagyunk együtt. A neve, Aba. Nagyon kedves és életvidám srác. Nem csodálkoznék ha a vére helyett, energiaital folydogálna az ereiben. Eléggé szeleburdi a srác, de így szeretem a fejét. Mindig mellém állt a nehéz éveim alatt. Megvédett a "rossz arcoktól" a suliban. Kedvelem őt, rendes srác. Tud a szerelmi dolgomról, de folyton azt hajtogatja, hogy ne adjam fel a reményt, és hogy várjak a Nagy Ő-re. Mert elfog hozzám jönni. Ugyan már... Már rég feladtam. Ha megkeresne, akkor is visszautasítanám. Nem tudnék mit kezdeni ezzel az érzéssel. Nem kellenek felesleges emberek az életembe, a szerelem pedig az.
YOU ARE READING
- Visszafogva -
RomanceMi az a szerelem? Már régen ráuntam a válaszkeresésre, ráuntam várni az igazira. Méghogy boldogság. Azok után amiken átmentem, csoda hogy nem estem szét... Vagy mégis?... Ha igen, valaki összerakna?... !!!Ez egy lányxlány sztori, ha nem tetszik ne...