- Visszafogva -

« 11. fejezet » [END]

Evelin és én hajnalig fent voltunk. Nem gondoltam volna, hogy így végződik a dolog. Mármint, reggelig fent voltunk! Biztos vagyok benne, hogy ez is az egyik csodája Evelinnek. Vagy csak a rengeteg energiaital tette, tegnap estéről. Vagy mindkettő.

Meztelenül aludtunk el egymást ölelve. A nap túlságosan fényesen sütött, hogy figyelmen kívül hagyjam. Lehet ez ébresztett fel engem. Evelin békésen alszik mellettem, én a mellkasába bújva aludtam egész éjszaka, ahogy elnézem. Fejemet belefúrom nyakába, hogy jobban érezzem illatát, hátha vissza tudok aludni tőle. Az ellenkezőjét értem el. Csak nem nálam, sikerült felkeltenem őt. Evelin lassan felnyitotta pilláit és elmosolyodott rajtam.

- Jó reggelt szépség. Hova bújsz? — kérdezte fáradt szemeivel.

- S-sehova... Jól aludtál?

Egy orr puszit kaptam válaszul. Jobban magához húzott, majd homlok puszit is kaptam.

- Igen, jól. Mostanában rémálmaim voltak, de ma nem volt semmi ilyesmi. Lehet, varázserőd van. — válaszolt egy hatalmas mosollyal az arcán. Kezét a hajamra vezette és simogatni kezdte. — Mikor keltél fel?

- Csak most, véletlenül felébresztettelek. Bocsi.

- Semmi baj, Abi. Örülök, hogy melletted ébredhettem. — arcom simogatja, ami megnyugtat.

- A-amúgy meg, akinek "varázsereje" van, az te vagy. A tegnap este nagyon jó volt! Nagyon meg voltam lepődve rajtad. Úgy néz ki feleslegesen féltem. — átkarolom, és megint elbújok a nyakában.

- Nem nézted volna ki belőlem, hogy tudok szexelni? — nevetett fel.

- H-héj! Ne mondd már így! Zavarba ejtő...

- Ne haragudj, de olyan jó piszkálni téged.

- Gonosz vagy.

Néhány percig csak öleltük egymást és vártuk, hogy eltűnjünk a másik karjaiban. Sajnos ez nem történt meg, ezért felültem az ágyon.

- Éhes vagy? — kérdezte szinte rögtön, és közben már fel is ült.

- Ömm... Nem mondanám. Inkább csak szomjas. Van valamid?

- Víz megfelel?

- Uhum, megteszi.

- Uuu~ A hercegnőnek nem felel meg akármi. — mondta egy kacér mosollyal. Annyira pihentagyú. Legalább feldobja a napjaimat. Remélem én is az övét. — Én megfelelek neki?

Átadott egy vizes palackot, amit meghúztam, majd ő is ivott belőle, közben válaszoltam előző mondatára:

- Ajjj, hagyd már magad. Amúgy igen... Tökéletesen megfelelsz. — mondtam direkt önelégülten.

- Örülök, hogy vagy nekem, Abigél.

Egy ideig csak szemeztünk, de végül megtörtem a csendet.

- Evelin, önző kérés lenne, ha azt mondanám, hogy maradjunk együtt örökre? Vagy túl korai így kimondanom...?

- Nem az. Én nagyon szeretnék, vártam, hogy kérdezz valami hasonlót. Bújj ide~

Újból hozzábújtam még mindig meztelenül, ami miatt kicsit zavarban voltam, de tegnap este óta, nem tudok ezzel annyira törődni.

- Álmos vagy, Abi? Éjszaka fent tartottalak egy darabig. Ne haragudj.

- Semmi baj. Ne aggódj emiatt. Nagyon élveztem!

- Örülök, hogy ezt hallom. Kicsit aggódtam, hogy nem tudlak majd kielégíteni...