- Visszafogva -

« Special 2/2 »

Gergő szemszöge:

Lent kavargatom a kávémat miközben a telefonomat nézegetem, rajta a tegnap estéről készült fotókkal. Néhány kép pár barátról akik hülye fejeket vágnak, iszogatás, csoportkép. A csoportképen viszont megakad a szemem. Ott van Aba. Ott. Fekete félig felgombolt ingben. Ahg! Mit képzeltem? Igen, kaptam az alkalmon, de nem akartam. Mikor azt mondja hogy szeret, akkor hogyan fogjam vissza magam? Plusz még részeg is voltam, túl őszinte vagyok olyankor. De annyira izgatott lettem. Lehet minden amit mondott az alkohol miatt volt...Már lehet nem is emlékszik semmire sem. Jobb lesz ha csak álomba ringatom magam ezekkel az emlékekkel. Visszaemlékezve olyan jól csókolt. Akaratos volt, mégis olyan gyengéden bánt velem. Volt benne valami. Lehet csak az alkohol miatt éreztem így...Viszont miért adta volna nekem az első csókját? Hazudhatott. Valszeg' neki is csak egy próba voltam, hogy jó-e egyáltalán fiút csókolni. Leállítottam, mert tudtam hogy mára megbánta volna, és én is valószínűleg. A tudat hogy nem józanul vesztem el, elkeserít. Akkor már inkább ne legyen semmi sem.

-...Most pedig a szemébe kellene néznem, mintha mi sem történt volna...
Lépteket hallottam a szobám felől, majd észrevettem Abát a konyhaajtóban támasztani.

- Neked is jóreggelt. Mit iszol? — közelebb jött majd leült mellém, teljesen közömbösen.

- Um, kávét. Kérsz te is?

- Nem, jól vagyok. Kösz. — fejét letette az asztalra, mint csak aludni akarna. csak remélni tudom hogy nem emlékszik.

- Jól aludtál? — nem tudom miről kéne őt kerdeznem. "hÉj EmLéKsZeL aRrA mIkOr LeKaPtAlAk?" legszivesebben ezt kérdezném meg tőle, de nem akarok vicc tárgyává válni. plusz lehet pont emiatt higy megkerdeztem jutna eszébe hogy mi is történt- ahg!

Rámnézett egy kérdő nézéssel, majd szóvá tette azt amire gondolt.

- Nem fogunk beszélni róla? — rám nézett, és az arcán némi zavarban lévő mosolyt véltem felfedezni. — A csókról, a mosdóban.

- U-Um...Hogy érted?

- Hát igazából sok mindent kellene megbeszélnünk. De csak ha nem bánod. — oh, kedvesebb áll a szituációhoz, mint ahogy azt én elképzeltem. — Miért csókoltál meg?

- Ennyire részletesen emlékszel? — teljesen biztos vagyok abban, hogy az arcom lángokban ég. még arra is emlékszik hogy én kezdeményeztem...

- Igen. Nem nagyon szoktam elfelejteni dolgokat mikor részeg vagyok. — én sem... — Mi miatt csókoltál meg? Amit mondtam?

- Hát...igen... — annyira zavarban vagyok, és alig kapok levegőt. — Haragszol miatta?

- Um, nem mondanám. Igazából mióta szerelemet vallottál nekem, szinte biztos vagyok benne hogy tetszesz nekem. De nem tudom hogyan kéne reagálnom ezekre az érzésekre. — wow, most megkönnyebbültem, nagyon is. azt hittem teljesen elutasít majd. olyan aranyos! megpróbálom nem lekapni megint. áh, nem. van annyi önuralmam, haha. — Te tudod hogy mit érzel, és még a világgal is megosztod. Emiatt irigykedek rád...Szerintem. Mert én még a szexualitásommal kapcsolatban sem vagyok biztos. Veled pedig teljesen másképp viselkedem mint Abigélékkel. Viszont nem azt mondom hogy nem vagyok veled önmagam. Csak annyi hogy mikor veled vagyok, elő jön a gyengéd énem. És ezt nem tudom hova tenni. Miért tudod ezt előhozni belőlem? Nem értem...

Wow mióta beszélünk, sosem beszélt ilyen részletesen az érzéseiről. Egy ponton azt hittem untatom őt, szóval ezzel most meglepett.

- E-Ezek teljesen normális érzések. — hirtelen felindulásból felálltam a székemből és úgy folytattam - Nem kell siettetned őket. Csak kövesd a szivedet. Ha abban sem vagy biztos, tanácsot mindig kérhetsz. Akár Abigéltől, vagy... tőlem is. Ha nem akarsz velem lenni, csak mondd meg. És akkor nem zavarlak többet. — lehet ez lenne a legjobb. nem húznám bele így semmilyen balhéba. ki tudja mit tenne a Dök.

- Mi van akkor ha veled akarok maradni? Elutasítanál?...Tudom hogy sokat kellett várnod a válaszomra — felállt ő is és óvatosan megfogta a kezeim — de mostmár tudok neked adni egy rendeset. — közelebb hajolt hozzám. majd letörölte az egyik legördülő könnycseppemet.

Most megkellene csókolnom? Vagy túl korai? Mit csináljak?

- Gergő, szeretlek. Őszintén mondom. Most hogy így elmondtam mindent, tisztábban látom a dolgokat. Tudom nem hangzok fairnek azok után amik történtek, de... Szeretnél velem lenni?

Azt hittem hogy ezt csak az álmaimban fogom hallani újra. A szivem mindjárt kiugrik a helyéről, remegek. Nagyon boldog vagyok.

- I-Igen! Szeretnék! Annyira örülök! — hirtelen felindulásból megöleltem őt. mikor észrevettem hogy mit csináltam visszaakartam húzódni, de Aba hatalmas karjai körbefogtak egy szorosabb ölelésre.

- Gergő. — hangja halk és gyengéd — Neked is ennyire zakatol a szived, mint nekem?

- Szerintem kicsit gyorsabban is. — nevettem el.

- Megcsókolhatlak? — mosolyodott el.

Nem mondtam semmit csak bólintottam, majd becsuktam a szemem. Lassan megéreztem meleg ajkait az enyémen. Nagyon puhák voltak. A csók íze az édessel néhol alkohollal keveredett. A lábaimból kiszállt az erő, ezért Aba ölbe vett, pont úgy ahogy tegnap este.

- Gergő. Haladjunk csak lassan? Mi legyen? — levegő után kapkodva kérdezte egy aranyos mosollyal. semmi erőszak nem volt benne. engedélyt kér.

- Mostmár ne hagyj így... — fejemet a vállára hajtottam nevetve, ezzel jelezve hogy kikészített már ennyitől. Olyan régóta várom ezt. Hogy mondthatnék most nemet?

______________________________

Sziasztok! Mika vagyok az író.
Ezzel az utolsó epizóddal végződik a 'Visszafogva'. Tudom hogy sokan most vártátok volna a szaftos részt, de szerintem Aba-Gergő történetét, jobb így befejeznem.
Ha vannak kérdéseitek bármivel kapcsolatban nyugodtan kérdezhettek itt a kommentekben. Szivesen tisztázok dolgokat.

Nos, ezzel el is köszönnék. Már gondolkozom egy új történeten. Lehet lassan abba is belevágok.

És utólag is bocsánat ha sokat kellett várni egyes részekre. Viszont ha inspirációval-motivációval írok történeteket azok -természetesen- jobban fognak ki jönni, mint a többi.

Bye-bye!