- Visszafogva -

« 3. fejezet »

Néhány perce viharzott ki a frissen költözött család. A kicsinek nagyon tetszett az egyik fésűm ami a nappaliban hevert, ezért oda adtam neki mielőtt elmentek volna. Igazából kiszolgálta magát... Na mindegy. Igaz kicsit belegabalyodott a hajába. Evi és a szülei is tiltakoztak ellene, de hát a gyerek nem enged. Mondták, hogy majd visszahozzák, de nem kell. Tartsa meg a pici, ha szeretné. Ha megunja elég lesz később is visszaadniuk. De amúgy sem fontos. Ez csak egy fésű. Nem szeretem a gyerekeket, de Simon egész cuki, főleg azért, mert csendes. Göndör haja van, és elég duci, de imádnivaló.

Miután kimentek és bezárult mögöttük az ajtó, rögtön felrohantam a kuckómba. Informálódnom kell. Berontottam a szobámba és azzal a lökettel vágtam be magam mögött. Leültem majd, megnyitottam a gépemet és kutakodni kezdtem. Megkerestem Evi Face-ét, Instáját, Twitterét. Nem sok minden van rajtuk, igazából csak pár családi nyaralás, újszülött Simon. Róla alig. Még a profilképe is csak egy jól elkészített kép egy virágról. Mindenhol.

Pár óra neten lógás után ezeket vontam le. A teljes neve Gál Evelin, 17 éves az-az velem egykorú. Sokat járt sporttáborokba, ha jól láttam az egyik képen, Aba is rajta volt. Bár ebben nem vagyok biztos. Régi kép. Olyan tizennégyek lehetnek.

Nagyon atletikus lány, sokat edz és sportol, de olvasni is nagyon szerethet... Amit a ma délutánból vontam le.
Szerintem ennyi elég is lesz. Nem akarok stalker-ré válni. Vagy már az lennék? Nem hiszem. Majd holnap a suliban megkérdem Abát a képről. Lehet hogy teljesen hülyének fog nézni. De várjunk csak. Miért keresek én infókat a szomszéd lányról?! Ez nagyon bizar és ijesztő, főleg azért, mert ilyet egyáltalán nem szoktam csinálni. But anyways.

Sóhajtva zártam le a laptomat, majd az órámra pillanatottam. Este tizenegy, nem olyan durva, volt ennél rosszabb is. Suli időbe rizikós lenne lefeküdni hajnali egykor. Ásítva vedlettem át a meleg bolyhos pizsamámba és bújtam be a kényelmes ágyamba. Ömm, olyan mintha elfelejtettem volna valamit. Eh, mindegy. Nem sokat gondolkoztam, mert a szemhéjam lassan lecsukódott.

Reggel arra keltem, ahogy kutyám Maja, nemes egyszerűséggel nyal bele az arcomba. "Kellemes" erre kelni, nem mondom. A reggelije előtt mindig csinál egy tisztelet kört, velem kezdi, aztán apáékhoz megy. Majd a táljánál lefekszik és megvárja, hogy elkészüljek és megetessem. Több rutin van ebbe a kutyába, mint bennem összesen. Kicsit nyöszörögve ültem fel az ágyamon, leszedtem az arcomba ugráló Corgit, majd nyújtóztam párat. Kimásztam az ágyamból és megtöröltem az arcom, fúj... ez a szokásosnál is több nyál. Ehh, meg kellesz mosnom az arcom.

Felöltöztem egy szokásos szettbe. Fekete hosszú nadrág, bújós szürke pulcsi. A hajamat egyik oldalra befontam, sminket nem csinálok, mert szeplős vagyok, azzal meg nem néz ki jól szerintem. Arcomról is lemostam végre a sok kutya nyálat. Gyorsan fogat mostam, közben Majának adtam enni.

A szüleimnek elég ha csak tízre mennek dolgozni úgyhogy ők aludhatnak. Rohadt mázlisták... Abával megyünk boltba, úgyhogy raktam egy kis kajára valót, nem mindig szoktunk menni. De azért gyakran járunk abba a kisboltba.

Visszamentem a szobámba, hogy a táskámba bepakoljam a mai cuccomat, viszont szembe jött egy probléma. Nem csináltam házit... Oh shiit—A nyelvtan tanár egy kibebaszott hárpia. Ahhg! Gyorsan be kell érnem, hogy lemásoljam Abáról, különben halott vagyok. Gyorsan lerohantam és felvettem a cipőmet, majd meghallottam ahogy Maja szüköl. Hátra fordultam és megláttam AZOKAT a szemeket. Vettem egy mély levegőt és még gyorsan kiengedtem a kertbe, hogy levegőzzön. Bent alszik, de napközben kint szokott lenni több ok miatt is. Na de mostmár igazán futhatnék! Megindultam az ajtóhoz, amit nyitottam és visszazártam kulcsra ahogy szoktam.