- Visszafogva -

« 6. fejezet »

A babzsákomban ébredtem, nyak fájtatva. A könyvem még mindig az ölemben volt. Annyi különbséggel, hogy Maja is helyet foglalt rajtam. Miután észrevette, hogy felébredt a gazdi, elkezdte nyaldosni az arcomat.

- Na, héj elég! Mindjárt megetetlek, ne izgulj.
Ezt meghallva a kutyus leugrott rólam és lerohant a konyhába. Túlságosan okos. Komótosan felálltam és elindultam a fürdőszobába.

Egy pillanatra megijedtem mikor megláttam a foltot az arcomon, de aztán eszembe jutott minden. Az apám, Evelin. Hogy nézhetnék Evelin szemébe mikor... Ajj annyira kínos... Belenyögtem az első közös csókunkba. Tuti valami feltüzelt szukának könyvelt el.

Próbáltam elfelejteni az ilyen gondolatokat és örülni hogy így alakult. Megmostam az arcomat és a fogamat. Miután megfésülködtem és megállapítottam hogy végeztem, visszaindultam a szobámba átöltözni. Az utamat azonban édesanyám keresztezte a folyosón.

- Jó reggelt—! Mi történt az arcoddal?! — ajjaj.

- Mi...? Ja hogy ez? Semmi komoly csak Tesin eltalált egy labda. — aha, na persze.

- Szivem, minden rendben? Olyan sápadt vagy. Jól aludtál? Nem vagy beteg? — már nyúlt volna, hogy megnézze a homlokom, de elhúzódtam.

- J-Jól vagyok tényleg. Csak az iskolai stressz, dolgozatok meg hasonlók.

- Rendben, az arcodról még beszélünk. Csináltam reggelit. Pirítós, tüki tojival. Apád is lent van. — mosolyodott el.

- Anya!

- De olyan aranyos voltál picinek! "Tüki toji" Mindig így hívtad. Olyan szeleburdi voltál... és gondtalan.

- Most is gondtalan vagyok. Csak megkaptam pluszba az iskolát, és a vele járó stresszt is. De most megyek öltözni. — ezzel otthagytam édesanyámat egyedül. Eléggé kedves volt velem. Mármint ha az átlagos viselkedését nézzük. Mondjuk, lehet csak azért mogorva velem, mert munkából jön haza. Lehet megértőbbnek kéne lennem. Elvégre egy vállalat vezetőjének lenni, nőként... Biztos sokat kellett harcolnia a posztért.

Miután kiválasztottam a mai szettet, ami egy fehér vastagabb pulcsi, farmer kombó volt, bepakoltam a táskámba is. Elindultam le a táskával a hátamon és megetettem a Corginkat. Tényleg! Ma én vagyok a séta napos. Jee... Lehet elkéne hívnom Abát és Evelint.

Apa az asztalnál ült és telefonozott. Miután vettem egy pirítóst és két tojást, leültem és megettem. Evés közben motyogott valami bocsánat félét, de körülbelül ennyit ért az egész. Miután kész voltam vissza futottam a fürdőbe egy nagyobb tapaszért, és leragasztottam a foltot.

Cuccomat összeszedve nyitottam meg a telefonom. 7:11. Ideje indulni. Írtam Evelinnek, hogy találkozzunk a buszmegállónál. Beleegyezett és ezzel elindultam.
Zenével sokkal gyorsabban oda tudok érni. 7:17. Most fog jönni Aba busza. Ekkor láttam meg befordulni Evelint a sarkon. A szívem megint csak nagyot dobbant. Ez a lány tényleg egy istennő... Hogy lehet ilyen szép valaki? Féltékeny vagyok.

- Szia Abi! — ölelt át szorosan. A parfümje nagyon finom illatot kölcsönöz neki. Visszaöleltem.

- Szia. — köszöntem félig vörösen valszeg'.

- Hiányoztál. — mondta majd egy puszit adott az arcomra. Én pedig meghaltam. Hehe — Mi történt tegnap este miután elmentem? Nem hallottam semmit se, de aggódtam. Jól vagy? — furcsa hallani valaki mást Abán kívül, hogy aggódik értem.

- I-Igazából nem volt semmi. Ma reggel bocsánatot kért, vagy mi. Nem igazán hangzott úgy, mint aki nagyon sajnálná, amit tett... D-De jól vagyok.