Vidéki tájakon

9 [Kagylólak]

A nap sugarai vakítva törték meg a víz felszínét, ezzel kiváltva, hogy csak hunyorogva kémlelhették a hajón utazók a vizet. A dolog senkinek nem esett nehezére, hiszen a tenger mindig gyönyörű látványt nyújt és mindig képes meglepetéseket okozni. A hajó miközben nagy sebességgel haladt megtörte a víz tükörsima felületét, ezzel megtörve azt is, ami eddig tökéletes volt.

Jungkookot némileg emlékeztette ez a hullámzás a saját életére. Minden tökéletesnek tűnt, mint a tükör sima víz, azonban hirtelen minden megváltozott, mint a hajó által keletkezett hullámok, amely megtörték a tökéletességet. Elmerengett a fiú azon, hogy bár azért jött el otthonról, hogy elfelejtse mindazt, ami történt mégis csak azon jár az esze, hogy fény derült a titkára. Fejét megrázva próbálta elűzni a negatív gondolatait, és inkább a tájra koncentrált és annak békességére.

Jungkook egy idő után a mellette ülő fiatalra emelte tekintetét. Nem is nézte még meg jobban a fiút, viszont, ahogy végig járt rajta tekintete látta, hogy bizony az ő élete sem lehet egyszerű. Jimin meglehetősen csendes, de barátságos fiúnak látszott, aki kicsit magába zárkózó, de talán az idő elteltével jó barátok lehetnek. Szimpatikusak voltak egymásnak, viszont Jimin mit sem tudott arról, hogy a mellette ülő fiú a saját neméhez vonzódik. Ezt pedig Jungkook egyenlőre nem is akarta az orrára kötni.

Az énekes tekintete először a mellette ülő arcán ragadt meg. Nem dagadhatta, hogy a fiú minden tekintetben gyönyörű volt. Mégis az ajkai vonzották leginkább az ember figyelmét. A dús, cseresznyepiros ajkak egy kicsit elvették Jungkook eszét, viszont uralkodnia kellet magán. Nem szeretett volna rossz benyomást kelteni a másikban azzal, ha bókol neki.

- Jungkook. Miért bámulsz ennyire? - ragadta ki gondolatai örvényéből egy hang.

- Ne haragudj. Csak elgondolkodtam - mosolygott a másikra. Próbált valami értelmes magyarázatot találni, hogy miért lesi már hosszú percek óta az újonnan megismert fiút.

- Mi az, ami ennyire elgondolkodtatott? - kérdezte Jimin.

- Hát, furcsa belegondolni, hogy mindenki, aki ezen a hajón van, azért jött el ide a szigetre, mert valami rossz dolog történt vele. Csak elgondolkodtam, hogy vajon mi lehet a te történeted - részben Jungkook szavai igazak voltak, hiszen a fiú szépsége mellett, azon is elgondolkodott, hogy vajon mi történhetett Jiminnel, hogy ő is a háta mögött hagyott mindent.

- Ez egy nagyon hosszú történet, és nem szeretnék még róla beszélni. Ne haragudj.

Jungkook csak egy kis bólintással és egy mosollyal reagált a fiú szavaira, majd ismét a tájat kezdte el figyelni. Feltűnt, egy kisebb sziget, ahol több hajó lebegett a vízen, az utcákat, pedig emberek járták. A kis sziget nagyon barátságosnak tűnt, teli élettel, még ha csak pár százan is éltek itt. A hajójuk lassulni kezdett, majd kikötött az egyik szabad helyre.

Jungkook szorosan megfogta bőröndjét és leszállt a járműről. Őt követte egy fiatalabb lány, akinél egy hegedűtok volt. Jungkook kicsit örült ennek, mert a történtek szerint nem ő lesz az egyedüli zenész a szigeten és talán beszélgetni is tud valakivel arról, hogy nincs ihlete zenét írni.

Jungkook ment elől a sorban. Figyelmét annak szentelte, hogy megtalálja azt a kocsit, ami felviszi őt és társait Mrs Lee-hez. Várakozása nem volt hiába való. Megpillantotta a Kagylólak feliratú táblát, egy fekete hajú körülbelül vele egyidős srác kezében. Jungkook úgy vélte, vagy angol, vagy spanyol lehet a fiú.

A fiatalok felszálltak a kocsira, amely elindult fel a sziklák között, a Kagylólak felé. Mindenki a környezetet szemlélte, hiszen egyre gyönyörűbb környéken autóztak. Jungkook érezte, hogy ez a hely maga az ihlet és némileg megnyugodott, hogy ha elég időt tölt el itt ismét képes lesz zenét írni. Talán olyan zenét is, amibe nincs fájdalom.

Mikor felértek a hegy tetejére megpillanthatták Mrs Lee házát, ami egyszerűen mesébe illő volt. A falak bordó színűek voltak és borostyán futott végig rajtuk, ezzel megváltoztatva az összképet. A házhoz egy kisebb kőhídon keresztül lehetett eljutni, körben mind gyümölcsfák és virágoskertek pompáztak. Azon túl pedig a tenger végtelennek tűnő messzeségét látták.

Jungkook most érezte először napok óta, hogy felszabadult és boldog. Nem kell figyelnie semmire. Hogy milyen a haja, milyen ruhában van. Csak egyszerűen normálisnak érezte magát.

A kocsi lassulni kezdett és a ház előtt feltűnt Mrs Lee, aki tárt karokkal és őszinte mosollyal üdvözölte a fiatalokat. Miután mindenki leszállt és Mrs Lee köszöntötte őket bevitték csomagjaikat. Jungkook az emeleten talált egy szobát, aminek az ablaka pont a tengerre nézett. Tökéletesnek gondolta. Nem volt nagy szoba, csupán egy ágy egy éjjeli szerkény és egy ruhás szerkény foglalt benne helyet. Viszont ez a fiúnak teljesen megfelelt.

Lepakolta cuccait, majd gyors lendülettel elindult lefele, majd a házból kiérve a teraszra vette az útját. Szerette volna jól megnézni a kilátást, ahol eltölti a következő pár hónapot. Nem is tagadhatta, hogy teljesen bele szeretett a helybe. Az erdőkbe, a virágokba, a kicsi patakokba, a tengerbe. Szemei ide oda jártak miközben a korlátnak támaszkodott.

- Gyönyörű igaz? - zavarta meg egy kellemes női hang.

- Igen Mrs Lee. Nagyon szép.

- Örülök, hogy tetszik neked Jungkook - helyezte a fiú vállára vékony kézfejét.

- Tudja asszonyom, nagy szükségem volt most erre. És már látom, hogy itt ismét ihletet találhatok - mosolyodott el, majd szembe fordult az idős asszonnyal.

- Tudom fiam! Nehéz időszakon mész most keresztül, de ez a hely rengeteg tehetséges művésznek segített már. Csak egyszerűen hagyd, hogy szabadon keringjenek a gondolataid - emelte a magasba kezeit Mrs Lee, majd egy kisebb puszit nyomott Jungkook arcára.

Jól esett a fiúnak egy kis gyengédség ennyi rossz után. Mrs Lee magára hagyta, Jungkook pedig ismét a tájban gyönyörködött. A teraszról a kilátást csaknem varázslatosnak lehet mondani. A gyümölcsfák szimmetrikus sorai mellett feltűnt a falu is. Messzebb pedig a világító torony emelkedett a magasba. Szinte karcolta a felhőket. A tengerben nem messze pedig egy kicsi sziget foglalt helyet.

- Az az Elveszett szerelmesek szigete - hallotta meg Jungkook Jimin hangját - Olvastam róla még egyszer régen.

- Ki is lehet oda hajózni? - érdeklődött Jungkook. Valamiért azt érezte, hogy neki el kell jutnia arra a szigetre.

- Elvileg igen. Nagy látványosság erre felé. Valamilyen mese is tartozik hozzá, de azt sajnos nem ismerem - támaszkodott Jungkook mellé Jimin. Válluk egy pillanata össze ért, aminek következtében Jungkook a mellette állóra emelte a tekintetét. Jimin most is, mint a hajón a messzeségbe bámult. Észre sem vette, hogy Jungkook éppen rajta legelteti a szemét.

- Gyönyörű, nem igaz? - kérdezte Jungkooktól.

- Igen, valóban gyönyörű - felelt a kérdésre az énekes. Azonban nem a tájat illette a gyönyörű szóval, hanem a mellette álló férfit. Gyönyörűnek találta. Előtte egy mesebeli táj terült el, Jungkook viszont nem tudta levenni a szemét Jiminről.

Jimin pedig tovább gyönyörködött a tájban, mit sem tudva arról, hogy a mellette álló éppen benne gyönyörködik.