Vidéki tájakon

13 [A zongora]

Már éjfél is elmúlt a szigeten. A Kagylólakban sehol nem lehetett látni fényt, vagy egy pislákoló gyertyalángot, amely arra utalna, hogy valaki fent van az éjszaka leple alatt. Csend honolt a környéken, a madarak csicsergését sem lehetett hallani, csupán a tenger morajlása volt felfedezhető, és egy hang, ami a ház mellet lévő kamrából szűrődött ki. A zongora kellemes hangja nagyon jól passzolt a tenger megnyugtató hullámainak zenéjéhez, ha jobban hallgatjuk a két hang teljesen kiegészítette egymást, mintha egy ugyanazon dalnak a részei lennének.

Jungkookot csupán egy kis gyertya világította meg, miközben ő kitartóan játszott a zongorán. Előtte hevert a naplója, mely mellett egy ceruza pihent. A hegye már jócskán tompa volt, viszont Jungkook nem volt hajlandó felállni és bemenni a házba kihegyezni, hiszen most először tudott több órán keresztül komponálni és dalszöveget írni. Szemét behunyva játszott, közben Jiminre gondolt, aki már javában álmodott. A dallamok egymás után jelentek meg a gondolataiban és kivetültek a fiú ujjaira, amely lejátszva a zongorán hanggá alakult. Közben dúdolt, hogy ne felejtse el, és levetette a papírra hangjegyek formájában.

- Hát te még ilyen későn is dalt írsz? - lépett be a kamrába Hoseok. Köntöse szétterült a fiú oldalán, mert a meleg miatt felesleges volt megkötni. Közelebb ment Jungkookhoz és rátámaszkodott a nagy hangszerre ezzel teljes figyelmet szentelve a fiúnak.

- Valamilyen oknál fogva, és fogalmam sincs miért, de ihletem van és nem akarom alvásra pazarolni az időmet - adta meg a választ a fiatal táncosnak.

- Teljesen megértem. Már egy ideje kint álltam és hallgattam, amit játszol. Azt kell, hogy mondjam hosszú ideje ez volt az első dal, amit képes voltam végig hallgatni.

- Tényleg?

- Igen. Nagyon jó kis zene lesz ebből. Nagyon tehetséges vagy és látszik rajtad, hogy élvezed is a zenét. Kevés ilyen embert ismerek, mert sokan csak a pénzért csinálják.

- Miért mondod most ezt nekem Hoseok? - Jungkook meglepődött a hirtelen őt ért kedves szavakon. Szimpatikus volt neki a fiatal táncos, de nem gondolta volna, hogy valaha dicséretet hall tőle a személyét illetően.

- Tudod otthon, Koreában nagyon sok idol, vagy táncos nem az élvezet miatt csinálja. Ezzel nyilván te is tisztában vagy. A pénz és a hírnév fontos szinte mindenkinek. Hamar kiégnek és robotokká válnak, ahogy majdnem én is. De te mindig is más voltál, mert szeretted csinálni. A környezetemben egy ilyen ember sem volt, és akaratom ellenére kezdtem hasonlítani rájuk. Egy robot lettem, akiben nem volt élvezet. És amikor erre rájöttem, akkor döntöttem úgy, hogy eljövök. És most végre tudok zenét hallgatni.

- Köszönöm Hoseok, nagyon jól esik. De te csak akkor leszel egy érzelemmentes robot, ha hagyod, hogy azzá válj. Sosem szabad elfelejteni, hogy miért csinálod, és honnan kezdted. És legfőképpen azt, hogy szereted csinálni.

- Igen, most már tudom- mosolyodott el Hoseok.

A köntösben lévő fiú megkerülte a zongorát és leült Jungkook mellé.

- Tudod mit tennék most? - nézett rá Jungkook.

- Na mit?

- Felvinném ezt a zongorát a Holdra.

- És mi akadályoz meg benne?

- Hát mondjuk az a sok fényév... - meresztette szemeit Jungkook.

- Ha felakarod vinni a Holdra, fel is viheted - tette kezét Hoseok a mellette ülő vállára.

Az az éjszaka egy új barátság születésével telt el. A két fiú annyi mindenben hasonlított, amire korántsem számítottak. Ugyanaz volt a világnézetük, a véleményük különböző dolgokkal kapcsolatban. Meséltek egymásnak a gyerekkorukról, a családjukról, munkákról, politikáról, mindenről, amit két normális fiatal meg tud vitatni. Jungkook nagyon régen beszélgetett ennyire jót egy vele egy korúval. Egyre szabadabbnak és boldogabbnak érezte magát. És legfőképpen normálisnak. Csak ült és beszélgetett egy vele azonos korúval, hétköznapi dolgokról. Jól esett neki, hogy Hoseok nem hozta fel a róla terjengő pletykát, annak ellenére, hogy hallott róla, hiszen egy városban éltek. Viszont azt sajnálta, hogy eddig egyszer sem találkoztak. De most eljött ennek is az ideje, és egy nagyon jó barátság vette kezdetét.