A vacsora kellemes hangulatban telt. Olyan volt, mint régen, mikor még Jungkook otthon élte a mindennapjait. Nem érződött a levegőben, hogy egy éve nem találkoztak, minden nyugodt volt és normális. Ez jó érzésekkel töltötte el a fiút, aki éppen a meleg és gőzölgő levesből mert egy kanállal.
- Nem is tudtam, hogy ilyen ügyesen főzöl Min Ji - illette kedves megjegyzéssel hugát.
- Köszönöm Jungkookie. Eltanultam anyától egy két trükköt.
Büszke volt a fiú, hiszen nagy dolognak számít, hogyha egy lány megtanul főzni. Hozzá tartozik a felnőtté váláshoz azonban ez kicsit rosszul érintette Jungkookot.
- Mi a baj? - kérdezte Min Ji.
- Semmi különös, csak azt érzem, hogy lemaradtam arról, ahogy a testvéreim felnőnek... - hajtotta le a fejét, hogy családtagjai ne lássák szemében a bűntudatot, amely napok óta emésztette a fiút.
- Nem maradtál le semmi fontosról, és mindig is itt voltál velünk még, ha nem is testileg - próbálta jobb kedvre deríteni bátyját Min Ji.
Bármennyire is emésztette a fájdalom a fiút jól estek neki a bíztató szavak. Igaz, hogy rengeteg kedves levelet és mondatot kapott rajongóitól mégis csak jobb érzés volt a hozzá tartozóitól kedves szavakat kapni.
Vacsora után édesanyja elkísérte a legkisebb testvérét fürdeni, majd hamarosan aludni, hiszen náluk fontos volt betartani a lefekvési határidőt, amely Hyun Ju-nak este nyolc óra volt.
Jungkook össze szedte a tányérokat, majd a konyhába vitte és bepakolta a mosogató gépbe. Édesapja a tévét nézte, emiatt nem szerette volna megzavarni, tudta, hogy a meccs nézés az szent dolog.
- Elmegyek fürdeni és lefekszem - jelentette be elkövetkezendő teendőt, majd az emelet felé indult.
Ilyen jól nem esett mostanában a fürdés a fiúnak, hiszen nem sok ideje volt rá. A legtöbbször a gyors zuhanyt választotta, de mindig is hiányzott neki, hogy elterüljön egy meleg vízzel teli fürdőkádban és addig áztassa magát, míg ráncos nem lesz a bőre. Most azonban sok idő állt a rendelkezésére, így fülhallgatóval a fülében terült el, és engedte, hogy a zene és a meleg beivódjon testébe.
Mikor befeküdt ágyába nem kellett sokat várnia, hogy elnyomja az álom. Pedig azt hitte nem fog tudni aludni, hiszen túl sok gondolat keringett a fejében, amit sehogy sem tudott levezetni. De amint feje elérte a párnát és megérezte annak puhaságát halk szuszogása töltötte be a szobát.
Hirtelen halk hangokat kezdett el hallani, mintha valaki kinyitotta volna a szoba ajtaját. De nem nyitotta ki szemét, csak próbált fülelni hátha meghallja titokzatos látogatójának hangját.
- Szerinted jó ötlet megmutatni neki a levelet? - hallotta meg édesanyja hangját.
- Szüksége van egy kis változásra, és Mrs. Lee megmondta, hogy imádni fogja a helyet. Hidd el drágám, jó helyen lesz, ha el akar menni - ismerte fel édesapja hangját.
Az ajtó becsukódott, de mielőtt Jungkook végig gondolhatta volna a hallottakat ismét mély álomba zuhant.
***
Másnap reggel finom illatok csapták meg a fiú orrát, aki ennek hatására kinyitotta szemeit. Furcsa volt a valódi szobájában ébrednie, ráadásul úgy, hogy magától kelt fel és nem az ébresztője visítozó hangjára. Megpillantotta telefonját, de nem akarta kezébe venni. Bizonyára tele van vele az internet és Jungkooknak semmi kedve sem volt azt olvasgatni, hogy milyen pletykák terjengnek róla. Ennél jobban becsülte magát.
Mikor leért a földszintre mindenki az asztalnál ült, és a reggelivel foglalatoskodott.
- Jó reggelt kisfiam! - köszöntötta édesanyja, amit Jungkook egy kis mosollyal díjazott.
A fürdő felé vette az irányt, hogy arcot mosson, és némileg kicsit felébredjen. Mikor visszaért helyet foglalt családja mellet, majd nekikezdett az evésnek. Jól esett neki a pirítós és az eper lekvár. Mindig is ez volt a kedvence.
- Jól aludtál? - kérdezte Min Ji.
- Igen, végre kialudhattam magam - mosolygott hugára.
A reggeli nagyon jól telt. A család végig beszélgetett ügyelve arra, hogy ne hozzák fel a történteket, mert nem szerették volna, hogy Jungkook ismét szomorú legyen.
Reggeli után a lánytestvérek elhagyták az ebédlőt, emiatt Jungkook furcsán figyelte, amint mindkét testvére az emeltre fut. Nem tervezte, hogy beszél a szüleivel.
- Figyelj Jungkook szeretnék veled beszélni - emelte a fiúra édesanyja a tekintetét.
- Miről lenne szó? - kicsit félt attól, hogy mégis mit akarnak neki mondani, de bízott szüleiben.
- Tessék - nyújtott oda neki apja egy borítékot.
Jungkooknak a boríték láttán eszébe jutott a tegnap este, és az, amit hallott. Ez lehet az a levél.
Elvette a papírt, majd kinyitotta és olvasni kezdte. Nem igazán értette, mégis mit akar jelenteni az üzenet.
- Pár évvel ezelőtt kaptuk ezt a levelet Mrs. Lee-től, aki nagyon jó barátunk. Olaszországban van egy háza egy nagyon szép kis szigeten fiatal koreai művészeknek. Igazából olyan művészek mennek oda, akik éppen elvesztették az ihletüket, vagy egy kicsit el akarnak tűnni a világból, így felajánlotta, hogyha te is el szeretnél menni szívesen fogad - kezdett magyarázkodásba édesapja.
- Miért most adjátok oda ezt a levelet, ha már évek óta megvan?
- Mert úgy érezzük most jött el az ideje. De ha nem akarsz elmenni, akkor olyan várat csinálunk a házunkból, ahova senki sem teheti be a lábát, és te biztonságban kipihenheted magad és átgondolhatod a dolgokat - simogatta meg vállát édesanyja.
- Már beszéltünk Mrs. Lee-vel és azt mondta akkor mész, amikor akarsz. De csak ha van kedved menni.
Mindenre számított a fiú csak erre nem. Viszont borzasztóan örült, hiszen erre vágyott már mióta. Eltűnni a világ elől, ez az, amire szüksége volt. Olaszország pedig gyönyörű hely, és ki gondolná, hogy a szuper sztár Jeon Jungkook egy olasz kis szigeten pihen. Biztos volt abban is, hogy a hely szépsége újra ihlettel tölti meg szívét.
- El szeretnék menni. Minél előbb - közölte hirtelen döntését.
Szülei nem voltak meglepve, tudták, hogy Jungkook el akar menni, de titokban reménykedtek, hogy itthon marad majd velük. De elfogadták fiúk döntését.
- Akkor a repülőjegyet kell csak elintézni, én pedig szólók Mrs. Lee-nek hogy érkezel. Pontosan mikor akarsz menni?- kérdezte apja.
- Szerintem holnap.
Megbeszélték a teendőket, majd Jungkook megvette a jegyet az interneten. Izgatott volt, hiszen járt már Olasz országban, de csak a nyüzsgő nagyvárost láthatta, viszont sokkal jobban érdekelte a természet szépsége, mint a város épületei. Szeretett volna fürdeni a tengerben, napozni, hiszem amúgy is túlságosan fehér volt. Már alig várta, hogy érezze a homokot a talpa alatt.
Kíváncsi volt arra is, vajon hány művész lesz ott rajta kívül. Vajon mennyi művész veszette el az ihletet rajta kívül. Biztos lesznek ott zenészek, énekesek, fotósok, talán festők is. Nem lesz egyedül. Megismerhet új embereket és új tájakat. Ez az, amire vágyott, és most sikerült végre véghez vinnie. Elvégre is vidéki tájakon sokkal szebb minden.
ČTEŠ
Vidéki tájakon
Fanfikce{Befejezett} Jeon Jungkook a világ egyik leghíresebb énekese úgy dönt kell a változás az életébe és elutazik egy kis faluba, ahol rátalálhat újra önmagára és ihletet nyerhet dalaihoz. A nagy hajtás és pörgés közepén Jungkook arra lesz figyelmes, hog...
