Vidéki tájakon

17 [Séta]

Az éjszakai hideg levegő néha végig futott a két fiú testén miközben a Kagylólak felé tartottak. Gondolataik egymás körül forogtak, de nem alakultak át szavakká, így csendesen haladtak egymás mellett. Jungkook sosem érezte ennyire felszabadultnak magát, mintha minden rendben lenne és nincs oka aggódni a jövőjén, a jelenén, vagy a múltján. Csupán élvezte a pillanatot és remélte, hogy sosem fog véget érni. Tekintetét lassan Jiminre emelte, aki a tájban gyönyörködött. Jungkook a mellette haladó fiú nyakán legeltette szemeit. Feltűnt neki, hogy mennyire szép, és vékony nyaka van, gondolataiban már ezernyi csókkal ellepte a bőrét, de tudta, hogy egyenlőre, nem lenne helyes döntés megtenni. Szemei megakadtak a másik kulcscsontján, mely tökéletesen emelkedett ki a fiú mellkasából. Jimin gyönyörű volt, mintha egy angyal testet öltött volna. Apró mosoly jelent meg Jungkook ajkain, amit Jimin nem hagyott figyelmen kívül.

- Min mosolyogsz? - kérdezte a másikat, miközben enyhén oldalba lökte.

- Csak elgondolkodtam, hogy milyen jó lenne megfogni a kezed - emelte figyelmét a másikra.

Jimin zavartan kezdte el a földet pásztázni, de tudta, hogy most neki kell kezdeményezni a testi kontaktust. Bízott Jungkookban, nem félt attól, hogy a másik olyat tesz, amit ő nem akar. Közelebb lépett a másikhoz, majd minden bátorságát össze szedve összekulcsolta ujjait a másikéval. Jungkook érezte, hogy a fiatalabb tenyere nedves és hideg, ezért még egy mosolyt eresztett. Tudta, hogy a nyirkos és hideg kéz az izgatottság és a zavartság jele, de jól esett neki, hogy bármikor zavarba tudja hozni a barna hajút. Ez is bizonyítja, hogy fontos a másiknak.

A csillagok erősen ragyogtak az egen, a két fiatal pedig kéz a kézben közelített ideiglenes otthonuk felé. Jimin egyre jobban feloldódott az érintés alatt, de furcsa gondolatok forogtak körülötte. Sosem volt kapcsolata egy fiúval sem, mindig is a lányok érdekelték, de minden megváltozott mikor megismerte a mellette állót. Félt, hiszen tudta, hogy a másik személyisége sokkal dominálóbb, mint az övé, tudta, hogy ha szexre kerül a sor, ő lesz az, akinek be kell adni a derekát, de megalázónak tartotta, hogy végül övé lesz a lány szerep. Hiába volt fontos neki a másik, és érezte azt, hogy kezd bele szeretni, nem rajongott azért, hogy végül ő lesz az, aki kevésbé dominálóbb az ágyban. Biztonságban érezte magát a másik mellett, ugyanúgy férfiként tekintett magára, de mégsem hagyta nyugodni a gondolat.

- Jungkook! - állt meg, majd megszorította a másik kezét, hogy a másik is kövesse tettét.

- Hm?

- Tudod... Sosem volt fiúval kapcsolatom, és... - nagyot sóhajtott - Nem is tudom miről beszélek - fejét lehajtotta. Jungkook ismét a másik álla alá nyúlt, hogy tekintetük találkozzon.

- Kezdem unni, hogy mindig nekem kell elérnem, hogy a szemeimbe nézz - simított végig a másik orcáján - Bármi bánt nyugodtan elmondhatod neked.

- Félek... Félek attól, hogy ha majd komolyabbra fordul a dolog nem tudom majd megadni neked, amire vágysz...- Jimin szemeiben megbánás csillant.

- Miért mondod ezt?

- Én... Nem is tudom, hogy mondjam.

- A szexre gondolsz? - Jungkook érezte, hogy a másik most nem csupán az érzelmekről beszél, hanem valami sokkal fizikaibb dologról.

- Igen. Te sokkal dominálóbb vagy nálam, és biztos, hogy ez a szexre is igaz. De én férfi vagyok, és nem tudom meg tudnám-e adni, amire vágysz.

- Jimin! Én azért is érzek irántad így, mert férfi vagy. Amiatt is, mert ilyen a személyiséged, mert így viselkedsz, de azért is, mert férfi vagy. Mindennel együtt tetszel és ebbe bele tartozik a nemed is. - Jungkook a lehető legőszintébben beszélt a másikhoz.

- Nem várom el, hogy mindenkinek egy szerepe legyen majd. Mindent ki szeretnék próbálni veled érted?

Jiminnek nagyon jól esetek ezek a szavak. Mióta megismerte Jungkookot érzett valamit, amit nem tudott megmagyarázni, de félt a szextől. Nem merte sosem felhozni a másiknak, hiszen azt hitte kineveti, vagy elhagyja, amiért ennyire félénk. Hatalmas erő kellett ahhoz, hogy ki tudja mondani, amit gondol, de megtette és nem bánta meg. Kezeit a másik dereka köré fonta és erősen megához húzta. Minden szeretetét bele adta az ölelésbe, hogy éreztesse a másikkal mennyire fontos neki. Mikor az ölelés véget ért és tekintete találkozott Jungkookéval látta a másik szemében a vágyat. Lassan végig simított az énekes alkarján, majd kezét felvezette az arcához, majd le az ajkaihoz és enyhén végig simított rajtuk. Jungkook nem mozdult, bár gondolataiban már rég Jimin ajkait ízlelgette. Azt akarta, hogy végre a másik csókolja meg.

Jimin lábujjhegyre állt és közelíteni kezdett a másik ajkaihoz. Fejét enyhén megdöntötte, majd lehunyta szemeit. Ajkait lassan érintette össze a másikéval, majd egyszerre kezdték mozgatni ajkukat. Jungkook bejutást kért, így Jimin enyhén szétnyitotta ajkait és várt a másikra. Nyelvük tökéletes összhangban mozgott. Jungkook mindkét kezét levezette Jimin fenekére és enyhén megmarkolta őket. Jimin zavarban érezte magát, hiszen senki nem tett még vele ilyet azelőtt, mégis mámoros érzés volt. Jungkook egyre nagyobb levegőket vett, szorítása egyre erősebb lett. Jimin érezte a másikon, hogy felizgult. A legárulkodóbb jel a másik nadrágján érződött, ami megérintette a saját intim részét is. Sosem gondolta Jimin, hogy egy csókkal ezt fogja kiváltani a másikból, aki ráadásul fiú, mégis tetszett neki. Jungkook kezeit kalandozni kezdtek a csók közben, így végül végtagja elérte Jimin érzékeny részét, amin enyhén végig simított a nadrágon keresztül. Jimin ugrott egyet a hirtelen érzéstől, ezért elvált a másiktól.

- Ne haragudj... Nem akartalak megijeszteni - nyugtatta Jungkook.

- Semmi baj, csak meg kell még szoknom.

- Tudod, elég nehéz féken tartanom magam melletted - mosolyodott el. Borzalmasan kívánta a másikat.

- Nekem még nagyon új ez az egész, kérlek ne haragudj, de szeretnék még várni ezzel.

Jungkook közelebb lépett a másikhoz.

- Bármeddig várok rád. Nem akarok semmit sem elsietni - fogta a másik fejét kezei közé - De azért szeretnélek sokszor megcsókolni - enyhe csókot lehelt a másik szájára.

Útjukat csendben folytatták, majd amikor a Kagylólakhoz értek Jungkook elköszönt a másiktól. Szeretett volna sétálni egy kicsit egyedül, hiszen sok dolgot át kellett gondolnia. Lépteit hangos levegővételek kísérték. Tekintetét néha felvezette a csillagokra, aztán ismét a földet pásztázta. Elgondolkodott vajon mi lenne, ha nem jelentette volna be a visszavonulását. Valószínűleg már az új albumot venné fel, nyakig lenne a munkában, ismét távol lenne a családjától, és olvashatná a híreket arról, hogy meleg. Egyel talán nem hiányzott neki az egész sztár világ. Régen minden csak a zenéről szólt, de ennek vége. Már a legtöbb ember Jungkookra kíváncsi, nem arra, amit kiad és ez szörnyű érzés volt.

Ha nem jött volna el ide, valószínűleg sosem ismerte volna meg Jimint, aki végre boldogságot hozott az életébe. Végre önmaga lehet, és nem kell maszk mögé bújnia. Jimin mellett nem volt szükség megjátszásra, nem kellett megfelelnie, hiszen tudta, hogy a másik önmagáért szereti, kétségek nélkül. Most már tudta, hogy a lehető legjobb döntés volt visszavonulnia és elbújnia a világ elől. Bár a problémák ott voltak körülötte, mégsem érezte azt, hogy törődnie kellene velük.

Szemei megteltek könnyekkel, melyek lassan hulltak alá. Nem azért sírt, mert szomorú, csupán rég érezte azt, hogy az élete rendben van, és afelé halad, amerre ő akarja. Végre talált valakit, akinek nem kell megfelelnie. Nyugodt környezetben van, ahol nincsenek lesi fotósok, vagy őrölt rajongók. Csupán ő, a zene és Jimin. Többre nem is volt szüksége.