Ki tudja?! (Befejezett)

Az új suli 2/2

A terem felé igyekezve beszélgetésfoszlányok hangzottak a hátam mögött:
- Pfú, nagyon gáz! Láttad? - hallottam egy lány hangot.
- Persze! Baromira megérdemelte! Nem láttad, hogy ki húzta a fejére? - kédezte szintén egy lány.
- Nem, de szívesen gratulálnék neki!
- Mit ne mondjak, jól állt a seggfejnek!
- Meg végre valaki tudja, hogy Bence hova való! - röhögtek. Automatikan mosolyra húzódott a szám. Rögtön tudtam, hogy a kukás sztorin nevetnek. Megálltam a baloldali utolsó előtti teremnél, de nem voltam benne biztos, hogy jó helyen járok, ugyanis, ahogy megfigyeltem, eddig minden ajtón ki volt téve az osztály vagy, hogy milyen terem. Ezen azonban a következő papírcetli (amúgy ajtótáblák jelezték a terem alkalmatosságát) állt: "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel". A két lány, akik mögöttem beszélgettek kikerülve engem ebbe a terembe mentek.
- Segíthetek valamiben? - kérdezte egy női hang a hátam mögött. Megfordultam és egy huszas évei végén járó nő állt velem szemben.
- Kovács Luca vagyok és a 11/b osztályt keresem.
- Ó! Te vagy az új diák! Örülök! Engem Tóth Krisztának hívnak. Én leszek az osztályfőnököd. - mondta mosolyogva. Szimpatikus volt, bár ha a folyosón csak egy pillantást vetettem volna rá, inkább mondtam volna egy végzős diáknak, mint tanárnak.
- Azt mondták, hogy ez a terem az, de itt nincs kitéve a papíron kívül semmi. Jó elyen járok?
- De az előbb még ki volt téve... - csuklott el a hangja. - Igen. - sóhajtotta. - Menj csak be! - mondta, majd követtem be a terembe. Hát, igen. A folyosóról is lehetett hallani a hangzavart, pedig még csak az osztályból körülbelül tizen voltak bent.
- Bárhova leülhetsz! - hajolt oda hozzám mosolyogva a ofő, aztán felvette a "rettegett" arckifejezését és az osztályhoz fordult. - Ti eszeteknél vagytok?! Leszereltétek az ajtótáblát? És mi az a papír az ajtón?!
- Az igazság! - kiabálta egy vörös hajú fiú.
- Az lehet, de igazán lehetnétek egy kicsit jól neveltek! - ordítozott tovább az ofő, bár ahogy láttam az osztályt nem hatotta meg. Közben én leültem az ablak meletti második padba belülre, mert sokan foglaltak már a többieknek helyet. Gondolom nem kell mondanom, hogy hol.
- Azt hittem, hogy legalább idén egy kicsivel megkomolyodtatok! - folytatta normál hangerőn az ofő. - Legalább az első nap, hogy Luca lássa, hogy normálisak vagytok!
- Ahhoz olyan diákok kellenének! - forgatta szemét egy barna kleopátra frizurájú lány.
- Milyen Luca? Luca! - esett le egy lánynak, hogy miről beszél a tanárnő és odajött hozzám. - Szia! Ezek szerint te vagy az új lány!
- Ezek szerint nem haragudtál meg rám, hogy elfoglaltam a szentélyedet.
- Nem. - röhögött Vivi. - Nem mondtad, hogy ebbe a suliba fogsz járni.
- Nem kérdezted. - vontam vállat.
- Luca, ő itt az egyik barátnőm Fruzsi, Fruzsi, ő itt Luca.
- Szia! - mosolygott Fruzsi.
- Miért érzem azt, hogy baromira elcseszett osztályba tettek? - kérdeztem.
- Mert így van. - mondta Fruzsi.
- Itt sosem lehet unatkozni. - tette hozzá Vivi.
- Rajtatok kívül van valaki aki még normális?
- Igen, Bori. - tájékoztatott Fruzsi.
- Csak egy kicsit stréber. - húzta el a száját Vivi.
- De a nagyon jól röpizik. És így szeretjük! - tette hozzá Fruzsi.
- Amúgy ott jön! - mutatott az ajtóra Vivi. Éppen akkor lépett be egy vörös, hosszú, hullámos hajú kék szemű lány.
- Ha azt mondjátok, hogy ez a haja eredeti színe, én lehidalok! - néztem felváltva a két lányra.
- Kezdheted. - nevetett Vivi. - Szia! - ölelte át a lányt.
- Sziasztok! - köszönt Bori és Fruzsit is megölelte. - Találó az idézet az ajtón.
- Ja. - mondták egyszerre a lányok.
- Luca, ő itt Bori. Bori, ő Luca az új lány. - mondta Vivi.
- És a normális fajtából. - tette hozzá Fruzsi.
- Örülök! - mosolygott rám Bori. - Szabad ez a hely? - mutatott a mellettem lévőre.
- Igen. - bólintottam, mire letelepedett.
- Amúgy miért van ennyire kiborulva Bence? - kérdezte Bori. Ő lemaradt a kukás sztoriról. Abban a pillanatban kicsapódott az ajtó és belépett rajta az a fiú és két haverja, aki szemétnek néztem. Az ofő, pedig kiment kérni új ajtótáblát.
- Mi van, haver? - kérdezte az egyik srác.
- Hogy mi van?! Ember, kukát húztak a fejemre! - kiabálta, az osztályból pedig kitört a röhögés, aztán a tekintete megakadt rajtam. Ezek szerint osztálytársak leszünk. Csúcs!
- Te! - indult meg felém, én meg vigyorogva felálltam és a pad elé mentem. - Új vagy mi? Mondd csak gondjaid vannak az értelmezéssel? - kérdezte.
- Nem. Azt kérted dobjam, ki a szemetet. Hát, megtettem. - vigyorogtam rá, Viviék pedig kikerekedett szemmel néztek hol rám hol pedig a srácra.
- Igen, ami a kezemben volt!
- Én mást gondoltam szemétnek! - vontam vállat, a lányok pedig felröhögtek.
- Azt ajánlom, hogy húzd meg magad! - figyelmeztetett.
- Lucának hívnak.
- Nem érdekel. - mondta, azzal faképnél hagyott és beült a hátsó padba.
- Te borítottad a fejére a kukát? - kérdezte Vivi.
- Azt kérte dobjam ki a szemetet. Valószínűleg nem bírtam volna el, ezért jobbnak láttam így. Tudjátok, ha a hegy nem megy Mohamedhez... - Várjatok! - tette fel a kezét Bori. - Te ráborítottad a kukát Bencére?
- Ja.
- Arra a Bencére?
- Ha az a neve, akkor igen.
- Nem jó vele kiszúrni. Se a haverjaival. - mosolygott.
- Á! Ők a menők. Ezt valahogy levágtam. Valami ismertető róluk?
- Rácz Bencének hívják. Tapadnak rá a csajok. - húzta el a száját Fruzsi.
- Hetente cseréli őket. - tette hozzá Vivi.
- Mondjuk nem csoda, hogy rajonganak érte. - mondta Bori.
- Miért? Azonkívül, hogy menő, rohadtul jól néz ki, feltehetőleg gazdag a srác, azonkívül egy nulla.
- Plussz a foci csapat csapatkapitánya.- fűzte hozzá Bori.
- A szőke, szemüveges Olivér, de mindenki csak Orsónak hívja - mondta Fruzsi.
- Hogyhogy?
- Orsós a vezetékneve. A másik szőke pedig Szabi. - bökött a fejével a fiú irányába Vivi. - Amúgy lesz pénteken egy "sajnos elkezdődött a suli, igyuk le magunkat a sárga földig" buli. Jöttök?
- Persze. Kinél lesz? - kérdezte Fruzsi.
- Az a-ból a Rékánál.
- Ha nem szó szerint kell érteni a buli nevét megyek. - jelentette ki Bori.
- Na. Megszólalt a jókislány. - húzta gúnyos mosolyra a száját Vivi. - Nem baj! Kezelésbe veszlek. Luca?
- Biztos, hogy nem.
- Gyere már! Jó buli lesz! - erősködött.
- Nem járok bulikba, nem iszom, nem drogozom.
- Na, légyszi! Akkor iszol kólát és reménykedünk, hogy lesznek ott jó pasik. - kérlelt Vivi. - Csinálok neked valami kúl sminket és belebújsz egy dögös ruhámba, na?
- Nem veszek fel, hogy mondtad, dögös ruhákat. Amúgy is minek úgy kiöltözni? Nem bál lesz, nem?
- Ne legyél már ilyen! Tiszta Bori vagy!
- Hé! Azt mondtad, hogy már jónak számít amit múltkor vettem!
- Igen, szívem. Babazsúrra. Azzal a gönccel soha nem fogsz pasit. Majd velem jössz vásárolni, biztos ami biztos.