Ki tudja?! (Befejezett)

Gyilkosság

Balatonvilágoson a buszmegállóban elbúcsúztam Vivitől és hazafele sétáltam. Elővettem a telefonomat, hogy megnézzem az időt, ami 22:53 percet mutatott. Egy biztos. Anyuéktól tuti, hogy nem kapok ki. Maximum azért, mert közvetlenül nem szóltam nekik. Amúgy szerintük egy kamasznak bulizni kell a barátaival, persze a jó ízlés határain belül. Ahogy be fordultam az utcánkban egy női sikoltást hallottam. Mi lehet ez? Egy kicsit megijedtem, ezért megszaporáztam a lépteimet. Már majdnem kinyitottam a kapunkat, amikor ismét sikítást hallottam a szomszédból, ahol Erzsi néni lakik. Felnéztem a házra és láttam, hogy ég egy lámpa. Jesszusom! A következő pillanatban a kicsapódott a mi bejárati ajtónk és Károly rontott ki rajta.
- Luca! Jól vagy? - kérdezte idegesen.
- I-igen. De azt hiszem Erzsi néni sikított.
- Jól van! Semmi baj! Gyere be! Anyád már hívta a rendőrséget.
- Hogy mi? Nem inkább a mentőt? Úgy értem nem csak elcsúszott vagy ilyesmi? - léptem be az előszobába rémülten.
- Kétszer is sikoltast hallottunk. Nem hiszem. De jól figyelj rám! Ne menj ki az utcára! Becsengetek Erzsi nénihez, mert lehet, hogy tényleg csak elcsúszott.
- Karcsi! Nehogy kimenj! - jött ki anya a nappaliból, ahol eddig telefonált. - Ó, hála a jó égnek, hogy nem esett semmi bajod! - ölelt at szorosan. - Nem láttál semmit?
- Csak egy villany égett.
- Hol? - kérdeztek egyszerre.
- Nem tudom, nem jártam még a házban! - feleltem. - Elől bal oldalt. - mondtam és anya és Karcsi összeneztek.
- A nappali. - suttogta anya. Ők már jártak Erzsi néninél. Anya vitt neki házi készítésű kalácsot.
- Marci hol van? - néztem körül.
- A szobájában. Jobb ha ott marad. Te is menj a tiédbe! Menj! - utasított anya. A szobámban érve ledobtam a táskám és kinéztem az ablakon. Az utca teljesen sötét volt és kihalt. Csak az utcai lámpák gyér fénye világította meg az utcát. Az ablakokomból ráláttám Erzsi néni hazára. "Remélem csak elcsúszott!" Az ablakából meg mindig kiszűrődött a fény. A hirtelen csöngetésre majdnem szívinfarktust kaptam. Hallottam ahogy kinyílik az ajtó. A rendőrök nem lehettek, mert nincs itt rendőrautó. De akkor ki a franc az este tizenegykor?
- Luca! - hallottam anya hangját, mire kivánszorogtam az előszobába, de ahogy kiértem, megtorpantam.
- Te mégis mi a francot keresel itt? - kérdeztem döbbenten Bencétől.
- Azt hiszem ezt a buliban hagytad. - nyújtotta felém a bőrdzsekim. Tényleg. Letettem amikor Olivér ültettem le a kanapéra, de az meglepett, hogy idáig elautókázott vele. Igen. Mint kiderült friss jogsis. Nyár óta.
- Honnan tudtad, hogy hol lakom?- vettem el tőle, amikor megérkeztek a rendőrök és a mentősök.
- Vivitől. Mi a fészkes fenébe csöppentem? - kérdezte Bence.
- Erzsi néni kétszer sikitott. - magyaráztam, míg anyuék kimentek a rendőrökhöz, akik Erzsi néni haza felé igyekeztek.
- Azt hiszem én megyek is! - lépett ki az ajtón Bence. Anyáék a rendőrautó mellett várakoztak, míg ők bementek a csak kilincset zárt ajtón.
- Fiatalember! - szólt neki egy magas barna hajú negyvenes férfi rendőr. - Megkérném, hogy addig amíg feltérképeztük a területet addig ne hagyja el a házat.
- De én nem itt lakom! - tiltakozott.
- Az nem baj! Menjenek vissza mindannyian a házba! - intézte hozzánk és anyuékhoz a szavait.
- Ezt nem hiszem el! - morogta Bence, miközben levágta magát a kanapénkra.
- Helyezd nyugodtan kényelemben magad! Mintha csak otthon lennél. - legyintettem.
- Most komolyan az a bajod, hogy leültem?- kérdezte, de nem reagáltam ra. - Most meg mi bajod van? Meg sem köszönted, hogy elvezettem idáig, miután hazadobtam a srácokat, hogy vissza adjam neked!
- Kösz! - feleltem kelletlenül.
- Kérsz valamit, drágám? - kerdezte anya Bencétől.
- Nem köszönöm, már ittam a bu... - harapta el a mondat végét, nekem pedig akkor esett le.
- Te ittál és így ültél kocsiba?! Normális vagy?!
- Csavard lejjebb a hangerőt! Rendőrök vannak a szomszédban.
- Szerencséd, hogy előttük érkeztél! És, ha visszafelé lebuksz? Vagy ha már végeztek Erzsi néninél?
- Bence! Így nem engedem, hogy vissza ülj abba az autóba! Nagy felelőtlenség! - közölte anyu. Akkor bemutatkozott nekik. Válaszolni már nem tudott, ugyanis a rendőrök kopogtak, Karcsi meg abban a pillanatban kitárta előtte az ajtót. A következő pillanatban két rendőr roppant be a nappalinkba.
- Kérem üljenek le! - mondta a Bencét marasztaló férfi.
- Mi történt? Ugye nem?! - kerdezte riadtan anya, miközben leült a fotelbe, Karcsi pedig a karfára. Én kelletlenül leültem Bence mellé, a két rendőr pedig a másik kanapéra.
- Varga Endre hadnagy vagyok, a hölgy itt pedig Szigeti Anna, rendőr gyakornok. Ez az első komoly ügye. - mutatott egy szőke csajra, aki inkább tűnt egy rendőri egyenruhába bújtatott plázacicának, mint rendőrnek. - Sajnálatos hírt kell közölnöm. A sejtéseik jogosak voltak. Az idős hölgyet meggyilkolták.
- Jezusom! - kapta a szája ele a kezét anya és láttam, hogy könnyes a szeme.
- Sajnálom! - ismételte a hadnagy. - Van itthon még valaki?
- Csak a kisfiam, Marci. De ő alszik. - mondta anya.
- Rendben - bólintott a hadnagy. - Szeretnék pár kérdést feltenni. Mindannyian itthon voltak amikor a sikitast hallották?
- Nem - ráztam meg a fejem. - Én éppen a buszmegállóból sétáltam haza, amikor hallottam először az utca végéről.
- Én pedig csak nemrég érkeztem. - közölte Bence.
- Autóval erkeztél? Láttam egyet, amelyik a ház előtt parkol.- kerdezte a rendőr, mire  észrevétlenül megrúgtam egy kicsit Bence lábat, mire a szeme sarkából felém nézett. Én kicsit megraztam a fejem, hogy ne vegyék észre.
- Nem. Azaz az autó az enyém, de én busszal jöttem. Itthagytam tegnap, mert...
- Mert a páromnak be kellett mennie dolgozni Siófokra, nekem pedig kellett egy autó, hogy fel tudják menni Pestre. - kamuzta anya, megvédve Bencét.
- Értem. És esetleg ön családtag?
- Csak egy barát. - mondta Bence.
- Nos, láttak esetleg bemenni valakit Erzsi nénihez vagy valami szokatlant?
- Nem. - ráztuk a fejünket.
- Rendben. Ha valamit megtudunk értesítjük önöket. Megpróbálunk minél előbb az úgy végére érni. Biztos vagyok benne, hogy még egy párszor látni fogjuk egymást. Viszontlátásra! Jó éjszakát! - mentek ki a rendőrök.
- Itt zajlik az élet. - jegyezte meg Bence.
- Erre inkább nem reagálok.