Ki tudja?! (Befejezett)

Váratlan vendég

Egész éjszaka alig aludtam három órát. Forgolódtam és kivételesen, mint minden szerelmes lány, nem Bencere gondoltam, hanem az alakra. Ki lehetett? Anyaeknak nem szóltam, mert lehet, hogy csak az egyik rendőrt láttam. Fél egykor Marci rontott be a szobamba.
- Kérsz ebédet vagy meg aludnal? - kerdezte gúnyosan.
- Kopogni ki fog?
- Már itt sem vagyok, csak mondd, hogy ebedelsz-e.
- Ja - ültem fel. Marci kiment a szobambol, én meg felöltöztem.

- Tegnap nem így engedtelek el, hogy hajnali háromkor írsz, hogy jössz haza. Ugye a sofőr nem ivott, de legalább csak kicsit - torkollt le anya ebéd közben.
- Nem
- Jó. Na, és mesélj!
- Mit? - tetettem a tudatlant elpirulva és idiotán vigyorogva.
- Vagy nem muszáj. Látszik rajtad - mosolygott Zita.
- Beavatna valaki? - nézett végig rajtunk Karcsi.
- Lucának a viselkedése alapján sikerült elcsábítani valami pasit - vigyorgott Marci.
- Marci! - szóltam rá vörös fejjel.
- Most mi van? Nem sikerült?
- Utállak!
- És ki az? - kerdezte Karcsi.
- Bence - vallottam be.
- Az a fiu, aki nevét ordítottad egy héttel ezelőtt a kanapén lévő díszpárnába és vitatkoztál vele.
- Iiigen.
- Azóta mi változott?
- Minden - mosolyogtam.
- Na, jó. Én nem tudlak titeket, nőket követni.
- Ezért majd videojátékozol velem - bólintott Marci.
- Persze! Most mi van? - nézett ránk felváltva. - Marha jo játékai vannak. - csillogott Karcsi szeme, mint egy gyereknek.
- Semmi, szívem - legyintett anya.

Este hat órakkor csengettek és a rendőrök álltak az ajtóban. Miután anya beengedte őket a nappaliban ültek le és újra nem sokkal később újra megszólalt a csengő.
- Kinyitom - tapaszkodtam fel. - Bence? Hogy kerülsz ide?
- Gondoltam elmehetnénk valahova - köszöntött egy csokkal.
- Hidd el, mindennel jobban szeretnek veled lenni és végre valahára kikerülni ebből a bolondok házából, de meg nem lehet, ugyanis itt vannak a rendőrök.
- Jó - indult befelé.
- Hé! Mit csinálsz?
- Alkalmazkodom a helyzethez és már úgyis régen találkoztam a kedves hadnagy haverommal - vonta meg a vallat mosolyogva és megragadta a kezem. - Biztos örülni fog nekem.
- Biztos - vigyorogtam és bementunk a házba.
- Jo napot hadnagy úr! Rég találkoztunk - köszönt Bence a nappaliba érve meg mindig a kezemet fogva.
- Jo napot, fiatalember. Mégegyszer elnézést kérünk a feltételezésért!
- Szervusz - biccentett Karcsi.
- Szia - köszönt egyszerre Zita és anya.
- Most komolyan vele jöttél össze? - vonta fel a szemöldökét Marci.
- Az egyetlen okom arra, hogy ne fojtsalak meg kisöcsém, hogy itt vannak a rendőrök! - néztem ra szúrós szemmel, totál elvorosodve.
- Semmi gaz! - szólalt meg Bence. - Tudom mi kell az ilyen kis kölyköknek.
- Nem vagyok kölyök!
- Megvan neked az új videojáték?
- A zombis? - csillant fel az öcsém szeme. - Nincs.
- Akkor majd valamelyik nap elmegyünk és megvesszük.
- Luca, banj vele rendesen! - szólt rám az öcsém, mire ki kerekedett szemmel néztem ra.
- Khm. Kicsit eltértünk a tárgytól. - koszorulte meg a torkát a hadnagy. Kb. annyi mondandója volt, hogy valami takarón találtak ujjlenyomatot és néhány napon belül már meg lesz az eredmény, azután távoztak. Ezt elmondhattam volna telefonba is, de mindegy.
- Anya, elmegyünk egy kicsit sétálni - néztem anyura, aki bólintott. A kapun kierve szabályosan belefutottam egy emberbe.
- Elnézést! - mityogtam.
- Nem baj, Luca! - mondta és olyan ismerősen csengett a hangja.
- Apa? - néztem fel ra.
- Szia! Benne volt a híradóban a szomszedotokban történő gyilkossag és muszáj volt ide jönnöm!
- Anya a nappaliban van, de mi most megyünk.
- Nem mentek sehová! - mondta ellentmondás nem tűrő hangon. - Itt valakit meggyilkoltak és, ha ti lesztek a következő áldozatai?
- A rendőrök szerint céltudatosan gyilkolt és vigyázok a lányára - kulcsokalta Bence az ujjait az enyémekre.
- Azt se tudom ki vagy!
- Bence, Luca barátja.
- Mi van Benjaminnal? - kerdezte apa, én meg éreztem, hogy Bence festeni mellettem.
- Szakítottunk, mert kiderült, hogy bunkó.
- Akkor sem mentek sehova, csak befelé az ajtón! Egy-kettő. - hajtott be minket a házba és az érkezése mindenkit meglepett.