Ki tudja?! (Befejezett)

Új szerelem

- Legyen inkább ez - vettem ki a szekrényemből egy bordó pártos ruhát.
- Ehhez a harisnyához mit szólsz? - mutatta fel az egyik feketét anya.
- Az jó lesz - bólintottam.
- És nem fogsz így fazni?
- A bőrdzsekid jól mutatna a ruhádhoz - ötletelt Zita.
- Jó ötlet - egyeztem bele. Nem akartam nagyon kiköltözni. Amikor kimentem a nappaliba az outfitemben, Zita már előkészítette a sminkeket, anya pedig a fesut. Direkt megkértem Zitat, hogy valami halvány sminket csináljon. A vörös rizs nagyon nem az én világom. Amint készlet, megnéztem a tükörben és határozottan elégedett voltam a végeredménnyel. Halvány rózsaszín szemfesték, tusvonal és szintén halvány rózsaszín szájfény.
- Nagyon szép vagy! - simitotta meg a vállam Zita, anya meg könnyes szemmel bólintott. Könyörgöm, mintha az én eskuvomre keszulodnenk!
- Köszönöm! Csodálatos lett! - néztem Zitara.
- Szép lánynak, nehéz rossz sminket csinálni - mosolygott, miközben anya elkezdte kifesulni a hajam. Mindenképp ő akarta.
- Mi az ott az arcodon? - bukkant elő az öcsém.
- Smink - mondtam.
- Rettenetes - jelentette ki testvéri szeretettel.
- Köszönöm. Zita csinálta - jelentettem ki, mire Zita csak mosolyogva legyintett. Nem egy sértődékeny típus.

- Szia! - köszönt Olivér, miután beszalltam mellé az anyósülésre.
- Szia!
- Rohadt jól nézel ki - nézett végig rajtam. - Csak nem...
- Fogd be és indulj! - kötöttem be magam zavartan.
- Én nem szóltam semmit. Viviért megyünk?
- Nem, elvileg összejött Petivel és együtt jönnek.
- Ennek nem lesz jó vége.
- Ne légy pesszimista!
- Jó-jó! Akkor boldogan élnek, míg meg nem halnak. Így jó?
- Kevesebb irónia és tökéletes lesz - bólintottam, mire felrohogott.
- Remélem össze jössz vele! Na? Nem voltam ironikus. - vigyorgott. Pontosan tudtam, hogy kire gondol. Elvorosodtem és hirtelen nagyon érdekesnek tűnt az autópálya melletti terület.
- Most mi van? Én tuti, hogy legalább egy csajjal fogok kavarni! - mondta.
- Megnyugtató. Csak ne megint engem ölelj! - nevettem fel, meg mindig égő vörös fejjel.
- Megpróbálom - röhögött.

- Nem. Olivér, ez tuti az évszázad legnagyobb csalódása lesz! - néztem a fiúra, miközben a buli előtt álltunk.
- Dehogy lesz, gyere már! - húzott befelé. Hiába próbáltam ellenállni, mégiscsak ő a fiú, erősebb.
- Sziasztok! - álltunk meg Fruzsi és Bori előtt.
- Szép! - dicsért meg Bori.
- Azt hiszem én megyek és bevetem magam a buliba - vázolta fel a tervét Olivér.
- Menj - nevettem, mire Olivér eltűnt az emberek között. - Vivi?
- Petivel táncol valahol - vont vallat Fruzsi. - Azt hiszem én is megkeresem Vincet.
- Vincét? - néztem utána.
- Aki a nyár búcsúztató bulin is ott volt - vilagositott fel Bori.
- Aha - bólintottam.
- Én megkeresem a mosdót - ment el Bori és egyedül maradtam. Hirtelen egy kezet éreztem meg a vállamon, mire kisebb sikoly hagyta el a számat az ijedségtől.
- Csak én vagyok - hallottam Bence hangját és megfordultam. Azt hiszem én újra megtapasztalom, milyen szerelmesnek lenni. A gyomrom rögtön miniatűrre zsugorodott. Fekete szaggatott farmert viselt fehér poloval és fekete bőrdzsekivel. Barna szeme pont az enyembe fúródott. -Nem voltam biztos benne, hogy eljossz.
- Hát, itt vagyok.
- Látom - mosolygott. Most nem látszott rajta a szokásos bunkosag és nemtörődömség. - Nem jössz ki?
- Ööö, de. Miért is ne - válaszoltam és elindultunk kifelé. Amikor kiertunk hirtelen megállt előttem.
- Sajnálom! - mondta ki őszintén. - Sajnálom, hogy olyan bunkó voltam veled, sajnálom, hogy miattam ment tönkre a kapcsolatod, és sajnálom, hogy magasról tettem a projektre! - nézett melyen a szemembe. A meglepettsegtol hirtelen nem is tudtam mit válaszolni, csak azt érzékeltem, hogy a következő pillanatban odahajol hozzám és lágyan megcsókol. A testemet elöntötte a melegség és a boldogság.
- És ezt is sajnálom - indult vissza a buliba. Abban a pillanatban nem tudom mi ütött belém, de a karja után nyúltam.
- Várj! - húztam vissza.
- Figyelj, bocs az elobbiért, de már az első naptól kezdve felkeltetted a figyelmemet. Igazad volt, te nem olyan vagy, mint a többi lány. Megnézed mondani a véleményed bárkinek és rámersz húzni barki fejére egy kukát - mosolyodott el halványan. - Nem szégyelled azt aki vagy és nem akarsz megváltozni senki kedvéért. Rekanál, bár eszvesztoen jól állt a vörös ruzs, de az nem te voltál. Próbáltam csajokkal találkozgatni, de mindig buntudatom támadt és egyikbe se voltam szerelmes. Azt hiszem beléd szerettem. Imádom, hogy önmagadat adod. Ez vagy te. Ez Luca - mutatott végig rajtam. - És gyönyörű vagy! - tette hozzá és újra befelé indult, mire szinten a karja után kaptam.
- Nem is érdekel, hogy mit gondolok? - kérdeztem, mire várakozóan nézett rám. - Amikor megismertelek egy nagyképű, szoknyavadász, újgazdag gyereket láttam. - kezdtem bele.
- Kosz - röhögött fel kínosan.
- Szeretted, ha minden körülötted forog. Aztán visszavettél, mióta Olivér az egyik legjobb barátom. Szerintem féltékeny voltál. De aztán jöttek az apró gesztusok, először jó paraszt módon, például, hogy muszáj a te autódba ülnöm. Aztán egyre kedvesebb lettél. A moziban átkaroltal, mert féltem, előtte pedig hajlandó voltál segíteni a projektben, mert rad szóltam. És szerintem Olivér tudta, hogy hogy érzel irántam és ezért meg fogom ölni, de térjünk vissza rad. Nem mondhatom, hogy nekem nehéz bevallani magamnak, mert te mist vallottál szerelmet nekem. És igen. Azt hiszem én is így érzek irántad - fejeztem be. Bence ki kerekedett szemmel hallgatta végig a mondandomat. Miután befejeztem elmosolyodott és a derekam köré fonta a karját.
- Kovács Luca, ha igent mondassz valószínű, hogy minden kis apróságon össze kapunk és rengeteget fogunk veszekedni, de vállalom a kockázatot. Leszel a barátnőm?
- Igen, te hülye - mosolyogtam. Bence újra megcsókolt, de ezúttal sokkal bátrabban, ahogyan megismertem. A karjaimat a nyaka köré fontam és így csokoloztunk mi, egy buli előtt, ahol csak pár ember lézengett.