Ki tudja?! (Befejezett)

Mi folyik itt?

- Iván? Hogy kerülsz ide? - lepődött meg anya.
- A gyilkossag miatt elszeretnem vinni Budapestre a gyerekeket, amíg pontot nem tesznek az úgy vegere.
- Ezt nem teheted! Hogy járnak majd be az iskolaba? És ti nem mentek setalni? - nézett ránk anya.
- Ilona, biztos, hogy nem engedem el a lányomat az eset után!
- Azt hiszem én elmegyek a boltba. Kértek valamit? - állt fel Zita kínosan.
- Nem, köszönjük - rázta a fejét Karcsi és Zita becsukta maga mögött az ajtót.
- Ez ki volt? - kerdezte értetlenül apa.
- Marci, Luca menjetek be s szobatokba! - utasított anya.
- Én maradhatok vagy...
- Természetesen - mosolygott anya.
- Azért hagyjátok résnyire nyitva az ajtót! - mert végig minket apa.
- Uram, természetesen akkor fogok bármit is csinálni a lányával, amikor áll a bal - mondta Bence, a maga cinikus stílusában.
- Fiam, kihuzod a gyufat!
- Ivan! Menjetek - szólt anya, mire bementunk a szobamba.
- Nem annyira rossz - nézett körbe Bence. - Akárhányszor jártam itt nem jöttünk be.
- Mivel a nappaliban jobban elférünk a többiekkel, ha a projekten dolgozunk! És hogy erted, hogy nem annyira rossz? - huppantam le az agyamra.
- Nincs benne rózsaszín, ergo elviselhető - telepedett le mellém.
- Utalom a rózsaszínt!
- Akkor mi lelki társak is vagyunk! - hulyult.
- Azért mert nem szeretem a rozsaszint? - nevettem fel. - Ki van akkor, ha szeretem?
- Akkor nem passzolnank egymáshoz - mondta szórakozottan, mire játékosan a vallaba bokszoltam. - Miért, így igen?
- De még mennyire! - döntött a hatamra és megcsókolt.
- Szerintem is - vigyorogtam.
- Én mondtam - mosolygott és lefeküdt mellém.
- Kerdezhetek valamit? - fordultam hirtelen felé, mire felhúzott szemöldökkel várakozott. - Láttam egy alakot tegnap este azután, hogy hazahoztal, kijönni Erzsi néni házából. Mit csináljak?
- Várj! De a ház szalaggal van körülvéve.
- Milyen csodas megfigyeléseid vannak - forgattam a szemem.
- Bocs. Láttad, hogy ki volt?
- Nem - raztam a fejem.
- Szerintem szólnod kéne a rendőröknek.
- De ha csak egy rendőr volt?
- De talán a rendőrök megtudják nézni a nyilvános kamerák felvételeit.
- Igazad van.
- Persze, hogy igazam van - puszilt bele a hajamba. Kilépve a szobambol a az ősök meg jobban veszekedtek.
- Mondanom kéne valamit - kezdtem.
- Ne most! - szólt rám apa.
- De fontos!
- Luca, majd egy picit később - nézett rám Karcsi.
- De tényleg fontos - mondta Bence.
- Gyerek - nézett ránk könyörgöm anya, mire visszamentunk a szobamba.
- Luca! - lépett az ablakomhoz Bence.
- Mi van? - mentem oda.
- Egy nő ment be Erzsi néni hazaba.
- Zita?
- Nem, őt csak felismertem volna. Egy szőke hajú.
- Jó, sok szőke hajú nő van erre - mondtam.
- Hívd a hadnagyot!
- Tessék?
- Megvan a hadnagy száma, nem?
- De, igen
- Akkor hívd, ha már a szüleid ennyire bele merülnek a vitába, valakinek meg kell oldani a helyzetet
- Rendben - vettem elő a telefonom és tárcsaztam a számot.