Ki tudja?! (Befejezett)

Egy kezdő vezető

Másnap leadtam Borival a terveinket, amiket a tanárnő szerencsére elfogadott. Egy bökkenő volt. Haza kellett valakivel vitetnunk magunkat Vivivel, mert a busz még mindig nem járt. Mivel Vivinek még volt egy kis elintézni valója, így Réka az A-ból már elment, rajta kívül akinek meg van autója és beszélő viszonyban is vagyunk, már azok közül mindenki elment, kivéve...
- Bence! - lépett a fiuhoz határozottan Vivi. - Vigyél haza minket!
- Bocs, de nem látom a kocsimon a TAXI feliratot.
- Ne csináld már! Kifizetem a rohadt benzined! - mondta.
- Bocs, lányok!
- Bunkó. - néztem utána.
- Helló, csajok! - jött oda hozzánk Olivér. - Mi a pálya?
- Nem tudunk hazamenni. - vázoltam fel.
- Legkorábban hat után tudna jönni értünk az anyám. - mondta Vivi.
- Bence? Ő majd elvisz titeket.
- Már kérdeztük. Kijelentette, hogy nem taxi.
- Mindjárt jövök. - sietett el.
- Ez meg hova megy? - kerdezte összehúzott szemöldökkel Vivi.
- Remélem nem oda, ahová gondolom.
- Inkább kérdezzük meg a végzősöket, hogy haza dobnanak-e? Te nem jössz?
- Nem, megvárom Olivért, de te menj csak.
- Oké. - ment el. Én pedig a falnak dőlve, a telefonomba merülve vártam.
- Na, itt vagyok. - érkezett meg Olivér. - Beszéltem Bencével.
- Felesleges volt, mi?
- Tulajdonképpen nem.
- Mit csináltál?
- Én? Semmiiit. - húzta el. - Na jó. Igazából azt mondta, hogy randira megy egy lánnyal a moziba és kell neki a kocsi.
- Mozi, mi? - vigyorogtam, mire csak a szemet forgatta.
- Viszont az apja kocsiját odaadja.
- És ebbe belement az apja? - kérdeztem ki kerekedett szemekkel, amikor pittyegett a telefonom. - Várj egy kicsi, Vivi üzent.

"El sem hiszem, hogy Peti hazavisz! Tudod, az überhelyes srác, akiről már beszéltem. 12/C- be jár."
Gyorsan válaszoltam neki.
"Menj csak. Oliver is intézkedett."
"Biztos?"
"Csábítátsd el!😜"

- Vivit hazaviszik. Szóval?
- Beleegyezett telón keresztül.
- Akkor hazavisz?
- Nem ő. Nincs otthon.
- Hol lenne a kocsija nélkül?
- A felesége kocsijával mentek üzleti tárgyalásra. Csak este érnek haza.
- Akkor ki visz haza?!
- Én. - felelte Oliver.
- Tudsz vezetni?
- Meg nincs jogsim, de hétvégén meglesz.
- Nem szállok be melléd! - jelentettem ki határozottan.
- Akkor gyalogolsz?
- És, ha rendőrök jönnek?
- Paranoiás.
- Mondtak már. - legyintettem.
Negyed óra múlva már Bence apjának a kocsijába szálltunk be.
- Biztos vagy benne, hogy tudsz vezetni? - kérdeztem félve az anyós ülésről, miközben bekötöttem magam.
- Ja. - felelte.
- Nem túl meggyőző.
- Ne parázz már! - indította be, én meg ugy szorítottam ajtó foganytyujat (nem tudom, hogy mi a neve), hogy kifeheredtek az ujjaim. Lassan, elindultunk, szerencsére nem kellett kitalálni, eleve az utcán állt.
- Látod? Nem lesz itt semmi probléma.
- Olivér! - sikoltottam. - Egy néni! - mutattam a zebrán szabályosan átkelő idős hölgyre.
- Basszus! - nyomott ra a fékre, a mögöttünk haladó autó pedig majdnem belénk hajtott. - És kérlek, hogy ne sikongass.
- Jó, oké. - mondtam és tovább indultunk. Látszik, hogy kezdő vezető, de egész ügyes, annak ellenére, hogy 50-nel hajtottunk az autópályán, egyszer nem indultunk el a zöld lámpánál, egyszer pedig amúgy mentünk 100-zal, de akkor sávváltáskor majdnem bele rohantunk egy kamionba, úgyhogy nem engedtem gyorsan menni. Már majdnem hazaertunk, amikor egy rendőrautót láttunk meg, amikor lementunk az autópályáról.
- Basszus! Tudtam, hogy nem jó ötlet.
- Ne panikolj! Csak mennek a dolgukra. - nézett idegesen a szélvédőn keresztül.