Az egész szünetünk azzal ment el, hogy Gulyás tanár úr győzködött minket, aminek az lett a vége, hogy a megbeszéltek alapján hétfő délutánonként én korrepetálom Bencét. Már alig várom. Pff. Ráadásul utána egy órát pakolhattunk a könyvtárban. Óriási! Éppen a szobámban kínlódtam a sorsomon, amikor megszólalt a telefonom és Vivi neve villogott rajta.- Amennyiben most nem vagy kíváncsi a tragédiámra, nem jókor hívsz. - közöltem.
- De még mennyire, hogy jókor hívlak, ugyanis tíz perc múlva ott vagyok nálatok!
- Mi? Minek? Vásárolni megyünk! - jelentette be.Mondtam, hogy nem megyek a buliba!
- De biztos, hogy jössz!
- Vivi! Nincs kedvem még péntek este is annak a kreténnek a pofáját bámulni. Nem megyek!
- Akkor tíz perc múlva! - tette le a telefont, én meg hanyatt vágtam magam az ágyamon. Pontosan tíz perc múlva megszólalt a csengőnk és magyarázatra várva kinyitottam a bejárati ajtót.
- Szia! - köszönt Vivi, én meg becsuktam mögötte az ajtót. - Tökre csúcs! - nézett körbe.
- Mi ez a baromság? - kérdeztem.
- Milyen baromság?
- Hogy bulizni megyek.
- Luca, ne csináld már! Kérlek! Érezzük jól magunkat!
- De én nem tudom, ha a bunkó is ott van!
- Ha meg nem jössz el, akkor az pedig neki indok, hogy piszkáljon.
- Hülyeség!
- Naaa! Megismersz pár évfolyamtársunkat is! Addig úgy sem megyek el, ameddig nem vagy hajlandó jönni.
- Utállak! - húztam fel a szándálom, Vivi pedig vigyorgott.
- Én pedig már most imádlak! Úgy készülj, hogy már nem jövünk ide vissza.
- Mi?
- Bulik előtt mindig Fruzsinál vagy nálam készülődünk. Mivel most Siófokon lesz, ezért Fruzsinál. - magyarázta, én felkaptam a kis hátizsákom, ami az előszobában hevert.
- Marci! - ordítottam, ugyanis Károly még a kórházban, anyu pedig valami munka előtti megbeszélésen.
- Mi van? - dugta ki a szobája ajtaján a fejét.
- Anyáék kérdezik elmentem. Majd olyan... olyan mikor is jövök? - fordultam Vivi felé.
- Kettő? - kérdezte óvatosan.
Anyáék ki fognak akadni! - vigyorgott az öcsém. - Amúgy hová mentek?
- Siófokra egy buliba - ismertette a tervet Vivi.
- Jó, megmondom anyuéknak, hogy valami ismeretlen siófoki bulin vagy ismeretlen tagokkal, akár illegális dolgokat csináltok. - vigyorgott rám. - Talán még Karcsival is találkozol.
- Ide figyelj, öcsi! Ha egyszer még nemzőképes szeretnél lenni, azt ajánlom, hogy szó szerint azt mondd, hogy Luca elment a barátaival egy évfolyamtársuk bulijára, ami Siófokon van és éjfélre itthon van, értem? Illetve akár meg is mondhatom anyunak, hogy véletlenségből tudom, hogy az előző sulidban ki "dekorálta" ki a diri fényképét az aulában.
- Ez aljas húzás volt! - nézett rám. - Szóval éjfélre itthon vagy?
- Igen - feleltem, aztán Vivivel az oldalamon kiléptem a házból.
- Nem fog mást mondani? - kérdezte, miközben a buszmegállóban vártuk a buszt.
- Nem - mondtam határozottan. - Zsarolni én is tudok.
YOU ARE READING
Ki tudja?! (Befejezett)
Teen FictionA főszereplő egy átlagos gimnazista lány, aki a családjával elköltözött a Balatonra. Új iskola, új emberekés új kihívások várnak a szókimondó lányra, főleg mikor a szomszédjukat meggyilkolják.