Ki tudja?! (Befejezett)

Mozi, meki, stb.

- ... és már kezd rohadtul elegem lenni! - panaszkodtam szombaton Olivérnek a szobájában. Noémi úgy viselkedik, mintha az ő édesanyját gyilkolták volna meg. Ő és a férje mindenben segítenek Zitának, sőt még felajánlották, pontosabban Noémi, hogy költözzön hozzájuk Zita. Ezt természetesen elutasította. Amúgy már nekünk kezd természetessé válni, hogy ott lakik velünk. Rengeteget segít, bevásárol, főz, mos. Neki kezd kényelmetlenné válni, hogy Noémi és a férje, ha itthon vannak, szinte minden lépését figyelik, ha kilép a házból. Rögtön mennek oda hozzá. Ezzel szemben Mátyást hidegen hagyja Zita. A rendőrök meg mindig ne tudnak semmit.
- Gyere! - húzott fel.
- Hova megyünk? Délután hatkor - néztem az oramra.
- Moziba és beülünk valahova kajalni.
- Nem akarok!
- Mond csak. Mikor voltál utoljára moziba?
- Hát...- húztam el a számat.
- És mikor ettél utoljára "műanyag" kaját?
- Régen - ismertem be. Utoljára talán áprilisban voltam mekiben.
- Akkor muszáj be pótolnunk!
- A lányokat nem hívjuk?
- Felőlem - vonta meg a vállat én meg gyorsan üzentek Borinak és Fruzsinak. - És Vivi?
- Randizik - vigyorogtam.
- Ki a szerencsétlen? - röhögött, mire a vállára bokszoltam. - Bocs. Ki a szerencsés?
- Peti.
- A bokszoló csávó, a 12/c- ből?
- Aha.
- Nem is tudom...- húzta el a száját.
- Mi a baj vele?
- Hogy fogalmazzak? Nem túl okos és szereti a lányokat...
- Jó, de ha Vivivel összejönnek, akkor csak szerelmes belé.
- Kétlem. 
- Azonnal írok neki.
- Figyelj, szerintem ne! Akkor te leszel a rossz. Vivi nem hülye.
- Remélem most sem lesz az! - sohajtottam.

- Azt hittem már sose értek ide - pattant be hatra Fruzsi.
- Sziasztok!- néztem hatra az anyós ülésről, miközben Bori is becsusszant Fruzsi mellé.
- Sziasztok! Mit nézünk meg? - kerdezte Bori.
- Horror vagy vígjáték. Ezen veszekszunk már indulás óta. - mondtam. - Kérlek álljatok mellém. Ugye vígjátékot akartok nézni?
- Nem, nem! - nézett a visszapillantóba Oliver. - Mindenki maga dönt. Szóval? Halljam.
- Bocs csajszi, de most nalam a  horror a nyerő - választott Fruzsi.
- Kettő egy ide - vigyorgott Oliver. - Bori?
- Egyértelműen vígjáték - jelentette ki határozottan.
- Hah! - dőltem hatra elégedetten. Tudom kire számíthatok.
- Ilyenkor mi van? - kerdezte Fruzsi. - Döntetlen. Pénz feldobas?
- Oké, majd ha megállunk - bólintott Olivér.

- Fej vagy írás? - kerdezte tőlem és Boritól Olivér, egy pénz ermevel a kezében.
- Fej - vágtuk ra egyszerre Borival. Olivér feldobta a pénzt és... és írás.
- A fenébe! - mondtam.
- Igen! - pacsizott Fruzsi és Olivér.
- Gyere, Bori! Törődjünk bele a sorsunkba - mondtam.
- Nem bírom a horrort!
- Én sem.
- Nem ulunk be mi vígjátékra vagy romantikus filmre?
- Inkább vígjáték, de oké. - egyeztem bele.

- Nem, lányok! Sajnálom! Együtt jöttünk a moziba és egy filmet is fogunk megnézni - jelentette ki sorban állás közben Olivér.
- Nyugi! Nem lesz annyira durva - nyugtatott Fruzsi.
- Kösz - mosolygott erőltetetten Bori. - Addig vegyünk kaját. - fordult felém.
- Oké. Mit kértek? - kérdeztem a többiektől, mire leadták a rendelesuket.
- Hogy tudjak ezt majd mind megenni? - csodálkozott Bori, miközben egy asztalhoz mentünk, teli kézzel, ahol a többiek letelepedtek és eszük ágában sem volt segíteni. Ők jegyet vettek és asztalt foglaltak. Mi málhás szamarat játszottunk. Hol itt az igazság?
- Nagyon jó kérdés! Jól ultok? - értünk oda a többiekhez.
- Nagyon - vigyorogtak.
- Ezt nem hiszem el! - merevedett le Fruzsi és miután sikeresen lepakoltunk Borival, követtem Fruzsi tekintetet.
- Na, ne!
- Mi van, csajok? - nyujtogatta a nyakát Olivér, aztán meglátta, amit mi is. - Ígérem nem fogjak elrontani, de nem küldhetjuk el őket, egyrészt mert a haverjaim, másrészt, mert ez egy mozi.
- Mit kerestek itt? - lépett hozzánk Bence, utána Szabi.
- Amit ti - vágtam ra.
- A szoszit hol hagytátok? - nézett végig rajtunk Szabi, Vivire utalva.
- Randizik egy sráccal.
- Tényleg? - kerdezte Szabi.
- Igen, de miért érdekel ez téged?
- Ja, nem. Mit nézték.
- Horror - felelte borzongva Bori.
- Mi is - mondta Bence és belekortyol a kólájaba.

- Nem kellett volna hagynunk, hogy nekünk is erre a filmre vegyenek jegyet - suttogtam beparazva az egyik oldalakon ülő Borinak a film negyedénel.
- Nekem mondod? Hatszor hagyott ki egy ütemet eddig a szívem!
- Dettó.
- Most mit paraztok? Ez csak egy film - mondta csendesen a másik oldalakon ülő Bence.
- Kosz a nyugtatast - néztem ra.
- Most mi van? Ilyen nincs a valóságban - dobott a szájába popcornt.
- Tudom, de ez akkor is para.
- Ne félj már! - karolta at legnagyobb meglepettsegemre a vállamat. Annyira ijesztő volt a film, hogy nem tudtam tiltakozni ellene és bármennyire is szerettem volna az ellenkezőjét, mégis kicsit megnyugodtam. Szerintem minden lány megnyugodna, ha egy brutál helyes fiú ölelné át a vállat. Nem mertem ránézni, ezért kénytelen voltam a filmet bámulni, de kb. a fele filmnél csukva volt a szemem, ahogyan Borinak is. Bence az egész film alatt a vállamat karolta át. A film végén Borival azonnal felálltunk (így lekerült a vállamrol a fiú keze) és amilyen gyorsan csak lehet kimentünk a teremből.
- Végre vége! - sóhajtott Bori.
- Ja - bólintottam, de nem teljesen őszintén. Igazából maradtam volna meg ott. Magamnak is nehéz bevallanom, de jól esett Bence gesztusa.
- Jöttök velünk mekizni? - kerdezte a fiúkat Olivér, miközben ők is kiértek. Titokban abban reménykedtem, hogy igent mondanak.
- Miért is ne - vont vállat Bence. Próbáltam közömbös lenni és elrejteni a mosolyomat.

- Nem ezt rendeltem - állapította meg Bori. - Vissza megyek és kicsereltetem. - állt fel az asztaltól a mekiben. A többiek a filmet tárgyaltak ki. Szerintem Bori örül is annak, hogy véletlenül rossz ételt adtak neki, így nem kell hallgatnia a film elemzést.
- Beszélhetnénk másról? - kérdeztem.
- Oké - nézett rám Bence, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom. Fruzsi és Olivér vigyorogva figyeltek.
- Mit csinálsz hétvégén? - kerdezte Bence. - Eljössz velünk bulizni?
- Nem szeretem a bulikat - mondtam, de meg is bántam.
- Ha nem bánod, mi Vivivel biztosan megyünk. - mondta Fruzsi, mire Bence a fejet rázta, jelezve, hogy felőle nyugodtan.
- Miről van szó? - ért vissza Bori, immár a rendelt hambijával.
- Hogy hétvégén ki jön bulizni - vilagositotta fel Szabi.
- Nem is tudom.
- Én megyek - vágta ra Olivér.
- Azt gondoltam, haver - röhögött Bence.
- Gyertek már! Jó lesz! - nyaggatott minket Olivér.
- Jó - sohajtottam, mire mindenki Borira nézett.
- Rendben - bólintott.

- Megjöttem! - léptem be a házba. Este kilenc órakor.
- Csendesen! Már mindenki alszik - jött ki Marci szobájából Zita.
- Máris?
- Igen. Szegény Marci elkapott valamit, a szüleid pedig nagyon sokat dolgoztak. Kérsz valamit?
- Nem, voltunk mekibe, miután a moziban bezabáltuk magunkat popcornnal és nachos-szal.
- És mit nézzetek meg? - ült le mellem a kanapéra.
- Horrort - borzongtam meg.
- Azt én sem szeretem. Vagy jó volt, azért mosolyog az ennyire? - mosolygott.
- Ja, nem, a film szörnyű volt. Csak...
- Megértem, ha nem akarsz erről velem beszélni.
- Jaj, nem! Szó sincs erről, csak kérdezhetek valamit?
- Ki vele.
- Megorultem volna? Azt hiszem kezdem megkedvelni azt a fiút, aki tönkretette a kapcsolatomat. Ez normális? Egyáltalán lehetséges?
- Igen, lehetséges. Az érzelmeket nem tudjuk irányítani. Valószínűleg már túl tetted magad, azon amit tett.
- És mit csináljak? Biztosan nem jövök be neki. Bár a moziban, hogy ne féljek átölelte a vállam és elhívott bulizni. Lehetséges, hogy tetszek neki?
- Ezt csak egyféleképpen derítheted ki - mosolygott. - Mész bulizni, ugye?
- Aha. Csak felek.
- Ne félj! - mondta kedvesen. - Ha szeretnéd segítek neked készülődni.
- Köszönöm! - néztem ra hálásan.