Ki tudja?! (Befejezett)

Furcsaságok

- Luca! Azt mondtam, hogy nem szállsz be Olivér mellé! - dühöngött Bence egy héttel később a suli parkolójában. Mivel már két kocsival mehetünk így kényelmesen utazhatunk hozzánk, hogy elkezdjük a projekt feladatot.
- Bence, annak az autójába ülök be, akiébe akarok!
- Biztos, hogy az enyémbe fogsz! Tegnap áthajtott a piroson. Ha balesetet okoz, még ezt is rám fogják fogni, hogy én téged is ki akarlak nyírni! - mondta idegesen. Néhány nappal ezelőtt a rendőrök elmentek Bencehez kihallgatni, amihez a fiú teljesen értetlenül állt.
- A lányok is Olivérhez szállnak be! - nyafogtam.
- Az nem érdekel! Te az én autómban jössz és kész! Szállj be!
- Olivér! - néztem a fiúra segítségkérően.
- Haver, óvatosan vezetek.
- Nem.
- Bence! Olivér az egyik legjobb barátom!
- Nem érdekel! Rám fogják kenni, valami történik. Indíts befelé! - mondta, én meg kelletlenül bevágódtam hatra, Szabi mögé.
- Ez nem ér!
- Ne hisztizz! - szólt rám Bence, miközben beült a kormany mögé és elindultunk. Az egész ut kínos csöndben telt. Néha kommunikált a két fiu, amin röhögtek, de ezeket nem akartam hallani. Ahogy hatra néztem Olivéréknél tok jó volt a hangulat. A kis árulók! Jó, semmit nem tehettek és nem kivanhattam, hogy ne érezzék jól magukat, mert én két idiótával vagyok egy autóban. Az önzőség lenne. A percek kínos lassúsággal teltek és egy örökkévalóságnak tűnő idő után leparkoltunk a ház előtt. Olyan gyorsan pattantam ki az autóból, amilyen gyorsan csak tudtam és szemrehanyoan néztem a másik kocsiból kiszálló állítólagos barataimra. Önző cselekedett lesz, na.
- Jól szorakoztatok? - kérdeztem gúnyos mosollyal az arcomon.
- Nagyon, képze...- harapta el a mondat végét Vivi, ugyanis Olivér oldalba bökte. - Annyira nem is. - javította ki magát.
- Vagyis marha jól szórakoztak - lépett mellénk Szabi.
Néhány perccel később már a tervek szerint próbáltunk dolgozni. Szabi hajlandó volt egy kicsit segíteni, de Bence a telefonját nyomkodta. Egy ideig tűrtem, utána már nem hagytam szó nélkül.
- Mégis mi a francot csinálsz?
- Nem rad tartozik, de ha nagyon akarod tudni egy csajjal SMS-ezek és közben azon gondolkodom, hogy koppintsam le.
- Paraszt. Három napot voltatok együtt! Mégis, mi a bajod vele? Népszerű, gazdag családból való és a te igényeidnek is megfelel.
- Közöd?
- Annyi, hogy ez csoportmunka, és te rohadtul nem vagy hajlandó részt venni benne! - mondtam, mire Bence meg valamit elküldöd, gondolom SMS-én szakított a csajjal, és végre a feladatra figyelt.
- Mit segítsek?
- Olvasd el ezt a részt és jegyzeteld ki a fontos dolgokat erre a lapra - toltam ele egy papírt és egy tankönyvet.
- Most komolyan! Ez milyen hosszú?
- Akkor csak jelöld ki a lényegeset! - dobtam neki egy kijelölő filcet.
- Azta! - nézett Bencere Oliver. - Ennyi? Semmi ellenkezes?
- Szerintem foglalkozzunk a feladattal - hagyta válasz nélkül.
- Bori! Ez pontosan mit jelent? - mutatott ra egy fogalomra Vivi, mire a lány válaszolt neki. - Lesz lexikon vagy!
- Vagy csak tudok egy nyolcadik osztályos fogalmat - vont vallat, mire mindannyian felrohogtunk.
- Ez van - vigyorgott Vivi. - Nem vagyok jó bioszból.
- Se az összes többi tantárgyból - vágta ra Szabi.
- Megszólalt a másik stréber - mosolygott ra gúnyosan Vivi.
- Koncentráljuk a feladatra! Nem leszünk készen - szólalt meg Fruzsi, mire észbe kaptunk és folytattuk. Hirtelen csengettek.
- Mindjárt jövök. - tapaszkodtam föl.
- Hagyd csak! Kinyitom - jött ki Marci szobájából Zita, mire visszamentem a nappaliba és kinéztem az ablakon.
- Noémi? - néztem értetlenül az ablakon keresztül a szomszedunkra. - Mit akarhat?
- Nem te mondtad, hogy semmi probléma nincs velük? - kapta fel a fejet Fruzsi.
- De, csak különös, mert Zita írta egyik szünetben, hogy megint jártak náluk a rendőrök és elég fura, hogy pont ma csenget be.
- Nincs semmi fura ebben - nézett rám Szabi.
- Szerinted - vágtam ra.
- Szerintünk - javított ki Vivi.
- Beszéljetek a magatok nevében! Szerintem is fura. Mármint mit akarhat éppen aznap amikor ismét a rendőrök látogattak meg? - jött oda az ablakához Olivér.
- Hagyjuk. Írhatnának krimiket - jegyezte meg a többieknek Szabi. Mindeközben Noémi és Zita kint beszélgettek. Nem hallottam, hogy miről, de Noémi szomorúnak tűnt. Amikor befejezték, mintha egy pillanatra egy halvány mosolyt fedeztem fel Noémi arcán. Mi történik itt?