Ki tudja?! (Befejezett)

Jó és rossz

- Nem kéne visszamennünk? - kérdeztem Bencétől, miközben kézen fogva sétáltunk a Balaton partján.
- Minek? Jól elvagyunk - húzott oda magához egy csokra.
- Én is ezt mondom! Ki akar visszamenni a buliba?! - változott meg a véleményem, mire Bence felröhögött.
- Nem is tudtam, hogy ekkora hatással vagyok rad.
- És még szerény is - mosolyogtam. Hirtelen megcsörrent Bence telefonja.
- Nem veszed fel? - néztem ra.
- Van jobb dolgom is - nézett a szemembe és újra megcsokolt. Nem bírtam megállni, így bele vigyorogtam a csókunkba.
- Vedd fel, lehet, hogy fontos - toltam el magamtól.
- Basszus, mit akarsz, haver? - vette fel. - Ott vagyok, ahol lennem kell. - mondta, én meg ha lehet meg jobban mosolyogtam és meghatodtam, mert ezt egy "menő" srác szájából hallani őszintén, az nem kis öröm. - Nem érdekel, hogy vége a buli, menjetek haza egyedül! - rakta le a telefont, amire már eltorzult az arcom. - Most mi a baj?
- Ne csináld már! Hajnali három óra! Olivér, tuti, hogy ivott és nem akarom, hogy valami baja essen! Te nem ittál és a lányokat is haza kéne dobni épségben. Szabi meg, jó őszinte leszek, Szabi nem érdekel. - mondtam, mire felnevetett.
- Ezért szerettem beléd. Ezért is - tette hozza és írt Szabinak, hogy senki sehova ne menjen, indulunk. Kézenfogva setaltunk vissza és nagyon jól éreztük magunkat.

- Hol van Olivér? - kérdeztem Szabit.
- Mit tudom én? Előbb valami csajt fűzött.
- Vivi? - fordultam Bori felé.
- Nem tudom, már én is kerestem, csak szólt Szabi, hogy jöttök és hazavisztek... na várjunk csak! - esett le Borinak, hogy Bencével együtt, ráadásul kezenfogva mentünk vissza, ahova eredetileg készültünk. Vigyorogva bólintottam egyet, majd Bence nyomott egy puszit a fejemre. Bori őszinte örömmel nézett minket és nem szólt semmit, mégis többet mondott. Őrült nekünk és én ezt pontosan tudtam.
- Megyek megkeresem a kis nőcsábászt - engedte el legnagyobb Balatonra a kezem Bence.
- Én meg Vivit. - indultam a keresésére Borival. Fruzsit már Vince hazavitte. Vagy hozzájuk. Részletkérdés. Vivit egy sarokban találtuk meg egy kanapén ülve, elmaszatolodott sminkkel, bőgve.
- Mi történt? - kerdezte riadtan Bori és két oldalról melle ültünk és atoleltuk.
- Peti - bogte.
- Mi van vele? - kerdezte Bori, de kar számomra minden világos volt.
- Ne-hem sze-he-reh-t - sírt egyre jobban. - E-egy máh-sik láh-nyal csók-oh-lóh-zott.
- Szegény! - simogatta meg a vallat Bori.
- Hol van? - pásztázzák körbe a területet.
- Még a pult-nhál - zokogott, én meg egyenesen a fiuhoz indultam, aki egy Barbie babával volt és megkocogtattam a vallat.
- Ki vagy te? - fordult felém.
- Aki bosszút fog állni rajtad.
- Mi van? Nem is ismerlek! Hagyjá' má' a hülyeségeiddel!
- Még nem ismersz! Tudod, Vivi barátnőjét csúnyán atejtetted.
- És? Kis naiv liba
- Ezt vegyük úgy, hogy nem hallottam. És nem azért, de a suliban nem egy barna hajú lánnyal láttalak khm. nevezzük smárolásnak - kérdeztem olyan hangosan, hogy Barbie baba is megértse.
- Mit mondassz? Igaz ez, baby?
- Dehogy igaz!
- Hát, szegény lány, nagyon szomorú lesz, hogy megcsaltad.
- Mi van? Semmit se értek - nézett hol rám, hol Petire a csaj.
- Semmi, cica!
- Dehogyis nem! Képzeld barátnője van. - öntöttem olajat a tűzre. - És nem is olyan csinos, mint te! - dobtam be az adu-ászt sikeresen. A csaj felpofozta a fiút és már ott sem volt, de nekem is volt eszem és gyorsan eljöttem onnan.

- Ki nem ivott és tud vezetni? - kérdeztem.
- Én - mondta Bence és nagyjából ennyi. Csúcs! Erre éjszakai buszok nagy ritkán járnak, szóval megint többen fogunk a kocsiba ülni, mint eredetileg. Olivér meg holnap eljön az autójáért.
- Akkor beszállás - mondta Szabi és beszállt előre, de Bence rászólt.
- Ülj csak szépen hatra és vigasztald meg Vivit és figyelj, hogy Olivér össze ne okadja a kocsimat.
- Értem én! - vigyorgott és bemaszott hátra.

- Akkor, szia! - kapcsoltam ki a biztonsági övet a házunk előtt. Bence utolsónak engem hozott haza.
- Szia! - hajolt oda hozzám egy csókra. Tíz perc múlva már bent is voltam a házban. Szerencsére már mindenki aludt. Fürdés után, mivel már hajnali fel öt volt be akartam bújni az agyamba és aludni minimum délig, amikor észrevettem az ablakokból, hogy az utcai lámpák megvilágítanak egy alakot, aki éppen a meg mindig elkerített Erzsi néni házából jön ki.