Ki tudja?! (Befejezett)

Egy új fejlemény

A rendőrautó pontosan mögöttünk haladt. Olivér pontosan betartotta a megengedett sebességet és szabályosan vezetett, mégis mindketten idegesek voltunk. A visszapillantobol láttam, hogy a rendőrautó csak egyenletes halad mögöttünk. Be fordultunk az utcánkba, a rendőrök pedig követtek.
- Minek jönnek erre? Olivér, biztosan igazoltatni akarnak.
- Higgadj már le! - parkolt le a házunk előtt és a rendőrautó pedig a szomszéd előtt. Ahogy kiszálltak belőle a rendőrök, azonnal felismertem őket. A két rendőr aki a gyilkosság ügyében nyomoz.
- Nem lesz semmi  - szálltam ki. - Ők nyomoznak Erzsi néni ügyében.
- Már féltem, hogy be visznek. - szállt ki. A rendőrök a szomszéd házaspárhoz, Noemiekhez mentek.
- Bejossz? - kérdeztem.
- Nem is tudom.
- Szerintem Zita főz valamit.
- Miért állunk meg mindig itt? - kerdezte szórakozottan, mire fel nevettem és kinyitottam a kaput. Az udvaron atvagva mát éreztem a spagetti össze nem téveszthető illatát, igazi olaszos módon elkészítve. Hát, igen. Zita marha jól főz.
- Szia, Zita!
- Sziasztok! - jött ki a konyhából. - Mindjárt kész a kaja. - mosolygott.
- Ezért a mondatért érdemes volt bejonnom. - vigyorgott Olivér.
- Azt hiszem valamit tudnak a rendőrök. - ültem le a konyha asztalhoz.
- Tényleg? - nézett rám csodálkozva Zita.
- Aha. Most mentek Noemiekhez.
- Ismerem őket, rendesek. Ellenben nekem nagyon unszimpatikus a másik szomszéd. Hogy is hívják? Várj, Mátyás.
- Jófej, csak fura. A munkájának el.
Zita sóhajtott.
- Remélem hamarosan kiengedik Krisztát.
- Ne aggódj! - mosolyogtam ra kedvesen, mire magára erőltetett egy mosolyt és láttam, hogy könnyes a szeme.
- Na es ami járatban erre? - fordult Olivér felé.
- Enni. - vigyorgott, mire Zita felnevetett. - Esetleg ti...
- Nem, nem! - raztam a fejem.
- Csak barátok vagyunk - mondta Oliver.
- Értem. Bocsánat.
- Semmi baj! - legyintettem. - Eszünk?
- Egy pillanat - fordult hatra Zita. - Marci! Éhes vagy? - kiáltotta. A következő pillanatban a kisöcsém már kint is volt a konyhában. Hiába. Zita főztjének senki sem tud ellenállni. Nagyon jó hangulat volt. Rengeteget nevettünk és azt hiszem, hogy bátran kijelenthetem, hogy rövid idő alatt meg egy igaz barátot szereztem. Olivért.
Éppen, hogy csak befejeztük az evest, csongettek.
- Kinyitom - nevetett Zita, Olivér egyik beszólásán. - Jó napot kívánok! Nem nincsenek meg itt. Jöjjenek be. - pár pillanattal később Varga Endre hadnagy és Szigeti Anna rendőr gyakornok lépett be a nappaliba, ahova idő közben letelepedtunk.
- Üljenek le. Hozhatok valami? - kerdezte Zita a nyomozoktol.
- Nem, köszönjük - rázta a fejet a hadnagy. - Új fejlemény van. Erzsi néni unokahúgát elengedjük és ezáltal elnézést is szeretnénk kérni, mivel jogtalanul tartottuk bent, de eddig ő volt az első számú gyanúsított. Két tanú állítása szerint is és egy utcai kamera felvétele is mutatja, hogy a gyilkosság ideje alatt, nem tartózkodott az áldozat hazában. - mondta. Zita a megkonnyebbulestől és attól, hogy meg nem találtak meg az édesanyja gyilkosát sírni kezdett.
- Kérem nyugodjon meg! Ki fogjuk deríteni, hogy ki tette - nyugtatta a hadnagy, miközben anya hazaért.
- Jó napot! Mi történt? - rohadt Zitahoz és atolelte a vállat.
- Nem Erzsi néni unokahúga a tettes és kiengedtek - válaszoltam.
- Akkor mi mennénk is. - álltak fel a rendőrök.
- Kikiserem. - álltam fel és Olivér is jött velem. Miután vissza mentünk a nappaliba Zita kezdett megnyugodni és anyu meg mindig a vállat ölelte at.
- Fel kéne hívnod - mondta anya.
- Igazad van - szipogott Zita és bement Marci szobájába telefonálni.
- Szia! - köszönt anya Olivernek.
- Csókolom! Orsós Olivér. Hazahoztam a lányát. Azt hiszem én megyek is!
- Kikísérlek - mentem ki a fiúval.
- Szia! És szorítok, hogy minél előbb elkapják a tettest - ölelt at esetlenül, mire viszonoztam.
- Szia! És óvatosan a rendőrökkel! - figyelmeztettem, mire idegesen felröhögött es beszallt az autóba.