𝑻𝒐𝒈𝒆𝒕𝒉𝒆𝒓? 𝖥𝗈𝗋𝖾𝗏𝖾𝗋. /Stony/

1S▶Van ilyen oldala is◀

Pepper idegesen rohant le a lépcsőn, míg Tony kérdő tekintettel vizslatta. „Most tényleg komolyan gondolta, hogy elmegy." gondolta magában a zseni, majd várta, hogy a feldúlt nő megszólaljon. Óráknak tűnő percekig csak nézte, ahogy a szőke könnyeivel küszködve csapkod, pakol. Amikor azt hitte, hogy mindene megvan, várakozó tekintettel fordult a meglepett férfi felé.

- Meg se próbálsz feltartani? - várta a választ, de a milliárdos csak csöndben nézte - Tudod, azt hittem, hogy fontos vagyok neked; hogy különlegesebb vagy, mint a többi férfi. A nagy Tony Starknak lehetnek érzései! Igen, ebben hittem. De bebizonyítottad, hogy egy vagy a többi aljas ember közül. - köpi a szavakat az arcába. Vár valami reakciót, de ehelyett Tony elment a mini bárjához és töltött magának egy pohár whiskyt - Vissza se vágsz?

- Miért tenném? Ha menni akarsz, csak hajrá! Hagyj el te is! - vitte feljebb a hangját.

- Rendben, Mr. Stark. Felmondok. Ne is keressen. - mondja ki halkan a végzetes szavakat, majd kilép az ajtón. Egy ideig még nézi a be- és kijáratot, majd valamiért mindig kiürül a pohara. Úgy érzi, hogy ezt feltétlen orvosolni kell, ezért mindig újra tölti a poharat. A délutánra leissza magát a sárgaföldig, mikor megcsörren a telefonja. Azt hiszi, hogy elment szerelme keresi, de nem.

- Natasha Romanoff. - olvassa hangosan a nevet, majd felveszi.

- Tony, te vagy az? - a vörös hangja kétségbeesett.

- Igen. É-én vagy-gyok. - dadogja a férfi. Hangja mindent elárul, amit az ügynök tudni szeretett volna.

- Részeg vagy? - ez már egy fokkal nyugalmasabb hangnem.

- Dehogy! Mi-miből gondolod? Cs-csak nem abból, hogy P-Pepper elhagyott?! - rivall rá a másik bosszúállóra.

- Elhagyott. - ismételi meg a lényeget Fekete Özvegy.

- Igen! Po-pontosan! - bólogat sűrűn, miközben azt hiszi a milliárdos, hogy látja a vonal másik végén lévő.

- Figyelj, ne csinálj semmit; maradj ott ahol vagy! Megyek érted, és olyan... Tíz! Nem öt perc múlva ott leszek! - a nő hangján hallható, hogy éppen siet valahova, csak Tony nem tudja, hogy hova.

- F-figyelj. Erre nincs se-semmi szükség! - a végét már elnevette.

- Van, mivel segg részegen vagy egyedül. Szóval ücsörögj még egy kicsit ott, máris ott leszek! - ezzel letette a telefont. Értetlenül meredt a kijelzőre majd egy vállrándítás keretében letette a telefonját. Tette volna, ha az eddig legurított italok nem gátolták volna meg e feladatban. Addig-addig próbálkozott, míg feladta, és eldobta a szoba másik végébe.

- Pepper. - kiáltotta kétségbeesetten. - Hozd már ide azt a... Azt a ro-rohadt telefont! - állt fel a székről, majd az asztalba kapaszkodott, mivel alig tudott állni a lábán.

- Uram, Ms. Potts elment. - szólalt meg Jarvis.

- Nem ment el! Nem! Itt van! Pepper! - kiáltozott még mindig.

- Nem akarom elrontani a jó kedvét, de véleményem szerint Ms. Potts nem fog visszatérni. - zengi be az egész házat a hang.

- Miből gondolod ezt? - förmed a mesterséges intelligenciára - Pepper szeret engem és-és nem hagy el! Szeret! - az utolsó szavakat már ordította.

- Azt hiszem megártott az alkohol, uram.

- Jarvis, hazudsz. Valami hiba van a rendszeredben! - ült vissza a székre és öntött ki magának még alkoholt.

- Átnézzem a rendszerem valami hiba után kutatva? - tette föl a kérdést.

- Igen! Csináld csak! De alaposan! - és már a whisky csobogott lefele a torkán. Percekbe került, de Jarvis megszólalni.