𝑻𝒐𝒈𝒆𝒕𝒉𝒆𝒓? 𝖥𝗈𝗋𝖾𝗏𝖾𝗋. /Stony/

1S▶Maga lesz a kerítő◀

A Kapitány épp a lifttel jött fel, mikor észrevette, hogy kezd beborulni. „Pont jókor. Legalább tudtam futni egy kicsit." gondolta magában. Mikor felért, kicammogott a liftből. Natasha és Bruce a kanapén ücsörgött és kapcsolgatták a tévét. Thor a hűtőben keresgélt valamit. Tony pedig biztosan lent dolgozhatott.

- Sziasztok! - köszönt Steve, a többiek figyelmét magára hívva.

- Szervusz, barátom. - emelte fel a fejét az istenség a hűtőből. Fülig ért a szája.

- Szia, Steve. - motyogta Nat.

- Szia. - köszönt Bruce.

- Fury nem keresett minket? - jött beljebb Rogers.

- Nem. A kalóz mostanság valamivel nagyon elfoglalt. - felelte Natasha, le nem véve a szemét a televízióról.

- Oké. - bólintott rá a szuperkatona, majd elvonult fürdeni. A saját fürdőszobájában már működött a kabin, így abban tusolt le. A helyiségből egy szál törülközőben lépett ki, mivel nem vitt be magával váltóruhát. Nem sokáig keresgélt a szekrényben. Onnan elővett egy alsót - persze -, egy fehér pólót és nem utolsó sorban egy szürke mackónadrágot. Lábára fekete zoknit húzott, majd belecsúsztatta a bakancsába. Bekötötte a fűzőt és nekiállt törölgetni törülközővel a haját, mivel azt is jól átmosta. Pár perc múlva már szárazan, de össze-vissza álltak az égnek a szőke tincsek. A fürdőjéből kihozta a fésűt és a gardrób tükör előtt varázsolta rendezetté, egy kis zselé segítségével. Sóhajtott, majd leült az ágyára és csodálta a zöld tájat. A felhők szürkéllettek és nehezedni kezdtek a közelgő esőtől. A felső ablak nyitva volt, így érezte a vészjósló szelet. Hirtelen felindulásból megszólalt.

- Jarvis? - kérdezte a hangot.

- Igen, Mr. Rogers?

- Pepper Pottscal mi van? - kérdezte halkan.

- Hazajöttek a nyaralásból két hete és kapcsolatban él az ismeretlen férfival.

- Köszönöm. - mondta kimérten.

- Mr. Rogers!

- Igen?

- Mr. Fury most parkolt le. Fontos közölni valója van magukkal.

- Értesítetted Tonyt? - állt fel az ágyról a telefonját keresve.

- Igen uram. Mr. Fury belépett a liftbe. - bólintott, majd kisétált a szobából, mivel meglett a készülék. Egyszerre ért be a nappaliba Tonyval. Egy gyors pillantást vetettek egymásra, majd a liftet szugerálták, mert megérkezett.

- Ahogy látom mindenki itt van, szóval nem kell várnunk. - lépett beljebb, majd leült a kanapéra.

- Magának is üdvözlet, Fury. - forgatta meg a szemeit Tony.

- Van annál fontosabb dolgunk is, szóval örülnék ha leülnének. - biccentett az ülőgarnitúra felé. A csapat egy emberként eszmélt fel, majd foglalt helyet. - Köszönöm. Thor üzent nekünk, miszerint szándékozik minket meglátogatni, az apjával, Odinnan.

- Mennyi időre maradnak? - kérdezte Tony. Steve fejében is ugyanez a mondat keringett, de ő várt volna vele feltenni.

- Egy nap. Találkozni szeretne a Bosszúállókkal, akik megállították Lokit.

- Miért pont most? - tette fel a kérdést Natasha.

- Fogalmam sincs. Odin három nap múlva találkozik önökkel pontban délután négykor. Addigra szedjék rendbe magukat. - ekkor felállt, majd a lifthez sétált. Pár másodperccel később már el is tűnt a csukódó ajtó mögött.

- Ki a fene az az Odin? - vonta össze a szemöldökét Bruce.

- Thornak az apja. Meg Lokinak. Bonyolult családi élet. - vont vállat Tony és felállt.

- Akkor ő is valami istenség lehet. - gondolkodott hangosan Steve.

- Wow, Sherlock! Még valami fontos dolgot nem szeretnél velünk megosztani, ami nem haladja meg az agyi kapacitásod? - csapta össze a tenyerét a zseni.

- Mi a francnak kell neked mindig beszólnod? - pattant fel Steve is ingerülten.

- Hé! Azt hittem nem szereted a csúnya beszédet! - mosolygott kajánul Stark. Rogers csak megforgatta a szemeit és kiviharzott a konyhából.

- Sose fogok rajtad kiigazodni. - sóhajt Nat.

- Pardon? - néz rá értetlenül a sértett.

- Tudod mire gondolok. - vizslatja Tonyt unalmasan a nő.

- Nem. - itt egy kis hazugság a milliomos részéről. Pontosan tudta, hogy mire célzott Natasha. Arra az éjszakára. Arra.

- Ismerem ezt az arcot. - utalt arra a pillanatra, mikor gondolkodott. Bruce megcsóválta a fejét, majd visszament a laborba egyedül hagyva a párost.

- Milyen arcot? - szökkent egekbe a jobb szemöldöke a playboynak.

- Amit az előbb vágtál! - mosolygott játékosan - Ekkor szoktál hazudni. - dőlt hátra győzedelmesen.

- Hazudni? Én nem szoktam hazudni! - tette a mellkasára a kezét, hogy drasztikusabb hatást keltsen. - Bocsi, de a tökéletes emberek nem hazudnak. Tökéletesen őszinték.

- Persze, persze. De tudod, hogy miről beszéltem az előbb. - váltott komoly hangnemre.

- Hányszor mondjam, hogy Steve rontotta el? - csattant fel.

- Te voltál az. Ő csak megakarta veled beszélni, erre te pedig azt mondtad, hogy ittál! - csóválta a fejét.

- Mert ittam is! - magyarázkodott felcsattanva.

- Mit? Narancs levet? - hitetlenkedett.

- Nem. Vodkát. - forgatta meg a szemét - Amúgy is. Köztünk ez nem működne. - vett fel az asztalról egy tollat - Ő túl szent hozzám. Én pedig csak a szesz miatt cselekedtem. - sóhajt - Én nem akarok tőle semmit. Az égvilágon semmit.

- Még barátságot sem? - kérdezte Natasha, reménykedve abban, hogy legalább a válasza igen lesz.

- Nem. Köszönésnél nem több, ha nagyon szívéjes vagyok. - ezzel a mondattal nem csak magában indított el valamit, hanem a folyosón álló Rogersben is. Végig ott volt az ajtó előtt, mivel inni szeretett volna egy csésze teát. Szomorúan sóhajtott és belépett a nappaliba, ahonnan nyílik a konyha. Ott Natasha sajnálkozó és Tony csodálkozó tekintetével találkozott. Tovább nem tudott a milliárdosra nézni, mivel akaratlanul is az az este jutott eszébe. Amilyen gyorsan csak tudta, úgy szelte át a szobát. Stark kiviharzott a szobából és fürgén a műhelyébe igyekezett. Natasha pedig állt tétlenül a szoba közepén és szomorú tekintettel bámult maga elé. „Pedig olyan közel volt." gondolta magában. Összeszedte a gondolatait, majd elhatározta, hogy maga lesz a kerítő.