𝑻𝒐𝒈𝒆𝒕𝒉𝒆𝒓? 𝖥𝗈𝗋𝖾𝗏𝖾𝗋. /Stony/

1S▶Buli lesz◀

Egész este dolgozott. Zuhanyzás után lefeküdt aludni, s mihelyst becsukta a szemét, a rémálmok megrohamozták. Nem tudott aludni. Számára lehetetlen volt. Megoldásként elment a laborba és mindenféle dolgot megfigyelt, dolgozott, hogy lefoglalja magát. Fél hat lehetett, mikor csodával határos módon megunta ezt a módszert. Elment a konyhába, hogy készítsen magának egy kávét; és egy adag fekete lötty társaságában tudjon egy kicsit a gondolataiba merülni. Mikor kész lett, egy sokkal nagyobb pohárba öntött magának, majd letelepedett a nappaliba. A Nap lassan felkelni látszott. Az égalja csodálatos vörös színben pompázott. Leginkább a látványt csodálta, ami gyönyörű volt. „Pepperrel is sokat néztük a napfelkeltét" jutott eszébe, ami miatt elszomorodott. Pepperről már csak múlt időben beszélhet. Sose lesz már vele jövője. Tudta, hogy már nem szerette annyira, mint a legelején, de azért fájt neki a legjobban a szakítás, mivel elvesztette azt az embert, aki sosem hagyta cserben. „Úgy beszélek róla, mintha már halott lenne" ezen el is mosolyodott, majd észrevett valami nedves dolgot, ami az egyik szeméből köszönt ki. „Mi a franc? Én sírok?" mikor ez végigsiklott az agyán, egyből megtörölte alaposan a szemeit.

- Jó reggelt, Tony. - hallatszódott egy ismerős hang a háta mögül.

- Mondtam már neked, hogy nem fogok veled futni! - nem nézett hátra, inkább hörpintett egy kortyot a kávéjából.

- És, ha lassan fogok? - ült le a milliárdos mellé Steve.

- Nem érdekel! - emelte megint a szájához az italt.

- Tudod, én azért is szeretek futni, mivel akkor egy kicsit kitisztul a fejem. - mondta félénken, mivel nem szerette, ha a mellette ülőt megbántja.

- Mondtam már, hogy nem érdekel! Hagyj békén és foglalkozz a saját dolgoddal! - állt fel a kanapéról.

- Tony! - kapta el a zseni csuklóját, így megállította. Tony valami érdekes és új dolgot érzékelt magán. Belenézett azokba a kék szemekbe, amik most kérlelőn csillogtak és úgy érezte, mintha belelátott volna a lelkébe. Eszébe jutott a tegnapi kis kalandjuk, mikor a Kapitány látta meztelenül, és ő látta Rogers felsőtestét. De nem volt ezzel egyedül. Steve mikor megfogta Tony csuklóját, lejátszódott megint a fejében a tegnapi fürdős dolog. Mind a ketten belepirultak a gondolatba. - Bocs, én... Én megértem, ha nem akarsz jönni futni... Majd... Majd esetleg máskor, tudod...

- Persze, tudom. - majd szépen lassan elengedte a csuklóját. Még mindig a másikat nézték. Nem bírtak elnézni, mert ha megtették volna, valószínűleg megszűnt volna ez a meghitt pillanat. Mégis, Steve volt az, aki ennek véget vetett.

- Hát, akkor én megyek futni. - a végén kínosan felnevetett és elment. „Remélem arról a fürdőszobás esetről nem fog senkinek sem szólni. Nem lenne jó rám nézve, mivel veszítenék az önbecsülésemből."

➢➤➢➤➢➤

Fél tizenkettőt ütött az óra, mikor Steve visszajött. Tony, Natasha és Clint a kanapén ücsörögve tévét néztek. Valami akció film ment benne, Nat választotta; de mindenkinek tetszett.

- Mi van, a Kapitány elfáradt? - nevetett Clint, mivel Steve izzadtan, lihegve tévelygett be a nappaliba.

- Igen, egy kissé. - bólogatott.

- Mit is szoktál mondani? Egész nap bírnád? - nevetett Natasha.

- Mit néztek? - jött beljebb.

- Szupercella első része. - válaszolt a nő.

- Gyorsan átöltözök és én is csatlakozok. - ezután a mondat után el is tűnt. Furcsának tartotta Fekete Özvegy és Sólyomszem, hogy Tony nem szólt be valami számára vicceset. Fél szemmel őt vizslatták, de elkönyvelték ezt a viselkedést annak, hogy érdekli a film. Pár perc múlva megjelent Steve is, egy fehér pólóban és egy kék melegítőben. Helyet foglalt szélen, Tony mellett, akin átfutott az az érdekes bizsergés. „A francért kellett rám nyitnia. Egyfolytában furán érzem magam mellette" gondolta magában. Egyáltalán nem kötötte le a film. Ha megpróbált figyelni, hamar elkalandozott messzi tengerekre. Pepper járt az eszében. Valamikor kellemes emlékeket idézett fel, vagy esetleg azt elemezte, hogy mi lett volna ha nem rontja el az egészet azzal, amivel. „Miért nem mondtam ki, hogy szeretem? Miért nem hagytam, hogy megcsókoljon? Hiszen szeretem. Vagy... Mégsem? De, de szeretem" gondolkodott. Észre sem vette, hogy már a stáblista megy.