𝑻𝒐𝒈𝒆𝒕𝒉𝒆𝒓? 𝖥𝗈𝗋𝖾𝗏𝖾𝗋. /Stony/

1S▶Álmában◀

Kérem alássan 2:45 van szent pontosan. Hajnalban is Stonyt írok nektek, szóval:
Love me, potatos! 🥔
(Idk ¯\_(ツ)_/¯)

Odin ma fog érkezni. A múltkori találkát sajnos el kellett halasztani, mivel rendkívül fontos dolog történt Asgardban, ami nem várathatott magára. Végül a mai napot beszélték meg. Thor már reggel itt volt a Földön és ő közölte a csapattal a csodálatos hírt. Elmondása szerint csak egy betanult szöveget kell elmondaniuk, amit korábban küldtek el nekik. Nem volt senkinek se hosszú, átlagosan egy mondat volt. Délre minden kész lett, ezért fél egykor már Thor hozta is magával a Mindenek Atyját.

-Atyám, ők itt a Bosszúállók. Ők állították meg az öcsém. - mutatott végig rajtuk. Magassági sorrendben sorakoztak fel a bevetési ruhájukban, kivéve Tony. Ő egy fekete atlétában és mackó nadrágban állt. Az öreg mindegyiken elidőztette egy darab szemét, majd közelebb ment hozzájuk. Először Natashát szólította le.

-Te ki vagy leányom? - csilingeltette meg tiszteletteljes hangját.

-Natasha Romanoff ügynök. - nyújtotta a kezét.

-Ő a Sötét Özvegy. - súgta neki oda Thor. A nő mérges pillantással jutalmazta ezért a szőke istenséget, aki nem törődött vele.

-Köszönöm! - tette rá másik kezét is a kézfogásra. Áthaladt az egész társaságon. A végén állt Tony Stark, akihez utoljára ment oda.

-Tony Stark, milliárdos, playboy, géniusz és emberbarát! - mosolygott rá szélesen. Eddig egész jól ment, mindenki a betanult kis mondatot mondta, de Tony különcködött és nem érdekelte az a szöveg. - Ja, meg persze az utánozhatatlan Vasember.

-Üdv. - fogott vele kezet.

-Milyen Asgard? - kezdett el csevegni a Mindenek Atyjával. Steve nem tudta elhinni, hogy ez a mamlasz megint mindent elront. Levette a hátáról a pajzsát, majd egy óvatlan pillanatban mikor az öreg nem figyelt, hozzávágta. Tony ájultan esett volna össze, ha a Kapitány el nem kapja.

-Elnézést, a barátom nagyon izgulós fajta. Szerintem megyek és ágyba dugom. - nézett rá ellentmondást nem tűrően. Az isten bólintott, majd a szuperkatona könnyen a kezébe vette a könnyű testet mennyasszony pózban és sietett a férfi szobája felé. Nem jött össze, mivel az zárva volt és nem tudta a kódot. - Jarvis, nyisd ki! - parancsolt rá a mesterséges intelligenciára.

-Sajnálom, Mr. Rogers. Mr. Stark külön megtiltotta nekem, hogy pont magát beengedjem. - a szőke, kék szemekkel rendelkező sóhajtott, majd arra a döntésre jutott, hogy akkor az ő szobájába viszi. Ott lefektette az ágyára, gondosan betakarta, majd leült a bútor szélére és nézni kezdte a már alvó férfit. Halványan elmosolyodott, majd elidőzött az áldozatán a szeme. Haja tökéletesen be volt állítva, rettentő nagy hiba lett volna széttúrni, de ő egy bizonyos esetben megtenné. Zavarba is hozta a gondolat, ezért gyorsan el is hessegette. Szemei lehunyva voltak, amik békés álomra adtak jelet. Szája kitűnően puhának látszott, ezért az is eszébe jutott, hogy esetleg megízleli őket, mivel a másik úgy is alszik... Hibátlan becepszje tényleg az volt. Hibátlan. Miket is beszél? Tony Stark egészében hibátlan. Eszébe jutott viszont az is, hogy csúnyán összevesztek. Igazat kellett adnia Starknak. Azért nem mondta el, mivel védeni akarta Buckyt. Buckynak hamarabb megbocsájtott, mint neki és ez mardosta a belsejét. Addig-addig gondolkodott, míg utat engedett a vágynak. Csipkerózsikásan csókot lehelt az éppen álmot álmodó férfi ajkaira, amik tényleg olyan finomak voltak, mint ahogyan kinéztek. Ez tényleg a mese volt. Mire már jóval eltávolodott, Tony kinyitotta sötétbarna, megbabonázó szemeit.

-Te mégis mit keresel a szobámban? - szólt rekedtes hangján. - Vagy várjunk! Én, mit keresek a TE szobádban? - nézett rá ijedten.

-Nyugalom! Semmit sem, csak elájultál és én behoztalak. - forgatta egy kis halvány mosollyal az ajkain a tengerkék szemeit.

-Elájultam? - ült fel. Gondolkozni kezdett, majd mikor bevillant neki a dolog, mérgesen nézett a másikra - Te hozzám vágtad azt a nyomorult pajzsot?! - rivallt rá.

-Nem volt az annyira erős dobás. - felelte nyugodtan.

-Te hozzám vágtad! Nem elég, hogy elárultál, neeem! - mondta gúnyosan - Hozzám vágod azt, amit az ÉN apám csinált neked, akit a TE barátod megölt, és TE! Te nem szóltál róla! - bökdöste végig a mellkasát. Várt valami reakciót, de helyette sajnálkozó szemeket látott. Sóhajtott egyet, majd megforgatta a szemeit és távozott a szobából. Egyenesen átviharzott a saját szobájába. Nem ezen akadt ki ennyire... Korábban ébredt fel, mint kinyitotta a szemeit. Alig akarta elhinni, amit tett vele a Kapitány. Gyorsan helyet foglalt az ágyán, majd elővette a megsárgult lapú füzetét és betűket kezdett bele ívelni. Ez nem napló, ez inkább jegyzetfüzet. Vagyis magának ezt mondta. Amúgy úgy vezette ezt, mint egy napló. Mindent leírt bele, ami nyomta a szívét. Ezt a szülei halála után kezdte el vezetni. Senki sem tud róla rajta kívül. Senki. Ez az ő kis titka marad egy ideig még. Egy ideig.
Gyorsan körmölt a tollal. Szerette volna minél hamarabb kiadni magában a felgyülemlett feszültséget. Már a hatodik oldalnál járhatott, mikor rájött, hogy ez neki semmit sem segít. Összeszedte magát, majd lement a műhelyébe.