𝑻𝒐𝒈𝒆𝒕𝒉𝒆𝒓? 𝖥𝗈𝗋𝖾𝗏𝖾𝗋. /Stony/

1S▶Az igazság◀

587 szó, de annál izgalmasabb és fontosabb! :)) Jó olvasást!

Még azon az estén odament Starkhoz és beszélni szeretett volna vele.

- Figyelj, Tony. Csak beszéljük meg. - ment hozzá közelebb.

- Nem. Hagyj már békén! - ment volna ki, de a Kapitány megállította, mivel megfogta a csuklóját.

- Miért nem akarsz erről beszélni?

- Elmondjam? - kérdezte ingerülten - Azért, mert haragszok rád! Gondolom te nem tudod a miértjét! - kezdett el vele ordibálni.

- Nem, fogalmam sincs. Felvilágosítanál? - nézett rá várakozón.

- Annyira imádom, amikor úgy csinálsz, mintha minden rendben lenne veled! AZT is csak azért nem mondtad el nekem, mert akkor biztosan nem veszíted el azt a tökéletes imidzsed! - hangja csöpögött a gúnytól.

- Még mindig nem tudom, hogy miről beszélsz! - rivallt rá nyugodtan.

- A barátod megölte a szüleim! - mikor látta Tony, hogy a másik nem rökönyödik meg a hír hallatán megrémült. - Te tudtad? - remegett a hangja. Szinte suttogott.

- Tony... Én... Én...

- Te tudtad! - kiáltott rá. Az első könny kiszökött a magabiztossága mögül. - Te tudtad, baszki!

- Nem akartam fájdalmat okozni neked. - lépett hozzá közelebb, de a milliárdos hátrálni kezdett.

- Ne. Gyere. Közelebb. - a mondat végére több könny is elhagyta a szemét - Az elején azért nem akartam veled beszélni, mivel féltem, hogy lenéznél. Te voltál az egyetlen, akitől számított a vélemény rólam. Te voltál az, akit a legközelebb engedtem magamhoz. - nézett le a földre.

- Tony, azért nem mondtam el, hogy ne okozzak neked fájdalmat.

- Nem! Azért nem mondtad el, mert akkor megpecsételődne a barátod. - nézett vissza rá. - Szarul esik, hogy a nem régiben visszatért barátod többet ér, mint én. Tudod mit? Ölte volna meg Peggyt is az a szörnyeteg! - ezután a mondat után Steveben felment a pumpa. Már eleve is ideges volt, de ezzel a kijelentéssel minden határt átlépett Tony. Verekedni kezdtek. Ütötték a másikat ahol érték. A végén már a pajzs és a vaskesztyű is besegített. Tony rálőtt Stevere, aki védte a támadást a pajzsával. Addig-addig támadták a másikat, míg végül a csapat többi tagja is megérkezett. A Kapitányt Bucky, Clint és Pietro; míg Tonyt Natasha, Bruce és Wanda fogta le.

- Mi az istent csináltatok?! - rivallt rá mind a kettőjükre a kerítő.

- Provokált! - kezdett bele a gyerekes vitába Rogers.

- Provokáltalak?! A drágalátos barátod megölte a szüleimet, te pedig tudtál róla és nem szóltál nekem! - folytatta Stark.

- Ezért nem mondtam el! Nem akartam, hogy ez legyen! - magyarázkodott Steve.

- Várj. Azt mondod, hogy Steve barátja ölte meg a szüleid? - vonta fel a szemöldökét Bruce.

- Pontosan! - bólintott szomorúan Tony, majd mindenki Buckyra nézett.

- Nem én voltam. Arra emlékeznék!

- Uram, bejátszam a felvételt? - lengte be a szobát Jarvis hangja.

- Játszad... - sütötte le a szemeit. A videó elindult a nagy kijelzőn és az egész csapat azt nézte, kivéve a playboyt. Mikor a képkockák a fájdalmas hangokhoz értek, összerezzent. Belülről már összetört. Mikor két órával ezelőtt látta, nem akarta elhinni. Az elején nem a Kapitányt okolta, mivel túlságosan is szerette hozzá. Szerette? Szereti. Szereti, de piszkosul haragszik rá. „Miért nem mondta el? Elmondhatta volna! Megint csak Barnest védi. Mindig ezt tette" gondolta magában. Ha eddig azt hitte, hogy élete egyenesbe jön, akkor bizony tévedett. Lassan véget ért a felvétel. A feszültséget tapintani lehetett a társaságban. Bucky megköszörülte a torkát, amin még Tony is meglepődött.

- Sajnálom. Én nem emlékszem semmire. Az nem én voltam. Rendkívül sajnálom. - ezek a szavak pedig őszinték voltak...

Teltek, múltak a napok, de egyik fél sem engedett az igazából. Steve megbántva érezte magát, mivel fájdalmas dolgokat vágott a fejéhez a másik, Tonyt pedig tudjuk, hogy miért fájt neki a dolog. Vajon ki fognak majd Békéscsaba?