𝑻𝒐𝒈𝒆𝒕𝒉𝒆𝒓? 𝖥𝗈𝗋𝖾𝗏𝖾𝗋. /Stony/

1S▶Török sorozat◀

Délelőtt tíz óra volt. Natasha és Clint lement az edzőterembe, Bruce a laborban, Tony a szobájában és nem utolsó sorban Steve éppen reggelit próbált összegyúrni a csapatnak. Első ötlete a palacsinta volt, de telement sóval, így azt mellőzte. Ezután következett a rántotta, de azt sikerült odaégetnie. Mikor a tojás is a kukában végezte, feladta és szendvicseket kezdett el készíteni. Szóval végül tizenöt darab szendvicset tett le az asztalra, majd megterített, és megkérte Jarvist:

- Jarvis, kérlek szólnál mindenkinek? - törölte meg a kezét egy rongyban.

- Persze, Mr. Rogers. - felelt az MI. Pár perc múlva beszállingózott a csapat többi tagja is. Először Clint foglalt helyet és enni kezdte az egyik sonkásat. Pár perc múlva már mindenki az asztalnál ült és csemegézett.

- Figyelj, Steve. Ez tök jó, de miért van ilyen égett szag? - vonta fel a szemöldökét Banner.

- Próbálkoztam a szendvicsen kívül mással is. - felelte az említett.

- Próbálkoztál te már eleget mással is. Például az emberek elárulásával. - csámcsogott Tony.

- Tony! - rivallt rá Clint.

- Tony. - szólt nyugodtan Bruce.

- Tony, ne kezdd! - szólta le Tahsa.

- Mégis miért? Érezze csak a bűntudatot! - köpte a szavakat Rogers felé.

- Ha nem hagyod abba, tarkón váglak! - emelte fel a kezét az orosz.

- Szendvics reggeli? - állított be Bucky.

- Lenne, ha ez nem veszekedne? - mutatnak rá egyszerre Tonyra.

- Jaj, hagyd már! Megbánta, hidd el. Most együnk! - ült le ő is az asztalhoz. Stark mérgesen szuggerálta a Kapitányt, akit ez kellemetlenül ért. Natasha megunta, és így kezdet el motyogni:

- Az embernek egy normális napja nem lehet. Egyfolytában csak veszekednek, ahelyett, hogy az egyik idióta a másiknak bevalljon mindent. Az eszem megáll. - nézte a beszéde közben a tányérját. Tony megállt az evésben és kérdően pillantott Natre, a Kapitány pedig félrenyelte a falatot és fuldokolni kezdett. A csapat többi tagja kerek szemekkel nézett Natashára. - Most mi van? Lassan már rosszabb lesz a helyzet egy török sorozatnál. - vont vállat. Bucky ütögetni kezdte barátja hátát, hogy ne így fejezze be az életét. Mikor már jól lett, megköszönte Bucknak a segítséget és nagy kortyokban elfogyasztott kettő pohár vizet. Ezután a kettő ember számára kínos szituáció után azok csöndben fejezték be a reggelit. Mind a ketten gondolkoztak a dolgokon. Tony az étkezés után a szobájában kötött ki. Mindenki követhet el hibákat, még Amerika csillagos hőse is. Igaz, fájt még neki az árulás, de jobban belegondolt a dolgok hátterébe. Ő se tudta volna a számára legfontosabb emberrel közölni azt, ami megváltoztathat a kapcsolatukon sok dolgot. Ha maga a fordított helyzetben lett volna, akkor ő sem mondta volna el Stevenek. Ebből sehogy sem lehet jól kijönni. Ha Bucknak megbocsátott, akkor Rogerssznek is megtud... A Kapitány lecammogott a lépcsőkön a sokszor látogatott helyre. Már mindkét kötés ott pihent a kezein. Addig-addig ment, míg szembe nem találta magát a boxzsákkal. Első ütésnek alig vitt bele erőt. Majd mindig egyre többet és többet. Ő nem neheztel Tonyra már egyáltalán, de mégis haragos hangulatába volt. Haragudott a playboyra, mert ő haragudott rá. Haragudott magára, mert nem képes már jó ideje épp ésszel gondolkodni a közelében. Haragudott mindenre, ami valamilyen kapcsolatban áll Tony Starkkal. A legjobban arra haragudott egyébként, hogy még mindig nem kaphatja meg. Még nem... Figyeljetek a mégre.
➢➤➢➤➢➤
Natasha, Bruce és Clint a tévében valami török sorozatot néztek. Tony éppen kávét csinált magának és gondolkozott egy beszélgetés kiküszöbölésén. „Nem mehetek csak úgy oda. Valami belépőt kéne kitalálni, csak nem tudom, hogy hogyan. Ha kocsival odagurulnék elé, és mikor megáll a jármű lehúzom az ablakot? Ez nem jó. Akkor valahogyan le kéne terelni és ez már így túl bonyolult." Ameddig ötletelt, nem vette észre a konyába lépő személyt.
- Kávét csinálsz? - lépett mellé. A másik hatalmasat ugrott és erősen a mellkasára szorította a kezét.

- Az ég verjen meg! Majdnem szívinfarktust kaptam! - zihált, amin a szőke elnevette magát.

- Bocsi. - mosolygott - Csak beszélni szerettem volna veled.

- Én is ezt terveztem. - vett ki a szekrényből egy bögrét és töltött bele kávét.

- Szóval... Először is nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el neked, pedig el kellett volna. Másodszor azt is sajnálom, hogy megütöttelek. Meg tegnap is... Na mindegy! Az a lényeg, hogy mindent sajnálok és... - itt ekkor Tony félbeszakította.

- A tegnapi csókot is? - fordult vele szembe. Letette a kávéját a pultra és a másikat nézte, aki el volt pirulva.

- Mi-Milyen csók? - játszotta a hülyét.

- A tegnapi. - tette karba a kezét.

- Tudsz róla?

- Hát hogyne tudnék? - mosolyodott el.

- Sajnálom azt is. - nézte a földet.

- Miért?

- Mert akaratodon kí... - nem tudta befejezni, mivel Tony az ajkaira tapadt. Mohón falta a szőkéit, aki meglepődött, de viszonozta a csókot. Mind a kettejükön átfutott az a kellemes bizsergés, amit csak a másik közelében éreztek. Majd' kicsattantak az örömtől, de sajnos később levegőhiányban el kellett válniuk. Tony sóhajtott, majd így szólt.

- Sajnálom én is. Fordított helyzetben én se tudtam volna máshogy cselekedni. Én is sajnálom a verekedést, amit én provokáltam ki. Mindent sajnálok, de a tegnapi csókot nem. - mosolyogtak rá a másikra. Nagy meglepetésükre megszólalt Natasha az ajtófélfának dőlve:

- Tiszta török sorozat.