𝑻𝒐𝒈𝒆𝒕𝒉𝒆𝒓? 𝖥𝗈𝗋𝖾𝗏𝖾𝗋. /Stony/

1S▶Jó tanácsok az MI-től◀

Már mindenki készülődött a bulira, ami a Stark Toronyban lesz megtartva. Tony persze hazament még előző nap este, hogy normálisan el tudjon készülni, Jarvis javaslatára. Jöttek emberek, akik a díszítést csinálták, vagy pedig az étel és innivalókat készítették elő, majd szolgálják fel. Fél óra volt a kezdésig. A zseni már egy öltönyben feszengett a tükör előtt, majd megkérdezte Jarvist.

- Szerinted Pepper el jön majd? - igazította magán a zakót meg a nyakkendőt.

- Mire kívancsi - amit hallani akar, vagy ami az igazság? - kérdezett vissza a hang, ami belengte a szobát.

- Az utóbbi. - sóhajtott, majd elkezdte beállítani a haját.

- Véleményem szerint, Ms. Potts nem fog megjelenni. Az ok rá, hogy egy számára ismeretlen gazdag férfival nyaralni ment.

- Ko-komolyan? - fagyott le - Ilyen gyorsan továbblépett? - ült le az ágyára.

- Úgy látszik, uram. Sajnálom, hogy nekem kellett szembesíteni a hírrel magát.

- Kösz, J. - mondta szomorúan. Belenézett még egyszer a tükörbe, majd megbizonyosodott róla, hogy már tökéletes a haja, lement a földszintre, majd ki az épületből. Út közben pár nő és férfi próbálta lefoglalni a milliomost, de az csak átviharzott közöttük. Dacosan folytatták a feladatukat a playboy hűlt helyét figyelve. Mikor kiért az épületből az emberek sokaságát látta az utcákon, azért jobbnak látta a helyzetet, ha visszamegy és helyet foglal a páncéljába. Így is tett, majd pár perc múlva már az eget szelte. Meg sem állt a Szabadság szobor fáklyájáig, ahol földet ért és amilyen gyorsan csak tudott, kiszállt az őt körülvevő vasruhából. Csak pár másodperce élvezhette az ottani levegőt, máris megérezte az első könnyet, ami végigfutotta az arca kisebb részét. „Bassza meg Pepper!" gondolta magában, majd megérezte a második nedves kis cseppet kikecmeregni a szeméből. Kezébe temette az arcát, majd amint összeszedte magát, megerősödött egy kicsit; visszaöltötte magára a páncélt, és már célba is vette a Tornyot.

➢➤➢➤➢➤

Amikor visszatért, már az emberek hemzsegtek az épületben. Pont erre nem volt szüksége. Keresett egy félreeső garnitúrát, amit elfordított az ablak felé, majd leült rá. Egy fájdalmasat sóhajtott, majd érezte, hogy ha nem tűrtőzteti magát, megint potyogni fognak a könnyei. Halk lépteket hallott, amik a közeledést az ülőalkalmatosság előtt alábbhagytak.

- Szabad ez a hely? - kérdezte Natasha.

- Nem ül rajta senki, mint látod. - rá se nézett a nőre, csak kémlelte a kinti várost.

- Jó kis bulit rittyentettél össze.

- Jaj, hagyjad már, Nat! - nevet keserűen az emberbarát - Szar az egész! Olyan, mintha egy nyugdíjas találkozót tartanék! - fakadt ki. Az utóbbi mondatot a rengeteg, szinte csak öregekből álló emberekre értette. Natasha csak felnevetett, ami Tonyt még jobban felidegesítette - Te most kinevetsz engem?! Soha az életben nem foglak több ilyenre meghívni!

- Hát, ilyenre ne is! - mosolygott játékosan a vörös, mire csak egy mérges pillantást kapott. Ezzel nem is foglalkozott volna, ha nem vette volna észre a kicsit piros és feldagadt szemeket, amikben egy kis könny csillant meg. Mikor a milliomos rájött, hogy a nő a szemeit vizslatja, hirtelen elfordult tőle. Nat szólásra nyitotta a száját, de ekkor jött egy trió feléjük.

- Le lehet ülni? - kérdezte Bruce.

- Gyertek. - Húzódott szélre Natasha, hogy helyet tudjanak foglalni. A nő mellett Bruce, amellett Clint és Tonyhoz préselődött még a szuperkatona is. Beült még az ölükbe a jóleső, kellemes csend. Van az, amikor egy beszélgetésre rátelepszik a kínos csönd, ami zavarja a jelenlévőket. Úgy furakszik közéjük, mint a rossz gondolat az agyba, és telepszik rá a bensőjükre. Akár egy kártevő. Van még persze, jelen esetben a kellemes csönd. Ami megnyugtatja a résztvevőket és hagyja, hogy nyugalmasan a gondolataikba merüljenek és nézzék a gondolataik fortyogó vízét, hátha meglátnak valami kedves kis dolgot köztük. Nat törte meg halkan a csendet.