𝑻𝒐𝒈𝒆𝒕𝒉𝒆𝒓? 𝖥𝗈𝗋𝖾𝗏𝖾𝗋. /Stony/

S2▶Engedjen el!◀

  A szőke lassan nyitogatni kezdte a szempilláit. Először azt realizálta, hogy idegen helyen fekszik, majd rájött, hogy semmi sem jut eszébe a felkelése előtti pillanatokból. Volt e olyan? Fogalma sincs. Felül, de ez fájdalommal jár. Érzi, hogy sérült. De vajon mi történhetett? Mi történt vele az elmúlt időben?
  Nagy szenvedések közepette lábra állt és elindult felfedezni az idegen lakást. Lassan kibotorkált a szobából. Az ajtón kilépve tágas helyiségbe ért, ami tele volt megannyi ajtóval, amik feltehetőleg szobákba nyíltak. Felfedezett egy korláttal körbekerített részt. Odacammogott és sejtése szerint egy lépcsősor volt az. Nagyon modern volt minden, ami megfélemlítette. Nem tudja mikre képesek a kütyük és az ismeretlentől félt. Mivel semmire sem emlékezett, ezért rettegett. Amint lelépett az utolsó lépcsőfokról is, beszédre lett figyelmes. A közeli lehetett. Tett pár lépést és meg is pillantotta az embert, aki hevesen beszélt valakivel telefonon. Sétálgatott a nappaliban. Egy fekete testre simuló pólót és egy melegítőt viselt. Haja és szeme mogyoróbarna színben illegette magát szereplőnk szeme előtt. Volt a férfin körszakáll is, ami jól állt neki. Ahogy tette a kilométereket, észrevette lassan a szőkeséget. Gyorsan elköszönt és mosolyogva a férfihez lépett, aki támadásra készen állt. Nem tudta, hogy milyen szándéka volt az öltönyösnek, csak annyit tudott, hogy fájdalmat kell neki okozni.

- Steve – mosolyodott el boldogan az öltönyös – Örülök, hogy felébredtél. Aggódtam érted – sütötte le a szemeit – Minden rendben? – tette fel a kérdést, mikor észrevette a feszült légkört. Mivel a szőke nem válaszolt, gyengéden a vállára helyezte a kezét, mire végre a másik lépett. Lazán átlendítette a hátán, majd ráülve ütlegelni kezdte. Tony védte az összes ellenséges megnyílvánulását, de nem értette, hogy miért lett ilyen. Vérben forgó szemekkel nézett a barnára, mikor az ledobta magáról és gyorsan felugrott – Hé! Mi történt veled?! – válaszra sem méltatta a másikat, csak neki rontott. Stark gyorsan reagált és magára hívta a páncélt. Nem akart ártani Stevenek, mert szerette. Magánál is jobban. Ezek nagy szavaknak számítottak. Hárította a szőke ütéseit, és úgy gondolta az lesz a legjobb, ha megfékezi. Ezért egy óvatlan pillanatban hátrafeszítette az izmosabb férfi kezeit és megkötözte azokat szigszalaggal. Ellökdöste a kanapéig, majd lazán rádobta. A lábait felemelte az ülőalkalmatosságra, majd ránehezedett azokra. Az alatta lévő férfi izgett-mozgott, hogy kiszabadítsa magát, de nem sikerült neki. Bokáját is összekötötték. Mikor Vasember befejezte az 'ellensége' hatástalanítását, levette magáról a páncélt.

- Engedjen el! – kiáltotta el magát a 'túsz'.

- Mi ütött beléd? – tette karba a kezét a milliárdos – Miért támadtál rám? Miért magázódol? – kérdezte értetlenül.

- Engedjen el! – ismételte meg magát.

- Najó, megvárom, míg lenyugszol – ült le a az egyik fotelbe – Hogy vagy? – kérdezte aggódva, de nem kapott választ. A másik hallgatott. Mit rontott el? Mit csinált, amiért ilyenné vált a szerelme? Mi történt hirtelen? Valamit rosszul csinálhatott és ki fogja deríteni, hogy mit is. A jobb karja bekötve és hátrafeszítve volt. Kötést kell cserélnie, de nem tudja, hogy hogyan fogja megcsinálni, ha a sebesült ficánkol...
Elment az elsősegély dobozért, majd megállt a hasra fektetett Kapitány mellett. Végigvezette rajta a tekintetét és a mogyoró barna szemek megálltak egy bizonyos helyen. Elmosolyodott és magában ezt gondolta:

'Amerika legjobb segge. Nem hazudtak'

- Engedjen el! – zökkentette ki fantáziálgatásából Rogers. Megrázta a fejét, majd ráült a hátára.

- Lecserélem a kötést. Ha megmoccansz, neked lesz szar – tudatta vele a tényeket, mire az alatta lévő egyed sóhajtott. Lassan letekerte róla az anyagot és fertőtleníteni kezdte a sebet. A szőke nem tudta, hogy mit tegyen. Meg kell valahogy szöknie és móresre tanítania a felette lévőt. A tehetetlenség lett úrrá rajta, de ennek ellenére kitartóan törte a fejét. Kicsit felszisszent, mikor az alkoholos anyag a sérüléséhez ért, de próbált nem hangot adni neki. Érezte, ahogy a dühét kiváltó ok elemeli a vattát, majd egy újabb gézt helyez a sebre. Ezután körbetekerte fáslival és felállt – Kész vagy. Nem is volt olyan borzalmas, mi? – csak idegesen fújtatott egyet – Valamit még?

- Most azonnal engedjen el! – sziszegte és hangjából Tony töménytelen dühöt tudott kivenni. Nyelt egyet. Valamit tett, amivel ennyire megbántotta kedvesét. De mi volt az?