Új iskola, új világ - Egy X-Men sztori [SZÜNETEL]

7. rész

Az első dolog, amit reggel meghallottam, az Taylor ébresztője volt, aztán valami nagyot koppant a földön, majd halk káromkodás és morgás keveréke hallatszott fel a padlóról.

- Taylor, jól vagy? - nyöszörögtem még mindig csukott szemmel.

- Aha, csak lefordultam az ágyról. - tápászkodott fel. - Gyere, ideje felkelni!

- De nem akarok! Egyáltalán mennyi az idő? - vackoltam beljebb magam a takaróba.

- 5.30. Reggeli edzés, emlékszel?

- Ne...

- Ne szenvedjél már! Gyere! - azzal lerántotta rólam a takarót.

- Gyilkos! Iszonyat hideg van! - kuporodtam össze.

- Hé, ha nem akarsz megfagyni, öltözz fel.

Végül nagyot sóhajtva felkeltem, és átvedlettem az edző ruhámba. Egy pillanatra megálltam, hogy kinézzek az ablakon és megcsodáljam a napfelkeltét.

- Milyen szép!

- Gyere már! Még a végén elkésünk miattad. - fogott karon Taylor és kezdett el kifelé húzni.

Lefutottunk a lépcsőn, ki az udvarra. Ahogy kiléptem a kapun szembevágott a hideg, reggeli szél. Még szerencse, hogy dupla réteget vettem fel... Öt perccel 6 óra előtt értünk le, de szinte már mindenki itt volt. Na, jó, azért ennyire csak nem ijesztő ez a Logan. Vagy de?

Pontban hatkor egy alacsony alak kilépett az ajtón, mire mindenki csöndbe maradt és kihúzta magát. Nem volt nálam sokkal magasabb a férfi, nagyjából a 40-es, 50-es éveiben lehetett, nem tudtam igazán eldönteni. Egy szál rövid ujjúban volt a hideg ellenére, de nem úgy tűnt volna, hogy zavarja. Zömökebb alakja volt, de a pólója alatt dagadtak az izmok. Pár napos szakáll borította az arcát, a haja pedig két oldalt enyhén felállt, szarvakat imitálva. Karba tett kézzel megállt a lépcső tetején és egy pillantásával elküldött mindenkit melegebb égtájakra.

Már a férfi kisugárzásától is kellemetlenül éreztem magam, de az sem segített, hogy szúrós szemekkel mért végig mindenkit egyesével. Ahogy szinte teljesen mozdulatlanul állt, figyelmet parancsolva már csak a jelenlétével is, a nagyapám jutott eszembe. Ő egész életében katona volt és hasonló légkör vette őt is körbe. Ez egy picit segített a halálfélelmemen, amikor Logan rám nézett, mert a nagyapám sem volt igazából olyan rossz ember, csak szigorú és nem tűrte el, ha valaki nem azt tette, amit ő mondott. Lehet, hogy Logan is katona volt valamikor?

- Kik az újoncok? - kiáltotta el hirtelen magát a férfi, hangerőt nem kímélve.

Akaratlanul is összerezzentem, de igyekeztem megnyugtatni magam. Hiszen nincs mitől félned, nem fog bántani.

Kihúztam magam és előre léptem még három másik gyerekkel együtt. Ketten nagyjából velem egyidősek voltak, a harmadik pedig úgy 11 éves. De ami meglepett, az az, hogy mindenki fiú volt. Mi ez a hím invázió? Kikérem magamnak!

Láttam a két idősebb srácon, hogy majd összecsinálják magukat, még a kicsi is sokkal bátrabb volt náluk. Logan pár pillanatig bámult ránk, majd újból elordítva magát, kiadta a parancsot a többieknek.

- Az újak kivételével mindenkinek 2 kör futás a birtokon! Ha valakinek a csalás lehetősége még csak a fejében is megfordul, dupla annyit fut! Nyomás!

A csapat zokszó nélkül nekikezdet a nagyon, nagyon hosszúnak tűnő futásba. Gyerekek, én itt meg fogok halni... Amint az utolsó ember is eltűnt a fák mögött, Logan négyünk felé fordult. Őszintén bevallom, nyeltem egy nagyot.