Új iskola, új világ - Egy X-Men sztori [SZÜNETEL]

3. rész

 Reggel hangos kopogásra riadtam fel. Egy pillanatig azt sem tudtam, hogy hol vagyok, de aztán minden beugrott. Megkönnyebbülve zuhantam vissza a párnára. Minden izmom sajgott az elmúlt napok menekülésétől. Azonban a kopogás újra felharsant, de most már egy kicsit türelmetlenebbül.

- Jövök!- kiáltottam fel.

Taylor már nem volt a szobában, gondoltam elment edzésre. Vagy órákra. Attól függ, mennyi ideig voltam kiütve. Nagyon reméltem, hogy Logan nem váltotta be a fenyegetését. Nem szerettem volna, ha Taylort miattam büntetik meg. Nagyot ásítva felkeltem az ágyból, pedig olyan szívesen fetrengtem volna még órákig. De hát vár a kötelesség...

Előhalásztam pár ruhát, amik nem voltak rózsaszínűek. Találtam egy sötétkék farmert és világoskék pólót, de annak elég nagy volt a kivágása, ezért inkább maradtam egy fekete rövid ujjúnál. Elég sötét képet festettem magamról, de hát nem akartam pink cuccokba vagy egy, a mellkasomig kiérő dekoltázzsal mászkálni egész nap. A ruhakupacban volt néhány szürke edző cucc, a nadrágok oldalán ás a felsők váll részénél egy X jel volt egy körben. Nem kellett túl sok IQ, hogy kitaláljam, ez a suli logója.

Szerencsére a hajam nem jött szét az este, így nem kellet vele semmit sem csinálnom. Öltözés közben elgondolkodtam, hogy vajon kit küldött értem Ororo. Egy tanárt vagy egy diákot? Mindenesetre siettem, nem akartam, hogy úgy ismerjenek, mint aki lassabban készül el egy csigánál is. Egy kicsit izgultam, hogy vajon milyen lesz a körbevezetőm, mert eddig csak összesen... négy embert ismertem. Meg hát elvileg körbejárjuk az épületet is. Talán még pár kérdésre is választ kapok...

Enyhén izgulva kinyitottam az ajtót, de ahogy kiléptem volna rajta, neki ütköztem előttem lévő fiúba, aki valamilyen okból kifolyólag pont a küszöbön állt. Nagyjából velem egyidős srác volt, úgy kb. fél fejjel lehetett nálam magasabb, mély barna volt a szeme és haja is, ami a jobb oldalon rövidebbre volt vágva, így a tincsek a másik irányba fésülve lógtak bele enyhén a szemébe, ahogy a kezében tartott könyvet olvasta.

Amikor neki mentem majdnem eldobta amit éppen olvasott, de még az utolsó pillanatban sikerült elkapnia. Pont el tudtam olvasni a borítón lévő címet és önkéntelenül is elvigyorodtam. Jules Verne: A rejtelmes sziget. Nagyot dobbant a szívem, mert ez volt a kedvenc könyvem és sok kellemes emlék fűzött a regényhez.

- Uh, bocsi, nem kellett volna pont beállnom az ajtóba, gondolkodhattam volna is. – mentegetőzött a fiú, miután sikerült össze szednie magát.

- Nem, nem semmi baj. Amúgy jó választás. – biccentettem a könyv felé mosolyogva. Végül is ennél kínosabb már úgysem lehet a helyzet.

- Hát igen, még eléggé az elején tartok, de-... Várj, te olvastad? Eddig azt hittem, hogy csak én olvasok az egész suliban Vernét!

- Hát most akkor már nem vagy egyedül. - mosolyogtam rá- Bianka vagyok.

- George. Én foglak körbe vezetni. - tette el a könyvét.

George egész kellemes társaságnak bizonyult, egy darabig még beszéltünk a könyvről, majd végül áttértünk az iskolára. Elmondta a tanárokat és, hogy ki mit tanít. Elég érdekesen hangzott, és ha nem látom a saját szememmel az alagsori edzőtermet, akkor simán elhiszem, hogy ez csak egy átlagos bentlakásos suli. Dél körül beültünk az ebédlőbe és ettünk valamit. Soha nem képzeltem volna, hogy iskolanézés közben így meglehet éhezni. Miközben ebédeltünk elmesélte a napirendeket.

- Reggel 6-kor kezdődik mindenkinek a közös edzés, utána suli délig, aztán ebéd. Délután 1-ig pihenő és aztán fokozatosan kezdődnek az edzések. Mivel te csak tegnap jöttél az első csoportba leszel beosztva, ami 3-kor kezdődik. Az edzések végeztével szabad program van, lehet házit írni, vagy amit szeretnél. 6-kor vacsora és 10-kor pedig takarodó. Ilyenkor vigyázni kell, mert általában Logan az ügyeletes, aki gyűlöli ezt csinálni, és amint lehet, lelép, max. egyszer - kétszer, megy végig a folyosón. Viszont olyan a hallása, mint egy ragadozóé és a legapróbb kis neszt is meghallja.