Új iskola, új világ - Egy X-Men sztori [SZÜNETEL]

17. rész

 Jó hír, nem öltem meg a fákat. Mint kiderült, van néhány mutáns, akiknek növény alapú a képességük és a gyakorló pályákon letarolt növényeket újra szokták éleszteni, egy kis zsebpénz fejében. Nos, azt hiszem, most nekik jó hetük lesz.

Másnap délután ismét a suli mögött találtam magam, a céltáblákkal szemezgetve. Most a fiúk is csatlakoztak és enyhén irigykedve figyeltem őket. Leo egy tűzgolyóval megcélozta az egyik táblát, viszont elvétette és a fű kapott lángra, amit azonban Herbert egy adag földdel elfojtott, Will pedig sok kis fehér virágot növesztett a kiégetett gyep helyére. Én meg csak álltam, hol a kezem, hol a céltáblákat szidva. Végül nekem is sikerült újból használnom az energia hullámokat, de annyira igyekeztem visszafogni magam, hogy ne járjak úgy, mint tegnap, alig csak pár méterre hatott el a löket. Emily próbált bátorítani, hogy nyugodtan használjam erősebben, ne féljek, aminek pár fa látta ismét a kárát.

Következő nap, szerdán, az edzőteremben voltunk. Meg kell, hogy mondjam, volt egy kis rossz érzésem a hellyel kapcsolatban, de gyorsan elhessegettem. Nincs mitől félni, nem fog ismét ránk támadni a terem. Emily ez alkalommal egy energia elnyelő szerkezet elé állított be, ami egy nagy kör alakú felület volt a fal egyik részén és leginkább egy fekete lyukhoz lehetne hasonlítani, minden fajtájú energiát elnyelt. A csavar viszont benne, hogy azt át is alakította és átküldte a laborba, hogy ezzel az energiával tudják működtetni az ott lévő gépeket.

Az erőmet már egyre jobban tudtam használni és bár még mindig nem volt túl jó, éreztem, hogy fejlődök. Már többször sikerült használnom - akár egymás után is - az erőm, de azért most is volt, amikor nem akart engedelmeskedni. Az erejét viszont még mindig nem tudtam irányítani, vagy túl erős lett, vagy pedig csak alig valami. A fiúk már tök jók voltak, szinte hibátlanul uralták a képességeiket, úgyhogy kissé lemaradva éreztem magam, pedig tudtam, hogy alig egy hete van meg még csak az erőm, ők meg már egy ideje gyakorolhatnak. Mindenesetre Emily ez alkalommal nem hagyott minket magunkra és nem is hinném, hogy ez a közeljövőben újból elő fog fordulni.

Csütörtökön végre ráéreztem. Nem tudom, hogy, egyszerűen csak éreztem, hogy most menni fog. Kitartottam a kezem és az energia hullámok kicsaptak a tenyeremből. Újra megpróbáltam és sikerült. Fogalmam sincs, mit csináltam ez alkalommal másként, de... Hihetetlen érzés volt. Éreztem az energiát áramlani a testemben és, nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg. A hullámok szinte pulzáltak a testemben és bár új volt, mégis ismerősként hatott az érzés. Hirtelen nem is tudtam, hogy éltem eddig, e nélkül az érzés nélkül. Ez alkalommal egy céltáblát is becéloztam és bár kissé félre ment, a hullámok széle elkapta a táblát és méterekkel hátrább taszította azt. Hihetetlen. Egyszerűen nem tudtam betelni az érzéssel. Az erő bizseregtette az ujjaim és egy mosoly kúszott az arcomra. Igen, erre vártam végig. Emily bíztatására a távolabbi táblákat is megpróbáltam eltalálni, de ez már nem ment annyira jól. Sokkal nehezebb a távolságot és az erőt összeegyeztetni, mint gondoltam. Egypár próbálkozásba bele telt, mire sikerült nagyjából kikövetkeztetnem, mekkora erőt is kéne használnom. Egyébként megfigyeltem, hogy ha összébb zárom az ujjaim, nem tartom olyan szélesre őket, kisebb lesz az energia löket. Bár ezen a technikán még csiszolnom kell, szerintem jó kezdés. Annyira bele lendültem a gyakorlásba, hogy kicsit ki is csúsztam az időből, Emily és fiúk már visszamentek, de nekem szerencsére megengedte a lány, hogy maradjak még egy kicsit. Olyan jó volt, nem akartam abbahagyni. Végre én is használhatom a képességem! Hihetetlen volt nézni a kékes fényű energia hullámokat, ahogy átszelik a gyakorlóteret és tudni, hogy én csináltam őket. Ez az én, saját képességem.

Majdnem frászt kaptam, amikor Fred hirtelen felbukkant mögöttem. Mint kiderült, azért jöttek le Taylorékkal, mert szerették volna akcióban látni a képességem, és mert unatkoztak. Szóval George-ék letelepedtek az épület aljába, engem pedig bíztattak, hogy folytassam csak. Kicsit ideges lettem, hogy most már nézőközönségem is lett, de vettem egy mély levegőt és igyekeztem csak az erőmre koncentrálni. Ha eddig is ment, most is fog. Végül Logan zavart el minket, hogy húzzunk fürdeni, - egész pontosan én – és tanulni, mert ha holnap nem tudjuk az anyagot, jobb, ha nem is jövünk be órára. Pedig holnap nem is lett volna törink.