Új iskola, új világ - Egy X-Men sztori [SZÜNETEL]

9. rész

Meg kell, hogy mondjam, a labor nem is volt olyan rossz, mint azt elsőre gondoltam. Ahogy lementünk a lépcsőkön, tőlünk jobbra volt a gyengélkedő meg a mosoda, ahonnan idáig hallatszott a gépzúgás. Erről jut eszembe, meg kell majd kérdeznem Taylort, hogy működik itt a mosás. Bal kéz felé pedig egy hatalmas labor volt, minden féle géppel tele zsúfolva, de kellemes kávé illatot árasztott magából. Belépve megakadt a szemem McCoyon és egy rövid fekete hajú nőn, akik hevesen gesztikulálva figyeltek egy lombikot. Fred „véletlenül" belerúgott egy gépbe, hogy magunkra vonja a figyelmet. Kicsit drasztikus módszernek véltem, de működött, a két alak egyből felkapta a fejét, bár nem úgy tűnt, tudják mi okozta a hirtelen hangzavart.

- Ah, gyerekek! – pislogott McCoy, miután kirángattuk a kis tudományos világából. – Segíthetünk?

- Um, a professzor küldött egy vizsgálatra a képségemmel kapcsolatban... – léptem előrébb, mire a nő arca felcsillant.

- Bianka, ugye? – sietett felénk. – Igen, a professzor említette, hogy jössz! Penelophe Henrietta doktornő vagyok, örvendek! Látom, elhoztad a barátaidat is, nagyszerű! Gyertek csak, erre! McCoy-jal éppen egy kísérleten dolgoztunk, de azért remélem, megvár majd a tanár úr. – kacsintott a férfira, aki visszavigyorgott.

- Az attól függ. Ha lassú leszel, kénytelen leszek folytatni nélküled!

A doktornő sértődött arcot vágott, majd átterelt minket egy másik szobába. Két ágy foglalt helyet a teremben, függönyökkel elválasztva egymástól, a falak mentén pedig asztalok sorakoztak, rajtuk még több furcsa eszközzel és kémcsővel. A fiúk ledobták magukat az egyik ágyra, a doktornő pedig lenyomott engem a másikra és egy mozdulattal elrántotta a függönyt. Még szerencse, hogy Taylor ott maradt mellettem.

- Rendben drága, először csak egy rutin vizsgálat lesz, utána veszek DNS-, és vérmintát, nem kell semmitől sem félned!

A doktornő aztán munkához látott, hol engem, Taylor vagy a srácokat a túloldalt kérdezgetve mindenféléről, de a mosoly egy pillanatra sem tűnt el az arcáról. Kedves nőnek tűnt és egy pillanatra sem állt be a szája, pedig láthatóan csak a koffein tartotta még életben. Kék farmert és egy kinyújtott lila felsőt viselt, amit különböző égésfoltok tarkítottak, erősen gyanítottam, hogy néhány rosszul kisült kísérlet maradványai lehettek. A fehér köpenyét különböző rajzok és üzenetek díszítették, illetve az anyagnak hiányzott az alja jobb oldalt, mintha letépték volna. Fekete, rövid haja volt, egészen a válla fölé ért és egy hajráffal fogta vissza, hogy ne menjenek a tincsek a szemébe munka közbe.

A vizsgálat sem volt vészes, a doktornő megnézte a reflexeim, meghallgatta a tüdőm, pont, mint egy normális orvosi vizsgálaton. A DNS teszthez vett nyál és haj mintát – amit a fejbőröm annyira nem értékelt -, csak a vérvétel volt valami, amit szívesen kihagytam volna, de hát az sem a világvége. A doktornő egy újabb történetet kezdett el mesélni a fiúknak, ahogy a mintákkal a gépek felé vette az irányt. Miközben visszabújtam a pólómba, azon gondolkodtam, hogy vajon menny időbe telhet, mire kész lesznek az eredmények, hiszen egy DNS vizsgálat nem lesz kész pár nap alatt. Reméltem, hogy hamar megkapom a választ, mert eléggé érdekelt már, hogy mégis miért nincs még mindig képességem. Sőt, lehet, hogy azt is meg tudják majd mondani, hogy milyen erőm lesz.

Taylor visszahúzta a függönyt, amit felöltöztem, Fred pedig úgy integetett nekünk, mintha hónapokig távollettünk volna. Egek, tényleg idióta ez a fiú, de közben aranyos is. George egy igazán érdekes beszélgetésbe kezdett a doktornővel, mi meg türelmesen vártunk, amíg befejezik, de már kezdtem aggódni, hogy túl sokáig leszünk lent és még a végén késnek az edzésükről. A doktornő éppen a mondat közepén tartott, amikor a mellette lévő fax hirtelen bekapcsolt és elkezdett nyomtatni valamit.