Új iskola, új világ - Egy X-Men sztori [SZÜNETEL]

18. rész

Hétfő reggel Mr. Jacob kitalálta, hogy párokban készítsünk kiselőadást egy regényről és már megkérdeztem volna Taylort, hogy leszünk-e együtt, amikor a férfi hozzá fűzte, hogy ő fogja kialakítani a párokat. Kicsit sajnáltam, hogy nem lehetek a lánnyal, de legalább jobban megismerem az osztályt, hiszen a nagy létszámnak köszönhetően, csak alig tudok valamit a többségről.

Ugye, Liliéket már ismerem egy nem túl jó tapasztalatból, rajtuk kívül pedig csak felületesen néhány embert.

Ott van például Alfred, egy szőke hajú, szemüveges és nagyon hangos srác, aki imádja Mr. Kirklandot idegesíteni és nagyon érdekesen tud nevetni, vagy az ikertestvére Matthew, aki az öccsével ellentétben halk, visszahúzódó, néha alig lehet észrevenni, hogy egyáltalán ott van órákon és van egy nagyon aranyos, kis plüss jeges maci kulcstartója. Bár a személységük eltérő, a mozdulataik és a testtartásuk teljesen ugyanaz. Fred mesélte, hogy egyszer megcsinálták a szokásos iker trükköt és ugyanolyan ruhákban, hátrafésült hajjal jöttek be, még ugyanúgy is viselkedtek egész nap és senki nem bírta megmondani, hogy melyikkőjük kicsoda.

Mögöttem ül Eve, egy nagyon aranyos és segítőkész lány, bár alig szokott megszólalni, beszélni is csak a legjobb barátjával, Kaylával láttam eddig. Kayla is inkább egy háttérszemélység, de néha bele lendül és akkor nem lehet csöndben tartani, emellett egy igazi zseni a lány.

Justin, egy zöldhajú fiú, aki vagy alszik, vagy az ablakon bámul ki olyan életunt tekintettel, hogy még nekem is elmegy a kedvem mindentől. Két másik fiú társaságában lehet megtalálni, akiknek valahogy sikerült összebarátkozniuk vele. Alex, hosszú, szőke hajú fiú, aki soha nem arra figyel, amire kéne és suli táska helyet egy túrazsákkal jár mindenhova, zsebében egy térképpel. A harmadik muskétás Dominic, aki valahogy mindenkivel kijön, vicces és állandóan mosolyog, illetve a másik kettőt tartja kontrol alatt.

Ott van még Samuel, akinek valamilyen elektromos képessége lehet, vagy csak kocka, de mindig mindenhova magával visz egy laptopot. Ha többet beszélnének Justin-nal, szerintem még jól ki is jönnének, hisz mindkettőjük imádja a környezetét kritizálni egy gúnyos mosollyal az arcán.

Végül Ryan, akivel összekerültem párba. Talán róla tudom a legkevesebbet, alig beszél, mindig hátra behúzódik és vagy olvas, vagy zenét hallgat. Mindenesetre, elsőre viszonylag kedvesnek tűnt, megbeszéltük, hogy edzés után fent találkozunk a könyvtárban és neki kezdünk a kiselőadásnak.

Az edzés jól ment, ismét sikerült irányítanom a képességem és már a hullámok erőségét is valamennyire tudom szabályozni. Ez alkalommal nem taroltam le egy fát se. Miután végeztünk, felsiettem a könyvtárba, ahol a fiú már várt rám, és amikor meglátott, egy aprócska mosoly is megjelent az arcán. A többieket is észrevettem szétszórva, ők is igyekeztek az irodalom projektet lezavarni. George Samuellel került össze, ők egyelőre igyekeztek olyan könyvet találni, amit mindketten olvastak, Fred Alex-szel, akik láthatólag jól elszórakoztak tanulás helyet, Taylor pedig Kaylával, akik legalább neki kezdtek a feladatnak. Ryan most se volt valami beszédes, de egész jó fejnek bizonyult és sikerült megállapodnunk, hogy Dumas: Három Testőr-ét fogjuk feldolgozni. Legalábbis a fiú csillogó szemekkel vetette fel ezt a regényt és nem volt szívem nemet mondani neki, de nem is nagyon bántam, hiszen én is szeretem. Végül csak addig jutottunk, hogy megbeszéltük a vázlatot, mert Taylor már rágta a fülem, hogy menjünk vacsorázni. A hét folyamán jól haladtam, mint az edzéssel, mint az irodalommal.

Emily megdicsért, hogy gyorsan fejlődök, büszke is voltam magamra. Már csak ritkán fordult elő, hogy nem tudtam használni az erőm és a nagyságát is egyre jobban tudtam szabályozni. Remélem, hamarosan végre teljesen meg tanulom irányítani a képességem, mert már kicsit kezd zavaró lenni, hogy állandóan kesztyűt kell hordanom. Persze, biztonságot add, hogy visszafogja az erőm, de furcsa érzés volt, hogy állandóan van valami a kezemen.