Ha az életed lángra lobban [ BEFEJEZETT]

2.

Hamar le telt a munka időm, így már mehettem is el. Fel vettem a táskámat és a kabátomat a földről és elindultam az ajtó felé. – Sziasztok! - köszöntem el Bobtól és Adamtől majd kimentem az ajtón. Kint már hűvösebb volt, és már majdnem teljesen besötétedett. Elkezdtem sétálni az enyhén megvilágított utcában. Leültem egy megvilágított részen lévő padhoz ami tele volt firkálva és undorító rágókkal tele ragasztva. Előhalásztam a táskámból egy maradék szendvicset és megettem vacsora képpen. Közben bámészkodtam. Megfigyeltem a körülöttem történő eseményeket. Mondjuk nem történt sok minden mert vacsora idő volt, és mindenki a családjával volt egy asztalnál, vagy otthonukban vagy egy étteremben,büfében. Régen én is nagyon szerettem a családommal vacsorázni. Mindig mindenki elmondta, hogy milyen volt a napja. Anya mindig vidáman mesélt minden féléről, és mosolyogva hallgatott meg engem, amikor én a suliban történtekről meséltem nekik. Elmeséltem, hogy kaptam egy ötöst meg megyünk majd állat kertbe az osztállyal valamikor, meg ilyenek. Apa meg a munkáról beszélt mindig. Vagy panaszkodott valami miatt. Betettem a fülembe a zene lejátszóm, és séta közben halkan énekeltem. Megálltam a már jól ismert olcsó motelnél, és a maradék pénzemből kivettem egy szobát. Kinyitottam a "lakosztályom" ajtaját majd beléptem. Gyorsan lezuhanyoztam az apró fürdőben majd bedőltem az ágyba, és az álom egyből elnyomott. Másnap elég korán keltem. Magam sem tudom, hogy miért mert dolgozni csak három órakor kell mennem. Na ,mindegy legalább van időm elkészülni. Gyorsan elmentem hajat mosni, utána pedig hajat szárítani. A hajszárító viszont amikor már csak a egy kicsi kellett volna, hogy megszáradjon, akkor feladta a szolgálatot. Elkezdett füstölni majd leállt. Már attól féltem, hogy ki fog gyulladni, ezért nem próbáltam újra bekapcsolni hanem hagytam, hogy a hajam vége megszáradjon magától. Utána elindultam felöltözni. Csak egy sima farmert és fehér pólót vettem fel, majd komótosan össze pakoltam a hátizsákomat, és elindultam a hangszer boltba. Még bőven nyitás előtt értem oda így várhattam egy ideig. Addig a kabátom ujjával játszottam, és a gondolataimba merültem. Nem tudom, hogy mennyi ideig állhattam ott a bolt előtt de végre Bob megérkezett és kinyitotta a boltot. – Mióta vársz itt kint? – kérdezte érdeklődve - Csak nem rég jöttem – füllentettem Ma az volt a feladatom, hogy kitegyem egy polcra a furujákat és más dolgokat. Adam csak délután jött be, gondolom suliban volt mint mindenki. – Szia – köszönt nekem - Szia – köszöntem vissza neki,utána pedig folytattam amit eddig csináltam. Pakoltam. Adam a pult mögött ült és várta a nem érkező vásárlókat. Miután megunta a várakozást, elő vette a telefonját, és elkezdett vele játszani. Miután elfogyott minden kipakolandó doboz, oda mentem a pulthoz, és felültem rá. Nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal, ezért elkezdtem színek szerint válogatni a pulton lévő tálkában a kis cukrokat. Ezzel el is voltam egy ideig, de Adam megszólított - Amúgy te melyik suliba jársz? – kérdezte miközben zsebre vágta a telefonját. – Egyikbe sem. – mondtam kínosan. – Hogy hogy? – kérdezte kíváncsian - Nincs pénzem kifizetni. – mondtam lazaságot mutatva, pedig nagyon bántott a dolog. – Te? – kérdeztem rá én is - Brimingham közép iskolába. Most végzem az utolsó évemet. – Az elég jó gimnázium. Én is szívesen járnék oda, de hát ösztön díj nélkül... - Én kérdezősködhetek itt, ott arról az ösztön díjról ha szeretnéd. - mondta egy kedves mosoly kíséretében. – Tényleg? – csillant fel a szemem - Persze. - mondja kedvesen. Rég nem voltak velem ilyen kedvesek. Egészen zárásig beszélgettünk a pult mögött, zenéről, filmekről, suliról. És nevettem. Sokat. Kis korom óta nem történt ilyen. Szerencsére nem kérdezősködött a múltamról. Szerintem lett egy barátom, és örültem neki. – Most már be kéne zárni a boltot és haza menni, elég késő van. – mondta Adam Bólintottam, és leugrottam a pultról, majd a hátamra vettem a táskámat. Kilépve a boltból, megcsapott az esti hűvös szellő. Már teljesen besötétedett, az utcán lévő lámpák többnyire ki voltak égve, és csak egy, kettő pislákolt néhol. Adam mögöttem bezárta a bolt ajtaját, és velem szembe fordult. – Jó éjt Eli, holnap találkozunk. – Neked is – köszöntem el én is, majd elindultam gyalog a motel felé, Adam pedig a másik irányba indult el. Körülbelül egy három perce sétálhattam, amikor egy olyan részhez értem ahol mindenhol ki voltak égve az út széli lámpák. Gyorsabban kezdtem el szedni a lábaimat, amikor hallottam, hogy valaki jön mögöttem. Hátra fordultam és egy fekete kapucnis pasas követett. Amikor észre vette, hogy meg láttam őt, megállt. Még gyorsabban kezdtem el menni, és még mindig nem volt világítás. Kezdtem eléggé megijedni,és amikor megint hátra néztem akkor már csak két lépésnyire volt tőlem. A szívem a torkomban volt, a fülem zúgott a rémülettől. A pasas beért, és megragadta a csuklómat. Felsikítottam, de nem eresztett, hanem egyre erősebben szorította a kezemet. Én tovább sikoltoztam, hátha valaki meghallja, de ez ilyen későn ez esélytelen volt. Lefogta a számat, hogy ne tudjak tovább ordibálni, majd lefogta a másik kezemet amivel eddig ütöttem ahol csak értem mind hiába. Megpillantottam egy fekete furgont az út szélén ami fele elkezdett vonszolni. Ne ne ne, próbáltam ordítani sikertelenül. Megpróbáltam ágyékon rúgni, de ki tért előle. -Nyugodj már le cica – suttogta a fülembe rekedtes hangon - Ne akard, hogy ezt használjam – rántott elő egy kést a zsebéből. Mikor megláttam, hogy mi van nála, még jobban kapálózni, és rugdosni kezdtem. – Én szóltam babám – majd a késsel megvágta a hasamat, és a kezemet. A fehér pólómat beterítette a friss, élénk piros vér. A fájdalomtól és a rémülettől, patakokba kezdtek el hullani a könnyeim. Már majdnem berakott a fekete furgonba, amikor halottam, hogy valaki felénk rohan. Megint elkezdtem rúgkapálni,és megpróbáltam ordítani sikertelenül. Hirtelen elengedett a kapucnis pasas, és én a földre rogytam. Hallottam, hogy valakivel verekedik, de nem tudtam moccanni a sokktól, és a megkönnyebbüléstől. Láttam, hogy az előbb engem szorongató személy eszméletlenül a földre esik. Még nem tudtam felfogni az imént történteket. Ekkor elkezdtem szédülni, és elterültem a földön. Sötétség.