Ha az életed lángra lobban [ BEFEJEZETT]

14.

Az autóban egy szót sem szóltunk, hanem mind ketten a gondolatainkba merültünk. Amiket Roger mondott, amiatt még a maradék össze kuporgatott önbizalmam is elszállt. Szerinte senkit nem érdemlek meg azért, mert nem úgy nézek ki mint mások. Eddig sem szerettem a kinézetemet, de most még kevésbé. Kezeimet össze kulcsolom az ölemben,hogy Adam ne lássa a remegésemet. Ő viszont mintha átlátna rajtam, egyik kezével elengedi a kormányt, és az enyémre teszi, azt. Ettől egy kicsit megynyukszom, és veszek egy nagy levegőt, hogy össze szedjem magamat, mert nem akarok gyengének tűnni már megint. Így is eleget látott már sírni. Senki sem vágyik egy idegroncs barátnőre.

- Megjöttünk. - engedi el a kezemet, hogy be tudjon parkolni. Én kiszállok a kocsiból, és bemegyek a házba. Elég késő van már, és el is álmosodtam, ezért, felmegyek az emeletre és bemegyek a fürdőmbe. Lehámozom magamról a ruháimat, és elkezdem a kádba ereszteni a meleg vizet. Amíg töltődik a kád, leülök a kőre. Felhúzom a lábamat, és átkarolom a kezeimmel, majd ráhajtom a fejemet. Könnyeim akaratlanul törnek elő, pedig akárhogy próbálom őket fékezni, ők nem tágítanak. Kár, hogy az önbizalmam, és az erőm nem ragaszkodtak ennyire hozzám. Valahogy nem így kébzeltem el az első bulimat. Olyan jól éreztem magamat, ahogyan Adammel táncoltunk, és beszélgettünk. De mint minden jónak, ennek is vége lett.

Fogalmam sincs,hogy mennyi ideig ülhettem a földön, a nem igazán pozitív gondolataimmal, de úgy látszik,hogy elég sokáig. Ugyanis a kádból kezdett kifolyni a víz, annyira megtelt. Villám sebességgel állok fe a földröl, és zárom el a csapot. Kétségbe esetten kezdem el törölközőkkel feltörölni, a földről. Még ahoz is béna vagyok,hogy figyeljem vizet. Ön szidásomból, Adam zökkent ki, benyitva a fürdőbe. Hát nem hinném,hogy valami szép látvány lehetek, a földön kisírt szemekkel, a kifolyt vizet törölgetve. Lenyelem az éppen kikivánkozó könnyeimet,mert épp eleget látott már ilyen állapotban. Most nem kifejezegtten érdekel,hogy csak alsóneműben vagyok. Bár mostmár a lábamat is láthatja, ami szintén heges. Becsukja, maga mögött az ajtót, és oda jön hozzám. Leül mellém a vizes földre, és kiveszi a kezemből, a csurom vizes törölközőt. A vállára hajtom a fejemet, Ő pedig átkarol, biztonságot adó kezeivel, és közelebb húz magához. - Legkőzelebb inkább válassz te programot. - mondja halványan elmosolyodva. Erre én is csak harsányan felnevetek. Örülök,hogy nem érzelgősködik, és kérdezi meg, hogy hogy vagyok. Bár szerintem a kinézetemből, látszik,hogy milyen a lelki világom jelenleg. De most erre van szükségem.
Sosem szeredtem a lelkizést. Amikor még kissebb voltam, akkor az akkori nevelő szüleim elvittek pszhiológushoz. Egyik alkalomkor sem szólaltam meg. Nem akartam idegeneknek elmondani az érzéseimet, vagy hogy mi történt. Úgy sem értették volna meg, hanem csak egy sajnálkozó pillantást kaptam volna. Amire akkor pont, nem volt szükségem. Közelebb bújok Adamhez, ő pedig a csupasz bőrömet cirógatja. - Fel kéne törölni a vizet. - nyúlok a törölközőért. - Segítek. - kezdi el Adam is törölgetni a padlót. A vizes padlón megcsúszik a lábam, és egy apró sikítás kíséretében, rá esek Adamre. Mind ketten elterülünk a földön. Adam felsőtestén landoltam, és egyszerre tör ki belőlűnk a nevetés. - Bocsi. - mondom még mindig rázkódó vállal. - Semmi baj. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem tetszik a helyzet. - simítja végig a kezét, a csupasz hátamon. Végig nézek magamon. Egy fekete csipke melltartóban, és egy hozzá tartozó bugyiban ülök rajta a földön lovagló ülésben. Erre csak egy szem forgatást kap. Legurolok róla, és felállok. - Mit csinálsz? - kérdezi, engem nézve, a földről. - Fürdeni készülök. - mutatok a kádra. - Csatlakozhatok? - kerdezi elmosolyodva. - Háát. Öömm... - jövök zavarba. - Nyugi. Semmi olyat nem csainálok amit nem szeretnél. - mondja azon a megnyugtató hangján. - Oké. - egyezek bele. Felkontyolom a hajamat, és hátat fordítva neki, leveszem a maradék ruhadarabjaimat. Bele mászok a kádba, és elmerülök a habbal teli vízben. Adam is leveszi magáróla a ruháit, és bemászik mellém a kádba. Hátamat neki döntöm, és behunyom a szememet.   - Olyan szép vagy. - mondja a hátamat cirógatva. Hátra fordítom a fejemet, hogy az óceán színű szemeibe tudjak nézni.  - Ne foglalkozz azzal amit Roger mondott rólad, mert nincs igaza. A hegek azt mutatják, hogy erős vagy, és mindent túl élsz. - mondja, erősen a szemembe nézve. Látom rajta, hogy őszintén gondolja, amit mond.   - Köszönöm. - mondom, neki halkan, majd közel hajolok hozzá, és számat, az övére tapasztom. Miután elválunk egymástól, a kezembe veszek, a víz tetején, lebegő habok közül egy keveset, és Adam arcába fújom. Erre ő az arcomba fröcsköli a vizet, és elkezdi csikizni a hasamat. Tudni illik rólam, hogy iszonyatosan csikis vagyok. Hangos röhögőgörcsben török ki, és közben, a lábammal kapálózok a vízben.  - Eh-eh-léég! - visítom, szinte már könnyezve.  - Neh- nembírom. - nevetek tovább. Adam elenged, és látom az íriszeiben, hogy nagyon jól szórakozik rajtam.  - Ezt még vissza fogod kapni. - mondom, morcos fejet vágva.

Miután végesztünk a fürdéssel, mindketten felvesszük a pizsamáinkat. Én lenyúltam Adam egyik rövidujjú szürke pólóját, ami nekem tökéletesen megfelel hálóingnek. Ő meg csak egy sima, térdig érő pizsama nadrágot vett fel.  Éppen az ágyam felé, tartok, amikor két ismerős kéz, a derekam köré fonódik, és felemel. A meglepetségtől, halkan felsikítok.  - Ez véletlenül nem, az én pólóm? - kérdezi, még mindig a levegőben tartva engem.  - Meglehet. - mondom kuncogva.  - De már letehetnél, mert aludni szeretnék. - kezdek el kalinpálni, a lábammal. Miután, már érzem a talpaim, alatt a talajt, bevetem magamat, az ágyamba.  Adam is követi a példámat, és befekszik mellém, átkarolva engem. Kis kifli, nagy kifli, módjára, alszunk el.