Ha az életed lángra lobban [ BEFEJEZETT]

8.

Siess! - mondja a cipőjét véve. - Oké! - kapom be az utolsó falatokat, majdbe teszem a mosogatóba a tányért, és én is elindulok felvenni a cipőmet, majd mind ketten kimegyünk a kocsihoz és beszállunk.
- Nagyon, nagyon köszönöm. - mondom neki hálásan rá pillantva. - Semmiség. -mondja az utat nézve. - A tanárok viszonylag kedvesek és elég jól tanítanak, de van pár ellenszenves diák, akikkel jobb, ha nem kezdesz ki. De bármikor megkereshetsz, ha valami baj van. - világosít fel. - Oké. Szerintem nem fogok sok vizet zavarni senkinek. Mint ha ott sem lennék. Nem vagyok a leg nagyobb társasági ember. -mondom, vissza, gondolva az eddigi sulis éveimre. Szinte sosem beszéltem senkivel, nem voltak barátaim, hanem inkább csak a sarokban ültem és zenét hallgattam. És szerintem ez most sem lesz másképp. Erre Adam csak bólint. Mikor megérkezünk, én ki szállok a kocsiból, és ámuldozva nézem az iskolát. - Még sose jártam ilyen szép, és nagy suliba. - mondom, boldog tekintettel. Erre Adam csak elmosolyodik. -Na, gyere, menjünk be mert még beszélned kell az igazgatóval, és el kell venned a könyveidet a könyvtárból. - mondja, majd elindul a bejárat felé, én meg sietősen követem. Miután beértünk a suliba Adamet lerohanják a haverjai, és lepacsiznak vele. - Csá, haver! -mondja egy elég magas szőke hajú srác, majd őt követve még hárman köszönnek neki ilyen pasis, hátba veregetős öleléssel. Adam mindenkinek vissza köszön majd hozzám fordul. - Eli, ő Thomas.Thomas, Elizabeth. - mutat be minket a szőke magas sráccal. - Hali. - mondom fapofával. Utána bemutatott, Davidnek, aki egy vékonyabb,világos barna hajú srác aki a telóját nyomkodja, Rogernek, akinek tüsi haja van és úgy néz ki mint akihez ha egy ujjal is hozzá érsz akkor leüt. Majd Benjaminnek, aki egy alacsonyabb, kedves arcú fiú. Miután már mindenkinek bemutatott, becsöngettek, és én rohanhattam az igazgatóiba. Ezzel csak az a probléma, hogy fogalmam sincs, hogy merre kell menni, és Adam már elment órára,szóval tőle nem tudtam már megkérdezni. A folyosóról már mindenki eltűnt, így hát elkezdtem keresni az igazgatóit. Egy bő tíz perc keresés után, megpillantok egy álmos tekintetű vörös hajú rohanó lányt.Gondolom elkésett. Oda sietek hozzá, de nem igazán vesz észre a nagy sietése közepette,így nekem jön és mind ketten elterülünk a földön. - Nézz már a lábad elé! - rivall rám a csaj,miközben a ruháját porolja. - Már bocs,de te jöttél nekem. - állok fel én is a földről. - Jó oké, egyezzünk meg abban, hogy egyikünksem figyelt. Egyébként Én Tiffany vagyok. - nyújt kezet, amit egy ideig csak bámulok majd megfogom és megrázom. -Elizabeth. - mondom a lánynak. - Nem láttalak még itt. Új vagy? - kérdezi tőlem érdeklődve. - Igen. Meg tudod mondani, hogy merre van az igazgatói? - kérdezem. - Első emelet,jobbra ötödig ajtó. - Köszi. - mondom, majd elindulok az említett irányba. Eléggé elkésve, de megérkeztem. Kettőt kopogok a nagy ajtón, és várom a választ. - Tessék! - mondja egy hang az ajtón keresztül, majd benyitok. - Kissé elkésett Elizabet, nem de? - kérdezi, egy fekete, enyhén őszülő hajú negyvenes évei végén járó férfi. Gondolom ő az igazgató. - Elnézést, többet nem fog elő fordulni. - mondom az ajtóban állva. - Foglaljon helyet, kérem. - mutat az asztala előtt elhelyezkedő székre. Leülök, és a táskámat leteszem a földre. - Utánad néztem az interneten miután Adam mesélt rólad, és az előző iskoláidban elért eredményeid, és jegyeid elég jók.Bár a magaviseletedről ez nem mondható el, az olvasottak alapján. Szóval az utóbit leszámítva elég ígéretes vagy. - mondja komoly, mély hangon, feltéve a kezét az asztalra. Erre nem tudok mit mondani, ezért folytatja. - Szóval én úgy gondoltam, hogy adok magácskának egy ösztön díjat, ha tud viselkedni. Ebben a gimnáziumban elvárjuk,hogy a diákok tiszteljék a tanárokat, és tanuló társaikat. - mondja. - Köszönöm szépen a lehetőséget - mondom felnézve az igazgatóra. - Most kérem menjen el a könyvtárba a könyveiért, és az óra rendjéért. A szekrénye a földszinten van és a... - mondja elő véve egy kis papírt, amire a szekrényem számavan írva. -A 213- as. - fejezi be a mondatot. - De most siessen,mert így is már csak a második órájára fog beérni. - mutat az ajtó felé. - Meg kérdezhetem, hogy a könyvtárat merre találom? - kérdezem már az ajtó kilincset fogva. - Ezen a folyósón, ha ballra fordul, akkor a legvégében találja. - mondja, majd elő vesz egy köteg papírt ezzel jelezve nekem, hogy ezt a beszélgetést le zártuk. Kilépek a folyósóra és sietős tempóban, elindulok a könyveimért. Mikor megérkezek a könyvtár ajtajához,benyitok, és egy hatalmas, de tényleg hatalmas, könyves polcokkal találom szemben magamat. - Elnézést. - szólítom meg a könyvtárost. - Elizabeth White vagyok és a könyveimért jöttem. - mondom a szemüveges nőnek. - Pillanat. - mondja elég unott arccal, és elindul egy irányba majd eltűnik a nagy polcok között. Én addig bámészkodok. Az eddigi suliaimban nem voltak ekkora könyvtárak hanem csak egy kis helység volt dohos szaggal, ahova minden gyerek kín keservesen ment le. A könyvtáros nő bukkan fel a polcok között, egy hatalmas könyv kupaccal a kezében. - Tessék. - nyomja a kezembe a rahedli tancuccot majd ott hagy. Gondolom, akkor én mehetek is. Nagy nehezen kinyitom az ajtót, majd kilépek, és elindulok a szekrényemhez. Miután végre megtaláltam a sajátomat, leteszem a földre a könyveket. Na jó, inkább dobtam,de hát nem mindegy annak? Kinyitom a szekrényt, és egyesével bele hajítom a cuccaimat. Miután ezzel végeztem, ránézek a falon lévő órára, és látom, hogy mindjárt kicsöngetnek. Megnézem, hogy milyen órám lesz. Matek. Hogy én azt de, utálom! Ezen nem tudok tovább zsörtölődni, mert kicsengetnek, és az összes diák kiözönlik a folyosóra.