Ha az életed lángra lobban [ BEFEJEZETT]

21.

Adam közelebb jön, és szoros ölelésbe von. Elered pár könnycseppem de nem sírok hangosan. Mert most tudom, hogy nem vagyok egyedül. Ezt a pillanatot, a telefonom hangos csörgése szakítja meg. Mérgesen nyúlok a telefonomért, és veszem fel.
- Hallo. - szólok bele a készülékbe ingerülten.
- Mi a baj drága hugocskám? - kérdezi idegesítő, rekedtes hangon, az az ember akitől már a falra mászom.
- Hányszor mondjam még el neked, hogy felfogd, nekem nincsen testvérem. Soha nem volt, mert arról tudnék. Szóval ne zaklass többet a hülye vicceddel! - mondom neki felemelt hangon. Adam mellettem csak értetlenül mered rám. Nem csodálom.
- Úgy gondolod, hogy én viccelek veled? Papírt is tudok róla mutatni, hogy mi testvérek vagyunk. Évekig kerestelek téged, de tudod nem egyszerű ha egyfolytában eltűnsz. Annyi árva házban voltam már, hogy megszámolni sem tudom. De persze te egyikben sem voltál, Elizabeth. - mondja nekem komoly hangnemben, az állítólagos bátyam. - És ugyan én miért nem tudok rólad BÁTYUS? - nyomatékosítom a mondtatban a bátyus szót. - Ezt nem telefonon keresztül fogom neked elmondani. Szóval holnam, este hétkor találkozzunk a parkban. Ne késs. - csapja rám a telefont. Én csak lefagyva ülök a kanapén, és az előbb halottakat emészdgetem. - Elmondanád, hogy ez meg mi a franc volt? - kérdezi Adam értetlen arckifejezéssel. - Hát. Úgy látszik, hogy van egy eltitkolt bátyám. - nézek rá össze zavarodott arcal. Szólásra nyitja a száját de közbevágok. - Ne kérdezd, hogy hogyan, miért nem tudok róla, és, hogy igaz e, mert fogalmam sincs. - hadarom el. Látom, hogy minden felyben megtett kérdésére választ adtam, mert becsukja az eddig nyitva tartott száját. - Találkozol vele holnap? - néz rám aggodalmasan. - Nemtudom még. Talán. Mert mi van ha tényleg a bátyám? - gondolkodok el. - És mivan ha egy pszhiopata őrült, aki csak elakar rabolni? Mert ez is lehetséges. Most gondolj bele. Soha nem találkoztál még vele, és elég csak a hangját hallani, hogy ne legyen neked szinpatikus. Szóval én biztos, hogy nem engedlek el oda egyedül. Elég volt egyszer látnom, hogy elakarnak rabolni. - sötétedik el a tekintete. - Hé, nyugi. Akkor gyere velem. - teszem rá a kezemet a nagy mancsaira. Megfogja a derekamat és magához ránt, majd száját az enyémre tapasztja. - Soha többet nemengedem, hogy bántsanak téged. - néz mélyen a szemembe. Csak aprót bólintok, és megcsókolom.