Ha az életed lángra lobban [ BEFEJEZETT]

15.

Reggel az ébresztőm, mérges rikácsolására ébredek. A redőny résein keresztül, épphogy csak besüt a reggeli nap, így szerencsére nem vakultam meg, mint álltalában. Én valahogy mindig elfelejtem lehúzni, de úgy látszik, hogy Adam helyettem, is megycsinálta. Nyöszörögve keresgélem a berregő hang tulajdonosát, de még elég kómás állapotban vagyok, szóval nehezemre esik a mozgás, és a gondolkodás. Közben érzem, hogy a mellettem lévő személy is kezd mocorogni, és nyöszörögni. Ráppillantok Adamre. Egyszerűen nem bírok úgy rá nézni, hogy ne mosolyogjak. Olyan édesen néz ki. Nyomok egy puszit, az arcára, mire kinyitja azokat a gyönyörű szemeit.  - Jó reggelt. - mondja rekedtes hangon.  - Jó reggelt - köszönök neki, és adok egy puszit a szájára. Ezt az idilli pillanatunkat, a még mindig csörgő ébresztő óra zavarta meg. Megint elkezdek kutakodni, és most sikerrel járok, mert megtalálom a hangforrást az éjjeli szekrényem alatt. Egy határozott mozdulattal rácsapok, és végre, valahára csönd lapul a szobára.               - Készülni kéne a suliba, mert el fogunk késni. -mondom neki, kikecmeregve a pihe puha ágyból.  Erre csak egy fáradt mirgást kapok válaszul. Elindulok, a lenti zuhanyzo felé, hogy gyorsan felfrissítsem magamat.  Most nem időzök annyit a zuhany alatt mint szoktam, hanem sietek, hogy mihamarabb elkészüljek. Első orában dolgozatot írok szóval, nem igazán szeretnék elkésni.   Miután végeztem a fürdőben, magamra csavart törölközőben, megyek fel a lépcsőn, mivel nem vittem magammal a ruhámmat, amit fel szeretnék venni.   - Tetszik ez a szetted - hallom a hátam mögül Adamet. Még úgy is tudom, hogy mosolyog, hogy csak a hangját hallom.   - Kár, mert nem lessz már rajtam sokáig. - mondom felé fordulva.  Adam megjátszott szomorú arcot vág, amit nem bírok ki nevetés nélkül. Száját lebiggyeszti, és kiskutya szemeket vág. Úgy néz ki, mint egy ovódás kislány, akitől elvették, a gumicukrát. Miután jól kinevettem, elindulok a szobám felé. Csak a szokásos hosszú nadrág, hosszú ujjú pulcsi kombót vettem fel. Semmi eksztra. Miután mind ketten elkészültünk, el is indultunk a suliba. Szerencsére nem késtünk el. Kézen fogva léptünk be az épületbe. Szinte az összes lány irigykedve néz rám, és sóvárogva, Adamra. Hát igen. Ő itt a menők közé tartozik. Ezért nem is értem, hogy miért pont engem szeret, amikor itt minden lányt megkapna. De nem is csak a lányok néztek engem. A fiúk is elszörnyedve, vagy csodálkozva. Mindenki mutogatott rám, vagy suttogtak a hátam mögött. Gondolom csak azért néznek így mert a suli egyik legmenőb fiújával jelentem meg kézen fogva. Ezen nem is tudtam tovább agyalni mert megszólal a becsengő.  - Szia. - köszönök el Adamtől.   - Szia. Akkor ebédszünetben találkozunk. - ad egy puszit az arcomra, majd elsiet orára. Én is elindulok a történelem terem felé. Még mindig mindenki engem néz. Valakik még sajnálkozva is, amit nem tudok hova tenni. Leülök a terem leghátsó badjába, és előveszem a tollamat. A tanár kiosztja a dolgozat lapokat, és elmondja, hogyha valakit puskázáson kap az autómatikusan elégtelent kap. Csak a szokásos.
Óra végén elégedetten lépek ki a teremből, mert szerintem, jól sikerült a dolgozatom. A folyósón már megint ugyanazokat a pillantásokat kapom mint reggel. Nem igazán foglalkozom vele, hanem csak megyek a szekrényemhez, hogy kivegyem belőle a következő órára való könyveimet.

Már vége az ötödik órámnak, és éppen az ebédlő felé igyekezek.  - Szia. - jön oda hozzám vörös hajú barátnő. Igen. Barátnőm. Az uttóbbi egy hétbe elléggé jóba lettünk egymással Tiffanyval.  - Szia, Tiff - köszönök neki.   - Hallottam a híreket a tegnapi buliról. Kár hogy nem lehettem ott. Az a fránya nátha. Annyira láttam volna élőben azt a bunyót. Amúgy miért verte Adam félholtra Rogert. És ami a legfontosabb. Miért nem mondtad, hogy eggyütt vagy Adam Nelsonnal? - kezd el máris hadarni.   - Hé nyugi. Azért levegőt vegyél. - mondom neki, mert ezt mind egy szuszra mondta el nekem.   - Azért verekedtek, mert Roger kötöszködött velem. És azért nem szóltam, hogy járunk mert, még csak péntek óta, tart. - adom meg neki a válaszaimat. Tiffany úgy vigyorog mellettem, hogy félő, hogy szétszakadnak az arcizmai.  - És jól csókol? - kérdezi halkabban.                     - Jézusom!  Te miket kérdezel. - mondom kuncogva a vállára csapva.   - Amúgy ige. - mondom neki a fülébe.  Jól kibeszéltük szegény Adamat. De hát ez van. Ilyenek a lányok. És jó, hogy végre valakivel megoszthatom a lányos gondjaimat. Mert hát Adammel mégsem beszélhetek ilyen dolgokról. Jó, hogy végre van egy barátnőm.          - Amúgy... - veszi halkabbra a hangját.  - Megmutatod? Tudom, hogy nagyon bunkó kérdés, de kiváncsi vagyok, hogy nem-e csak oda fotosoppolták azon a képen. - mondja nekem, kiváncsi szemekkel.  - Te meg miről beszélsz? - kérdezem értetlenül.  - Hát a hegeidről. - mondja úgy mint egy hülyének.  - Te... te meg honnan tudod? - mondom kicsit ledermedve.     - Mindenki erről beszél. - mondja vállrántva.  - Mi az, hogy mindenki?! - esek teljesen pánikba.  - Te komolyan nem tudod? - kérdezi csodálkozva. Csam megrázom a fejemet. Tiffany előveszi a telefonját és valamit pötyög rajta. Kis idő után felém fordítja a készüléket. A képen a földön fekszem, egy nadrágban, és egy fekete melltartóban. A hegeim a felsőtestemen, tisztán kivehetőek.  Akkor készült ez a kép amikor Roger, ledobott a földre. Csak akkkr nem igazán tűnt fel, hogy lefényképezett.        - Roger mindenkinek elküldte a suliban. Először azt hittem, hogy csak valami szerkesztett kép, de most, hogy látom a fejedet... - huzza el a száját.       - Mi történt? - kérdezi aggó, tekintettel.  Nem válaszolok. Teljesen sokkos állapotban vagyok. Mindenki tudja. Az egész suli. Akkor emiatt néztek rám úgy az emberek. Ez nem lehet igaz. Ez csak az én titkom volt. Így senki sem kérdezett tőlem semmit, senki sem sajnált, vagy undorodott tőllem. Eddig a napig.   - Liza, jól vagy? - kérdezi Tiffany elöttem állva. - Teljesen sápadt vagy. - mondja aggódva.  Nem válaszolok. Hallom, hogy a hátam mögött mindenki sugdolózik.  - Ő az. - hallok egy vékony lány hangot a tömegben.   - Te is láttad a képet? Tök undin néz ki a bőre. - hallok egy másik hangot.   - Vajon mi történhetett vele? Tuti, hogy amilyen fura a csaj, felgyújtott valamit, és ő is megégett. - hallok egy fiút.  Nem bírom tovább. Könny szökik a szemembe. De nem engedem, hogy legördüljön az arcomon, ezért durván, megdörzsölom a szememet.   - Mi a baj cica? Én mondtam, még, hogy megbosszulom. Miattad tört be az orrom. Minek kellet beköpnöd a pasidnak? - hallom meg a számomra leg rémisztőbb hangot a hátam mögött.