A Kitaszítottak /𝚘𝚞𝚝𝚌𝚊𝚜𝚝/

1. /megtapsoltak/

Felkeltem, majd mint egy zombi, feltápásztkodtam a buszra. Ugyanis a városba jártam suliba, én pedig a közeli faluban éltem. Halkan álldogáltam, és a cipőmmel doboltam. Amúgy egy laza barna kabátot és egy kötött pulóvert viseltem, a hajam pedig össze volt fogva. Gondoltam tökéletes egy sima novermberi tanítási napra. Persze mikor megláttam a tökéletes Emperors csajokat, elment még az élettől is a kedvem.

-Szia-motyogtam halkan Karennek, a homlokom pedig a szekrényemhez nyomtam.

-Hela-mosolygott rám, majd becsukta a szekrényét-Milyen volt a reggeled?

Éppen válaszoltam volna, de mikor kinyitottam a szekrényem egy adag romlott joghurt esett a földre, óriási csattanással ért földet. Az egész folyosó egy emberkén fordult felém, olyan csend lett hogy még egy legyet is simán lehetett hallani.

Egyébként nem zavart annyira a szitu, megszoktam, éppen legugoltam hogy akkor én feltakarítok. Amikor a folyosó végén egy csapat Emperors jelent meg. Az "alfák" Thomas Ross, Mark Pitt és James Cox mentek elöl, mögöttük egy halom lány, és pár fiú. Engem természetesen mind jól szemügyre vettek, és gúnyos vigyorral az arcukon megtapsoltak.

-Rohadékok..-sziszegtem az orrom alatt, majd becsaptam a szekrényem és Karennel bementünk a termünkbe.

Levágódtunk az utolsó padba, majd elkezdtem magyarázni a szokasos monológom. Hogy ez milyen undorító és primitív. Hogy ezek figyelemhiányos seggfejek...stb..

-Miért nem állsz ki a véleményed mellett?-kérdezte végül Karen

-Már csak az hiányzik hogy kiröhögjenek és fekete listára kerüljek-röhögtem el magam keserűen

-Ki tudja, Thomasék szeretik ha az áldozatot zavarja amit csinálnak-vont válat

Nah igen, Thomas Ross. Minden csaj oda van érte, pedig egy seggfej. Másokon élősködik és úgy gondolja menő ha valakikkel kicsesz. Ezek a valakik erőszeretettel vagyunk mi, Outcastok.

-Leszarom Thomasék mit szeretnek-jelentettem ki, de az óra elkezdődött, ezta beszélgetést peidg nem folytattuk.

~~~

Ebédszünetben kimentünk az udvarra és csatlakoztunk a klikkünkhöz.

-Sziasztok-intettem, és mindenkiben annyi élet volt mint bennem, szóval szinte semmi. Kaptam pár helo, sziát de nem voltak feldobva.

A tekintetem Markora vándorolt, akinek a ruhája tetőtöl talpig kakaós volt.

-Mi történt?-túrtam bele a hajamba, viszont nem ő válaszolt hanem a válát veregető barátja, Jack.

-Pár seggfej jó ötletnek tartotta hogy amíg tesizik, teleöntik a táskáját a kakaójával. Majd miután levette a tesicuccot pár felsőbbéves ellopta a tesi ruháit. Majd mikor a rendes ruháiért nyúlt, ez fogadta-mutatott Markora, aki szomorúan bámulta a földet

-Sajnálom-húztam a számat

Mi vagyunk akik nem mernek kiállni másokért, hogy mernénk? Magunkért sem merünk. Nevetséges.

Ezután még elbeszélgettünk, aztán mindenki ment a maga osztályába, a maga órájára.

Mivel föci következett, ahol köztudott hogy a tanárt nem érdekli mi van velünk, számítottunk rá hogy szabadfoglalkozás lesz.

-Szabadfoglalkozás!-jelentette ki a tanár, az osztály pedig előkapta a lapokat, a telefonokat, a laptopokat(?) és a könyveket.

Én elővettem egy lapot és egy tollat, úgy döntöttem kiírom magamból mi bánt,hogy mekkora hülyeségnek tartom ezt az egész rendszert...az elalvás előtti bőgéseimben mindig megfogalmazok új dolgokat monjduo. Ezzel egy óra elment.

Óra végén oda adtam Karennek a lapot hogy elolvassa.

-Ez fantasztikus!-jelentette ki-Annyira a szívemből szólsz!-hüledezett

-Ez mindannyiunkról szól-biccentettem, majd beraktam az egyik könyvembe a lapot, és becsúsztattam a szekrényembe.