A Kitaszítottak /𝚘𝚞𝚝𝚌𝚊𝚜𝚝/

12./kiutáltként/

Reggel nyúzottan szálltam le a buszról és a suli felé sétáltam, a telefonomon pörgettem az instát amikor egy hangos kiáltást hallottam égy egy idegesen közeledő Barbarát. Majf egy hatalmas csattanást és fájó arcot. Pofonvágott. Erőböl.

Én hirtelen elejtettem a tefonom, az arcomhoz nyúltam és hátrálni kezdtem, miközben a lány folyamatosan üvöltött hogy büdös kurva vagyok stb..nem jutottam szóhoz, az Emperorsok csak vigyorogva bámulták a jelenetet.

-Barbara! Állj le!-lépett mögé Tom

-Te itt?-röhögött-A csaj lesmárolt! Megérdemli!-üvöltött továbbra is

Ennek a csajnak komoly dühkezelési problémái vannak.

Éppen nyitottam volna a szám higy ez nem egészen így volt de Tom megelőzött.

-Én voltam! Én smároltam le! Őt hagyjátok ki ebből!-parancsolt rájuk, ők pedig felvonták a szemöldöküket.

Egy magas fiú, Elias lépett ki az Emperorsok közül és Barbi mellé állt.

-Milyen aranyos ahogy véded a kis Outcastet-vigyorgott gúnyosan

-Annyira védi hogy akár lehetne is Oucast-húzta össze a szemét Barbi, Tom pedig felszisszent

-Szerintem ezt nem te döntöd el-vigyorgott

-Mi döntjük el-lépett előre az egyik srác, a többiek pedig bólogattak, Barbi csak amolyan ezt nézd stílusban fektette a kezeit.

-Emperors vagyok, ti is tudjátok!-idegeskedett Tom

-Hmm..pedig mennyivel jobb lenne a kis szegény kurváddal enyelegni, nem gomdolod?-vigyorgott Elias, Thomasban pedig elindult valami és etőböl megütötte.

Én a kezem a szám elé tettem, az összes lány elsietett mert a fiúk rendesen összeverekedtek. Elég szomorú volt azt látni hogy egyedül James és Mark állt Tom mellé..

-Elég!-próbálkoztam de ez nem állította le őket, az igazgatóhelyettes annál inkább, aki idegesen lépett ki az iskolából és mindannyiukat az igazgatóiba parancsolta. Én Tomot néztem, akinek eléggé vérzett az arca..miattam.

Ezután kisebb sokkban besiettem órára (igazából az Emperors lányok elöl menekültem) Kérszer elsírtsm magam órán, és mindent elmeséltem Karennek.

A szüneteket a terembe töltöttem, mondván hogy ott biztonságban vagyok, egyedül ebédszünetben merészkedtem ki Karennel, viszont miután kiléptem érdekes kép fogadott.

Thomas Ross egyedül ült, és telefonozott az egyik padon, én pedig csak ferlvontam a szemöldököm, Karen bíztatóan megszorította a kezem és elindult az Outcastek felé, ahová én is tartottam, de Karen közölte hogy Tomhoz menjek. Érrtem.

-Szia-ültem le mellé és a sebes, lila foltos arcát néztem

-Szia-köszönt vissza, de nem nézett fem a telefonjából, én pedig a sebeit néztem, egyszerűen eluralkodott rajtam egy ösztön és végig simítottam a kezem az arcán ő viszont elkapta és elemelte, majd lassan rám nézett.

-Nem vagyok Emperors-sóhajtott

-Hogy mi?-kaptam el a kezem

-Kijelentették hogy kitaszítanak.-mondta halkan

-Outcast vagy?-néztem rá kitágult szemekkel

-Eléggé úgy néz ki-nevetett keserűen-Csak Mark és James akarta hogy a társaságba maradjak. A többiek arra szavaztak hogy legyek Outcast. Nyaliznak Barbinak, undorító-fintorgott, én pedig a hallottakat emésztettem

-Szóval Outcast lettél..-ismételtem

-Eléggé úgy néz ki-húzta a száját, ez most nem az a vigyorgós, perverz Thomas volt..hanem az akit elárultak azok, akiket a barátainak hitt.

-Mark és James? Nem tudnak tenni valamit?-kérdeztem

-Próbálták..de olyan opció nincs hogy Emperors legyek..ha nem tetszik nekik lehetnek ők is Oucastok-vont válat-Én pedig sosem kérném ezt a barátaimtól, már bocs-mondta halkan

-Megértem..-mondtam a földet bámulva-Ha gondolod bemutatlak a barátaimnak-dobtam be az ötletet

-Én nem fogok Outcastokkal barátkozni-nevette el magát keserűen

-Te is az vagy-emlékeztettem-És most hogy az vagy segítened kell küzdeni, ha nem akarsz kiutáltként meghalni.

-Szóval meg kéne ismernem a nyomi barátaidat?-vonta fel a szemöldökét

-Nem nyomik!-vágtam rá

-Akkor a nem nyomi barátaidat-forgatta a szemét

-Igen-mosolyogtam